Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-11-14 / 23. szám

„A know-how nem csodaszer” — olva­som Törvényi Rezső cikkében, az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó üzemi lap­jának hasábjain. A cikk az új, nagy nyo­mású formaöntöde létrehozását és működésé­nek kezdeti tapasztalatait ismertette. Mielőtt megszólaltatnánk a szerzőt, aki mint főosz­tályvezető irányítja az új üzem munkáját „tájoljuk be” magunkat: hol és milyen előz­mények után kezdtek el termelni a hatalmas üzemcsarnok sziszegő-sistergő gépei. — A Veszprém megyei Ajka az ország je­lentős ipari központja. Bányája, üveggyára, erőműve, majd 1943-tól timföldgyára és alu­míniumkohója tette várossá, s az ipar alapoz­za meg további fejlődését is. A timföldgyár­tás — a közeli lelőhelyek bauxitjából — évi húszezer tonnával kezdődött el. 1973-ban új timföldgyár épült, s a formaöntöde elkészül­tével egy időben fejezték be a rekonstrukció­val egybekötött újabb gyárbővítést, amelynek eredményeképpen ma már évi 470 ezer tonna timföld előállítására képesek, ami mintegy 60 százaléka a hazai termelésnek. A timföld — további feldolgozás után — az alumíniumko­hók elektrolizáló kádjaiban válik fémmé, s Magyarországon Ajka az egyetlen, ahol tim­földgyár és alumíniumkohó egymás mellett, egy gyárban dolgozik, az utóbbi mintegy 22 ezer tonnás évi teljesítménnyel. A timföld zö­me Inotára és a Szovjetunióba kerül, egy ki­sebb mennyiséget Ausztriába és a Német Szö­vetségi Köztársaságba is szállítanak. — öntvénykészítéssel 1968-ban kezdtünk foglalkozni, azon meggondolásból, hogy a for­maöntvények ára két-háromszorosa a tömb­alumíniuménak — tájékoztat Törvényi Rezső. — A legegyszerűbb technológiával indultunk, folyamatos korszerűsítés közepette gyűjtöget­tük az öntészeti tapasztalatokat. Bár koráb­ban is exportáltunk, termékeink zömét hazai felhasználók vásárolták. Most megfordul az arány; új formaöntödénket ugyanis, a Magyar Nemzeti Bank exportfejlesztési hitelkeretéből építettük fel. — Know-how segítségével, mint írta. . . — Igen, mert a legkorszerűbb nagy nyomá­sú formaöntvénygyártást kívántuk meghono­sítani, hogy valóban gazdaságosan, és hosszú távon is versenyképesen termelhessünk. — Mit is... ? — Második évünk az idei, s igen sok ter­mékféleségre kaptunk megrendelést az eddi­giekben. A széles gyártmányskála is a meg­felelő gépparknak, a saját szerszámüzemnek köszönhető. Pár dekástól a több kilósig szám­talan fajta öntvényt gyártottunk már. Hogy csak néhány jellemzőt említsek: elektrotech­nikai és számítástechnikai alkatrészeket, vil-1. Az lij üzemcsarnok 2. „Nem mérnek utána a megrendelők ...” 3. A présgépeket egy olasz cég szállította 4. Öntvény Ajkáról A SZERZŐ FELVÉTELEI lamosmotor-házakaí, gépkocsiba kerülő önt­vényeket. — A know-how szó szerinti fordításban: „tudni, hogyan”. Kitől tanultak? — A Magyar Alumíniumipari Tröszt kere­sett számunkra kooperációs partnert. Végül az amerikai Chase World Information Corpo­ration közvetítésével egyeztünk meg a szintén egyesült államokbeli Advance Pressure Cas­ting Corporationnel. Az APC adta meg a meg­vásárolandó gépek műszaki jellemzőit, az üze­meltetés technológiáját, és sok mindent átvet­tünk tőlük a szervezeti felépítés, az ügymenet és az árkalkuláció tekintetében is. A nagy nyomású öntőgépeket egy olasz cég, az IDRA szállította, s a többi berendezésről is — zömé­ben a Német Szövetségi Köztársaságból, Svájc­ból, Japánból valók —túlzás nélkül állíthatjuk, hogy világszínvonalúak. Gyakori eset, hogy amikor prospektusunkat és ajánlatunkat el­küldjük egyik-másik reménybeli vásárlónk­nak, nem akarják elhinni, hogy valóban van ilyen gyár a sosem hallott Ajkán. Elküldik a kereskedőjüket, az visszamegy, beszámol róla, hogy mindaz valóban megvan, amit leírva és fényképeken láttak, majd újabb delegáció ér­kezik, most már a műszaki emberekkel. Nagy a vendégjárás, így igen hasznos, hogy legtöbb vezetőnk beszél németül, s a know-how szer­ződés megkötésekor az angolnak is keményen nekiláttunk. — Ha jól tudom, már jártak az Egyesült Államokban. — Ezt a lehetőséget szerződésbe foglaltuk. Számos munkatársam — mindannyian fiatal emberek — töltött több hónapot az APC den­­ville-i székhelyén. Ott járt a vevőszolgálat, a kereskedelmi osztály, a tervezési osztály, a mi­nőségellenőrzés vezetője. Sok értékes tapasz­talattal, s ami ezzel együttjár — és nem mel­lékes, egy kezdő üzem számára — izmosodó önbizalommal tértek haza. — Hogyan vizsgáztak az új gépek, hogyan kamatoztatják a megszerzett tudást? Azaz .‘si­kerrel értékesítik-e az öntvényeket? — A két kérdés ugyan összefügg, ám nem egészen egyenértékű. Jelenleg ugyanis olyan a világpiaci helyzet, az alumínium öntvények iránti igény, ami nem kedvez egy felfutóban levő gyárnak. Kedvezőtlenül érintett bennün­ket a valuták árfolyamváltozása is. Ennek el­lenére biztatóak eddigi eredményeink. A ta­valyi ezertonnás termelést idén — ha minden igaz — megduplázzuk. Vásárlóink közé már­is olyan világcégek tartoznak, mint a General Motors, az Opel, a Telefunken, a Volvo, az IBM, a Bosch, a Black and Decker. A helyzet az, hogy új eladót csak kedvező árajánlat ese­tén fogadnak el partnernek a vásárló cégek, és minőségben is többet követelnek tőlünk, mint a régi szállítóktól. Ezért aztán igen fon­tos a szerepe minőségellenőrző osztályunknak. Röntgenberendezésükkel, szerkezetvizsgáló mikroszkópukkal, számítógéppel is összekap­csolt mérőpadukkal sok „jó pontot” gyűjtöt­tek már a számunkra. Számos külföldi part­nerünk — megismerve japán mérőpadunkat — nem is mér utánunk. A fejlett technika azonban csupán eszköz a kezünkben. Egy-egy újabb öntvény és szerszám mindannyiszor újabb megoldandó feladat elé állít bennünket. Csak pontos munkával, határidőre való szál­lítással érhetjük el, hogy tartósan megszerez­zük a világpiacon a régi szállítóknak kijáró bizalmat, az újabb megrendeléseket, a maga­sabb árakat. Ezért írtam cikkemben: „A know-how nem csodaszer .. BALÁZS ISTVÁN 7

Next

/
Thumbnails
Contents