Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-11-28 / 24. szám
FEJÉRRŐL? * szolgálta. Az elmúlt öt évben 18 163 család költözhetett új otthonba, teremthetett kulturáltabb életkörülményeket. Akinek a Fejér megyei táj ismerős, tudja: sok itt az erdő és a víz. A Vértes alján — jó termőföld nem lévén — legfőbb szerepet ez erdő- és vadgazdálkodás kap. A Velencei-tavi körzet fejlesztésének három eleme a vízgazdálkodás, az üdülőközpontoknak a tó körüli kiépítése és a vízisportok fejlesztése. Ahhoz, hogy ne csak a megye, hanem az országos üdülőhálózatban is betöltse rendeltetését a tó, gazdasági, kommunális központok további kiépítése, valamint a közművesítés, az üzlethálózat bővítése szükséges. Évek óta intézkedések sora történt a tó biológiai egyensúlyának isszaállítása érdekében, s ennek rapiainkban már mérhető és látható eredményei vannak. A vízi sportok kedvelői örömmel nyugtázhatják a nemzetközi rendezvényekre is alkalmas vízi sportpálya létesítését. 1958 óta folyik a római kori város, Gorsium feltárása Székesfehérvár közvetlen közelében, Tác falu határában. A rómaiak az I. században katonai tábort létesítettek itt. A II. században várossá épült. Századok során jelentős építményeket emeltek. Székesfehérvár a X. században vette át Gorsium szerepét. Gorsium ma szabadtéri színielőadásokkal, nyári játékokkal is hívogatja a hazai és külföldi turistákat. Szívesen megmutatjuk szűkebb pátriánk, Fejér megye szép tájait, történelmi múltunk emlékeit, s nem kisebb büszkeséggel a ma élő ember alkotta értékeket. Legyenek hát vendégeink! ZÁVODI IMRE fejér megye tanacsanak ELNÖKE AGÁRDI VITORLÁK — Tizenötezer hektárunk nagyobbik része Nádasdy- és Zichybirtok volt. Uradalmi cselédség élt és dolgozott e tájon, a puszták, majorságok nevét még itt láthatja a térképen — mutatja dr. Fülöp József, az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát sertés-rendszergazdasági osztályának vezetője. — Többségük azonban — mint Vindichpuszta, Béke-puszta, Tükrös-puszta — már lakatlan. Az ötvenes években még harmincnál több majorság volt a területünkön. Azóta embereink többsége beköltözött a falvakba: Agárdra, Seregélyesre. Pusztaszabolcsra, Zichyújfaluba. Az új otthonok felépítését kölcsönnel, fuvarral, bontásanyaggal segítettük és segítjük. A költözéshez persze, némi magánerő is kellett, de azok a dolgozók, akik itt, nálunk akarnak boldogulni, szívesen áldoztak az emberibb, kulturáltabb életkörülményekért. — Van néhány állami gazdaság az országban — vetem közbe —, ahol a majorságokban teremtették meg ezeket a körülményeket. — Nem futotta az erőnkből, hogy harminc majorság lakásviszonyait elfogadhatóvá tegyük. Mert nem csupán a lakások voltak igen szegényesek, de a legtöbb helyen nem volt se iskola, se köves út. Igaz, a beköltözések miatt jelentős tétel került a kiadás rovatba, mert a dolgozókat a munkahelyükre, s onnan haza kell szállítanunk. De részben gazdasági helyzetünk, részben a gazdasági szabályozók miatt a nagyobb költségeket jobban elviseljük, mint egy feltételezett nagymérvű majorságmodernizálás terheit. — A legutóbbi időkig csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma. Mostanában pedig azt jelzi a statisztika, hogy némi visszaáramlás is tapasztalható. Vajon itt, Agárdon, hogyan érzékelhetők ezek a mozgások? — Minket is érintett Dunaújváros, Budapest, Székesfehérvár, Százhalombatta elszívó ereje. S az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sokszor éppen a tehetségesebbek, törekvőbbek pártoltak át az iparhoz ... Létszámunk azonban most már évek óta állandó. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs mozgás. Egyrészt tapasztaljuk az említett visszaáramlást az iparból. Általában a negyven-ötven éves korosztály jön vissza. Nem a magasabb fizetés kedvéért — az ipari átlagkeresetek a megyében magasabbak annál, mint amit mi tudunk fizetni —, a fő vonzerő a ház körüli gazdálkodás, az illetményföld, ami hasonló bevételi lehetőséget ad dolgozóinknak, mint a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságai. Másrészt ma is vannak, akik másutt próbálnak szerencsét. De ez a „másutt” mostanában nem annyira a nagyipar, inkább a magánszektor. Mintegy nyolcszáz iparos dolgozik kombinátunkban, elsősorban róluk van szó. — Választhatnak tehát, mi éri meg nekik jobban: a havi fizetés és a háztáji gazdaság jövedelme, a nagyipari kereset vagy a kisiparosiét. Feltételezem, hogy a kombináton belül is vonzóbb ipari szakmunkásnak lenni, mint valamelyik mezőgazdasági ágazatban szerezni szakmunkás-bizonyítványt. — Van, ahol igaz ez a képlet, van, ahol nem. A sertéstenyésztésben — mondja dr. Fülöp József —, még nincs igazi tekintélye a szakmunkás-képesítésnek. Holott ez az ágazatunk igen jelentős, gazdái vagyunk egy sertéstenyésztési rendszernek. Ha azonban az itt dolgozó szakmunkás kitanulja a tehergépkocsi-vezetést, pár hónap után lényegesen többet keres, mint korábbi munkahelyén. De akkor is különb embernek tartják, ha elmegy átképzős hegesztőnek. Bár igaz, hogy a hegesztő munkáján nagyobb a nyeresége a gazdaságnak, mégis azt mondom, jelenleg hibás körben mozgunk, a sertésgondozók szakértelmét jobban meg kellene fizetnünk. A másik példa a fejő szakmunkásoké. — A tejtermelés szintén igen jelentős ágazatunk, egy tehenünk évi 6300 litert ad, s mint rendszergazdák, épületet, berendezést adunk el, tartási módot ajánlunk partnereinknek. — Itt nyolc-tizezer forint a havi jövedelem, tehát érthető, hogy a fejő szakmunkások közül senki nem megy el teherautót vezetni. — És mi a helyzet a diplomásokkal? Számukra vonzó-e Agárd? — Azt hiszem, igen. A hozzánk kerülő szakemberek rövid időn belül lakáshoz juthatnak, mégpedig többnyire a városinál tágasabbhoz. Vonzó számukra a városok — Székesfehérvár és Budapest — közelsége is. Százhatvan dolgozónknak van felsőfokú végzettsége. AGROKOMPLEX nevű társulásunk üzeme épületelemeket gyárt, itt villamosmérnököket, faipari mérnököket is foglalkoztatunk, takarmányüzemünkben vegyészek dolgoznak, számítógépünk mellett programozók. Az agrárvégzettségűeken kívül tehát műszaki gárdánk is jelentős. — A nevükben szereplő kombinát szó bizonyára munkájuk öszszetett, szerteágazó voltára utal. — Állami gazdaságunk 1977- ben nyerte el a kombinát címet. Ennek számos előfeltétele volt, többek között valóban az, hogy egymáshoz szervesen kapcsolódó mezőgazdasági és ipari tevékenységet végezzünk. A kombinát cím-7
