Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 / 2. szám

„Amin nevetni tudunk, azon már túl is léptünk. Egy nép szellemi érettségének jele, ha múltjának kisebb-nagyobb buktatóit, tévedéseit nem rejtegetni, titkolni igyekszik, hanem jóízű nevetéssel búcsúzik tőlük.” A közelmúltban jelent meg „A mi kis történelmünk” címmel egy összeáilitás az elmúlt harmincöt év alatt megjelent humoreszkekből. Közülük választottuk ki Karinthy Ferenc írását. KARINTHY FERENC Gázálom Van egy negyedórád? — kérdezte rég látott osz­tálytársam, s megfogta kabátom hajtókáját, hogy ne menekülhessek. — Nincs. — Akkor gyere, igyál meg ve­lem egy duplát — és már von­szolt is a presszó teraszára. — El akarom mondani neked az életem történetét. — Negyedóra alatt? — Te író vagy, meg fogsz érte­ni, ez a mesterséged, ebből élsz. — Ügy gondolod: abból, hogy téged megértselek? — Tudod, hogy mindig tisztes­séges ember voltam, pedáns a be­csületemre, már az iskolában is, emlékszel, én még puskát sem használtam soha a fordításhoz. És azóta is: családapa vagyok, minta­férj, többszörösen kitüntetett pe­dagógus, önkéntes véradó ... Míg­nem — hát igen, ez idén február­ban, tulajdonképpen akkor kezdő­dött az egész . . . Faustot húsvét­­kor kísértette meg az ördög, en­gem azon a zimankós téli éjsza­kán. — Ital? Szerelem? Totó? — Ugyan. Éifél felé járt, író­asztalomnál olvastam, s akkor egyszerre furcsa, ismeretlen nyug­talanság fogott el, magam se tud­tam, mitől. Fölfigyeltem, nem hal­latszott semmi, de most már épp ez a nagy csönd volt gyanús és szokatlan, hiányzott valami, ami az idegeimbe, érzékeimbe ivó­dott .. . Nem akarlak tovább izgat­ni: némi feszült agymunka után rájöttem, hogy a gázóra kattogá­sát nem hallom, azokat a meghitt kis zörejeket, ketyegéseket és nyi­korgásokat a szomszédos haliból, melyek oly jótékonyan percegnek bele e nyugalmas éji órákba. Este ugyanis gázkályha ég a dolgozó­­szobámban, hiszen én virrasztók egyedül a házban, kár volna olyankor a dupla cserépkályhát újrafűteni, ég a fürdőszobában az autogejzír gyújtólángja: ezek fo­gyasztását méri az óra. Most azon­ban nem mérte, s amint meggyő­ződtem róla, az a kis tárcsa se forgott az üveglap mögött, pedig mindkét bérleti tárgy működött. . . — Ez volt az ördög incselke­­dése? — Várj, kérlek, csak sorjában. Mint törvénytisztelő ember, reggel bejelentettem a dolgot a Gázmű­veknél, még aznap ki is szálltak, és megállapították, hogy a gáz­órám valóban elromlott, nem jel­zi a fogyasztást, sőt, olyan súlyos a hiba, ez idő szerint megjavítani sem lehet. Üj órát azonban egye­lőre nem tudnak beszerelni, mert /lines raktáron: ilyenkor az egy évvel ezelőtti fogyasztást számít­ják föl, mindig a megfelelő hóna­pit, tehát februárban a tavaly feb­ruárit, márciusban a tavaly már­ciusit, és így tovább ... Nos, in­nen ered az én erkölcsi válságom, egy mocsoktalan élet beszennyező­­dése, lejtőn esés, majd szabadesés, ennek minden gravitációs követ­kezményével. — Ne kommentálj: mesélj! — Hát kérlek. A fürdőszobában kezdődött: addig átlag hetenként kétszer fürödtünk, többnyire szer­dán és szombaton, az egész csa­lád. Most azonban feleségem va­sárnap is telieresztette a kádat, mondván, hogy úgyse mér az óra, ettől a tavalyi fogyasztásunk nem lesz se több, se kevesebb, utána a gyerekek is, külön vízben mind a hárman, s aztán meg, mit tagad­jam, én is: isteni volt elterülni a melegben, az élet gondtalan és csoda-párás, a jövő meleg pers­pektívája pedig beláthatatlan . . . Attól fogva mindennap megfüröd­­tem, olykor kétszer is, nyilván ez is egyik oka volt elpuhulásomnak, ami tudvalevőleg már a római bi­rodalom bukását is okozta ... Ak­koriban tértünk