Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-11-14 / 23. szám

A mindenkor nevettető Demokritus

Kónyi János a XVIII. század nagy magyar nevettetője: 1774 és 1792 között 16 könyve jelent meg, köztük A mindenkor nevettető Demokritus, amelyben a hazai anekdotakincs javát válogatta össze.

A kötet a közelmúltban új kiadásban jelent meg

Egy parasztasszonynak az ura megholt. Kevés idő múlva ismét másikhoz ment férjhez. Ez egyszer kiment a mezőre szántani. Azalatt egy utazó deák, ki minden pénzéből és kenyeréből kifogyott, bément az asszonyhoz, és kért tőle egy kis szelet kenyeret. Az asszony kérdezte, hogy honnét jönne. A deák felele: Most Badacsonyból. Az asszony arra értette, hogy a Paradicsomból. Oh, édes lelkem! mondta az asszony, ha a Paradicsomból jön kend, hát nem esméri-é az én megholt előbbeni uramat? Már a deák látta, hogy hányat ütött az óra, ezért felele a deák: Igenis. Másképp egészséges, de igen rongyos, ruházatlan, és nincs költsége. Oh, édes lelkem! — mond az asszony —, jöjjön bé kend, mivel az uramat látta, s esmeri, egyék s igyék kend, és ha visszamegy kend, ímé itt van költségére való pénz és ruha, vigye el kend az uramnak. Szívesen, édes asszonyom. Ezzel eltakarodik a deák. Midőn az ura a mezőrül hazajön, eleibe szalad nagy örömmel, mondván: Hallja kend! a szegény előbbeni uramnak hírét hallottam, s köszöntetett bennünket. Talán valamely seprőn nyargalászó banya hozta ezt a hírt, mondta az ura. Távol légyen, felele az asszony. Hane, hallgass meg, elbeszélem. Egy istenfia volt itt, a Paradicsomból jött, aki az én előbbeni uramat esméri, s azt mondá, hogy semmi költsége sincs néki, se ruhája. Azért adtam néki 6 forintot és három pár fejér ruhát és a kend inneplő mentéjét, hiszen majd a vásárban újat vegyünk. Oh, te bolond — monda az ura —, hogyan jött volna valaki a Paradicsomból? Hát merre ment? Arra az erdő felé, felele az asszony. Az ura hamar lóra ugrik, és utána a deáknak. A deák észreveszi, hogy valaki utána nyargal. A mentét és ruhát egy bokorban frissen leveti, maga pedig távol leül. Eléri a parasztember a deákot, kérdezi, ha nem látott-é egy embert, aki egy mentét vitt volna magával. Igenis láttam, uram, felele a deák. Éppen most ugrott itt a kerten által, mivel kegyelmedet látta, és ha frissen utána menne, egybe nyomban érné. Minthogy a kert nagy volt, és lóval által nem mehetett, tehát kérte a deákot, hogy egy kevéssé tartaná a lovat, mely igen kedvére esett a deáknak. Midőn a paraszt általugordán az erdőbe jól bément, előveszi a deák a mentét, s ruhát, felül a lóra, és elnyargalt. Mikor a paraszt visszajött, s hát a lova is odavolt. Midőn hazamegy kérdé a felesége: Hát hol a ló? Erre mond a paraszt: Mivel láttam, hogy az Isten fia igen nehezen vihette a terhet gyalog, tehát néki adtam, hogy jobban mehessen. Nem merte megmondani, hogy ő is megcsalattatott a deáktól.

Fgy gazdag parasztnak a fia oskolába járt, és sokat költött reája. Egyszer hazajön, és kívánta tudni az atyja, hogy mit tanult vala. A fia sokáig nem akart szólni. Hanem midőn 3 tyúkmonyait vittek az asztalra, mivel böjti nap volt, tehát megakarván tudományát mutatni, s azt mondja: Imé, atyámuram, én megmutatom, hogy itt a tálban öt tyúkmony vagyon, ámbár három látszik is. Mert, ahol három van, ott kettő is van, már három meg kettő az öt, következendőképpen a tálban öt tyúkmony vagyon. Az atya elcsudálkozék fiának a bölcsességén és monda: Igen jól van, édes fiam. Én kettőt elveszek a tyúkmonyak közül. Egyet anyádnak adok, a többi kettőt pedig magadnak tarthatod.

u

JL M ailbron városában egy doktor kidoboltatta, hogy más mestersége mellett a vén banyákat is megifjíthatja. Alig lett meg a hirdetés, ímé nagyszámú banyák jöttének öszve. A doktor megparancsolá nékiek, hogy holnap a nevét és esztendejét mindenik felírassa egy kis papirosra, és úgy vigye hozzája, amely meg is lett. Itt lehetett olvasni: Bokor Kata 101 esztendős, Róka Panna 88, Bodor Éva 94, Bornemisza Pila 69, Szabad Juli 92 esztendős sat. A doktor megparancsolta, hogy harmadnap múlva ismét megjelenjenek, mely minden hiba nélkül meglett. A doktor elkezde panaszolkodni, hogy a cédulák mind elvesztek, vagy valami gazember ellopta őket. azért szükséges, hogy még egyszer a neveket felírják, és holnap 10 órakor elhozzák. Mert — monda tovább — idején kezdek a dologhoz, mivel a legvénebbiket meg kell égetnem, és ennek a porából kell az orvosságot csinálnom a többinek. Ha, ha! gondolta mindenik magában, talán én vagyok a legvénebbik, azért kevesebbre íratom az időmet, hogy a hamvazó szerda engem ne találjon. Midőn a doktor az új cédulákat vette, az előbbenieket is elővette, és mondá a környülálló banyáknak: Az előbbiben volt Bokor Kata 101 esztendős, az mostaniban pedig 49. Róka Panna volt 88, most pedig csak 42. Bodor Éva volt 94, most pedig csak 46. Bornemisza Pila volt 69, most csak 32. Szabad Juli volt 92, most 36. Azért magatok látjátok, hogy ily rövid idő alatt miképpen megifjítottak benneteket, melyet sem Isten, sem ember előtt el nem tagadhattok. Azért ki-ki tartozik nékem megfizetni. Erre mind elfakadtak nevetve, és a megifjított banyák hazaszégyenkedtek a vén ködmönben.

V» oltak egy kacéros menyecskének egynéhány udvarlói, akik az urának távollétében őtet meg szokták látogatni. Egyszer az ura valamely társaságban lévén, vígan lakott, melyet megtudának a cimborák. Nosza fogja magát az egyik, elmegy a menyecskéhez, hogy véle tréfáljon. De alighogy belépett, s hát ímé kocogat a másik, kinek is azon szándékja volt. Ily nem vélt szerencsétlenségen megdöbben a legény, és kérdé, hogy hova bújjék. A menyecske felfekteti a fedeles ágynak tetejére, s béereszté a másikat. Ki is nem sokat vigadoZÄntott, mert ímé kocogat az ura a menyecskének. Így tehát a másik legénynek az ágy alá kellett bújni, melyen a felső nem kevéssé örült, hogy nemcsak magának kell megenni a szurkot. A gazda mindebből semmit sem tudott, azért levetkőzik, és lefekszik az ágyba. Az asszony mérgelődvén zúgolódott, s morgolódott, hogy hol volt annyi ideig, s ily későn alkalmatlankodik. Az ura akart egy kevéssé hízelkedni az asszonynak, mondván: Édes tubicám, kedves Ersékám, ne haragudj, hiszen komámuraimékkal játszódtam, és csak három aranyat vesztettem el. Ezen felpattan az asszony: Tékozló, te részeges, te kortyándi, maholnap mindembül kipusztítasz. Az ura kérleli, békélteti, mondván: Édes feleségem, ne haragudj, elég gazdag az aki felettünk vagyon, megfizeti az, amit eljátszottam. Az Istent gondolta. Az a balgatag pedig, ki az ágy felett feküdt, ezt hallván, azt gondolta, hogy elárultatott, azért elkezdte: Uram, én bizony magam nem fizetem, mert aki az ágy alatt fekszik, az is volt olyan gazdag, mint én. Hogy osztán a gazda az ilyen feleletért mint vélekedett a felesége felől, azt könnyen gondolhatjuk.

Demokritus kérdeztetett, hogy miért vett magának olyan kicsiny feleséget? Erre azt felelte: Mindenkor azt hallottam, hogy a két rossz közül a legkisebbiket kell választani.

Fm-J

gy megélemedett okos ember, és egy balgatag ifjú megszerettenek ketten egy menyecskét. Az ifjú meg akarta a koros idejű embert az ő vénségéért csúfolni a menyecske előtt, azért azt kérdé tőle, hogy mennyi idős volna. Valójában oly igazán meg nem mondhatom — felele amaz —, hanem azt tudom bizonyosan, hogy egy szamár, ki csak húsz esztendős, sokkal vénebb, mint egy hetvenesztendős ember.

U

HVét asszonybarátok, kik közül az egyik nemrégen ment férjhez, összveakadnak. Nohát, mint tetszik az új állapotod öcsómasszonyka? kérdé az egyik. Igen rosszul, felele a másik, mert az uram egész pokolbéli ördög. Juj, az Isten mentsen meg! Tehát szarva is van annak? Nincs még, de félek rajta, hogy nemsokára lesz.

FJLV gy prókátor sétálgatott feleségestől az utcán, és előttek ment el egy leány. Erre azt mondja a feleségének, hogy ezzel a leánnyal hált volna egyszer, és oly balgatag volt, hogy megmondotta az anyámnak. Erre így felele az asszony: No, ugyan nagy bolond leány az. A mi íródeákunk sokszor hált énvélem, hát talán én is mindenkor megmondottam az anyámnak ?

28