rá arra is, hogy a konyhában kosztoljunk: felesé­gem azt mondta, fölösleges a hall­ban befűteni, a kinti tűzhely, ha a sütőt begyújtja, pompásan át­melegíti a helyiséget, be is gyúj­totta már jókor reggel, és égette egész nap. Amellett bérsütést is vállalt a házbelieknek, kenyeret, tortát, kalácsot miegymást, hadd legyen egy kis külön tűpánze; per­sze olyan hőség volt a konyhában, csak ingujjban lehetett kimenni, és könyörögtem, hogy szellőztessen ki végre ... Hát szellőztettek is, de nem az ablakon, hanem a hall felé, most már állandóan nyitva állt az ajtó, s a gáztűzhely mind­két helyiséget derekasan átfűtöt­­te... Nem részletezem: a tél, amint tudod, csúnyán elhúzódott, szenünk-fánk kifogyott, ám az én szobámban duruzsoló gázkályha és a konyhai sparhelt olyan éjjel­nappali kereszttűz alá fogta a la­kást: eszünkbe se jutott már, hogy másképp is lehet... De nem untatlak? — Most jut eszedbe? — Csak az előszoba és a mel­lékhelyiségek nem részesültek eb­ben a langyos áldásban, félreeső fekvésük folytán, de akkor már benne voltunk, lehoztuk a padlás­ról a másik, kiszuperált gázkály­hánkat. Feketics úr, a szomszé­dunkban lakó gáz- és vízvezeték­szerelő két nap alatt helyrepofoz­ta, be is állította: öröm volt nézni, amint a kis kék lángok sorban fel­lobbantak. Kérdeztem tőle, hogy mivel tartozom, Feketics úr azon­ban csak hümmögött, s a végén oda lyukadt ki: nem kér ő sem­mit, csupán azt, hogy hagyjuk nyitva az előszobaajtót, ő is ki­nyitja a magáét, úgyse jár senki a lépcsőházban, s így az a jó kis meleg nem vész kárba, átmegy az ő lakásába is, és a házmester se fog ^ázni, amikor felmossa a kö­vet ... Később pedig azzal állt elénk, hogy csinál ő egy elágazást a gázvezetékünkből, csőkérdés az egész, néhány méter mindössze, a többit bízzuk rá ... Ez így rend­ben is volt, mígnem egy szép na­pon Feketics úr, aki kétségkívül az ördög bedolgozója, azt találta ki: pénz van ebben, doktor úr, aszongya, palackokba kell tölteni a gázt, én hozok ballont, a Gáz­művek hetvenhat fillérért adja köbméterét, minálunk negyven fil­lér lesz, úgy fog ez menni, mint a cukor.. . — Palackokban árultátok a gázt? — Ha még csak az lett volna, de később Feketics úr egész szer­vezetet épített ki, több szomszé­dunkkal megállapodott, nemcsak a házban, már az utcában is, és nagyarányú ütemtervet dolgozott ki a csőhálózat lefektetésére: s ez mind a mi lakásunkból indult vol­na ki, itt volt a lelőhely, a kiapad­hatatlan ősforrás, gazdagabb, mint Lispe és Baku, mint az egész Sza­hara ... És mindezért a tavalyi fogyasztásunkat fizettük; február­ban kilencvenhat forintot, márci­usban nyolcvanat. Holnap reggel lesz az első próbaüzemeltetés; Fe­ketics úr nagyon bízik a sikerben, s további elképzelései is vannak: a hálózat fokozatos kibővítésével el akarja látni az egész kerületet, majd az „Olcsó gázt a dolgozók­nak!” mozgalom keretében kiszo­rítani a piacról a Gázmüveket, hogy egyeduralkodók legyünk.. . Én pedig, a hajdan becsületes em­ber, családapa és véradó, itt állok: egy gáztolvaj, orvfogyasztó, a tár­sadalmi tulajdon folyamatos fosz­togatója, erkölcsi hulla és ideg­roncs . . . Szólt, s eltűnt, a feketéjét se fi­zette ki, hogy azt se tudtam már, valóság volt-e az egész vagy csak ködkép, gázálom. Aznap este azonban felhívott, újjongó han­gon, mintha az egész égi kórus zengene: — Megszűnt e fennkölt szelle­men immár a Rossz hatalma!... — Micsoda? — Ez a Faust, nem ismered? Mikor az angyalok kiragadják Mefisztó karmaiból, s a felsőbb légrétegekbe emelik ... Mert meg­váltatott e bűnös tévelygő lélek, megszabadíttatott és feloldoztatott, hallelúja! Ma meghozták az új gázórát! 28

Next

/
Thumbnails
Contents