Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-11-14 / 23. szám
„A know-how nem csodaszer” — olvasom Törvényi Rezső cikkében, az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó üzemi lapjának hasábjain. A cikk az új, nagy nyomású formaöntöde létrehozását és működésének kezdeti tapasztalatait ismertette. Mielőtt megszólaltatnánk a szerzőt, aki mint főosztályvezető irányítja az új üzem munkáját „tájoljuk be” magunkat: hol és milyen előzmények után kezdtek el termelni a hatalmas üzemcsarnok sziszegő-sistergő gépei. — A Veszprém megyei Ajka az ország jelentős ipari központja. Bányája, üveggyára, erőműve, majd 1943-tól timföldgyára és alumíniumkohója tette várossá, s az ipar alapozza meg további fejlődését is. A timföldgyártás — a közeli lelőhelyek bauxitjából — évi húszezer tonnával kezdődött el. 1973-ban új timföldgyár épült, s a formaöntöde elkészültével egy időben fejezték be a rekonstrukcióval egybekötött újabb gyárbővítést, amelynek eredményeképpen ma már évi 470 ezer tonna timföld előállítására képesek, ami mintegy 60 százaléka a hazai termelésnek. A timföld — további feldolgozás után — az alumíniumkohók elektrolizáló kádjaiban válik fémmé, s Magyarországon Ajka az egyetlen, ahol timföldgyár és alumíniumkohó egymás mellett, egy gyárban dolgozik, az utóbbi mintegy 22 ezer tonnás évi teljesítménnyel. A timföld zöme Inotára és a Szovjetunióba kerül, egy kisebb mennyiséget Ausztriába és a Német Szövetségi Köztársaságba is szállítanak. — öntvénykészítéssel 1968-ban kezdtünk foglalkozni, azon meggondolásból, hogy a formaöntvények ára két-háromszorosa a tömbalumíniuménak — tájékoztat Törvényi Rezső. — A legegyszerűbb technológiával indultunk, folyamatos korszerűsítés közepette gyűjtögettük az öntészeti tapasztalatokat. Bár korábban is exportáltunk, termékeink zömét hazai felhasználók vásárolták. Most megfordul az arány; új formaöntödénket ugyanis, a Magyar Nemzeti Bank exportfejlesztési hitelkeretéből építettük fel. — Know-how segítségével, mint írta. . . — Igen, mert a legkorszerűbb nagy nyomású formaöntvénygyártást kívántuk meghonosítani, hogy valóban gazdaságosan, és hosszú távon is versenyképesen termelhessünk. — Mit is... ? — Második évünk az idei, s igen sok termékféleségre kaptunk megrendelést az eddigiekben. A széles gyártmányskála is a megfelelő gépparknak, a saját szerszámüzemnek köszönhető. Pár dekástól a több kilósig számtalan fajta öntvényt gyártottunk már. Hogy csak néhány jellemzőt említsek: elektrotechnikai és számítástechnikai alkatrészeket, vil-1. Az lij üzemcsarnok 2. „Nem mérnek utána a megrendelők ...” 3. A présgépeket egy olasz cég szállította 4. Öntvény Ajkáról A SZERZŐ FELVÉTELEI lamosmotor-házakaí, gépkocsiba kerülő öntvényeket. — A know-how szó szerinti fordításban: „tudni, hogyan”. Kitől tanultak? — A Magyar Alumíniumipari Tröszt keresett számunkra kooperációs partnert. Végül az amerikai Chase World Information Corporation közvetítésével egyeztünk meg a szintén egyesült államokbeli Advance Pressure Casting Corporationnel. Az APC adta meg a megvásárolandó gépek műszaki jellemzőit, az üzemeltetés technológiáját, és sok mindent átvettünk tőlük a szervezeti felépítés, az ügymenet és az árkalkuláció tekintetében is. A nagy nyomású öntőgépeket egy olasz cég, az IDRA szállította, s a többi berendezésről is — zömében a Német Szövetségi Köztársaságból, Svájcból, Japánból valók —túlzás nélkül állíthatjuk, hogy világszínvonalúak. Gyakori eset, hogy amikor prospektusunkat és ajánlatunkat elküldjük egyik-másik reménybeli vásárlónknak, nem akarják elhinni, hogy valóban van ilyen gyár a sosem hallott Ajkán. Elküldik a kereskedőjüket, az visszamegy, beszámol róla, hogy mindaz valóban megvan, amit leírva és fényképeken láttak, majd újabb delegáció érkezik, most már a műszaki emberekkel. Nagy a vendégjárás, így igen hasznos, hogy legtöbb vezetőnk beszél németül, s a know-how szerződés megkötésekor az angolnak is keményen nekiláttunk. — Ha jól tudom, már jártak az Egyesült Államokban. — Ezt a lehetőséget szerződésbe foglaltuk. Számos munkatársam — mindannyian fiatal emberek — töltött több hónapot az APC denville-i székhelyén. Ott járt a vevőszolgálat, a kereskedelmi osztály, a tervezési osztály, a minőségellenőrzés vezetője. Sok értékes tapasztalattal, s ami ezzel együttjár — és nem mellékes, egy kezdő üzem számára — izmosodó önbizalommal tértek haza. — Hogyan vizsgáztak az új gépek, hogyan kamatoztatják a megszerzett tudást? Azaz .‘sikerrel értékesítik-e az öntvényeket? — A két kérdés ugyan összefügg, ám nem egészen egyenértékű. Jelenleg ugyanis olyan a világpiaci helyzet, az alumínium öntvények iránti igény, ami nem kedvez egy felfutóban levő gyárnak. Kedvezőtlenül érintett bennünket a valuták árfolyamváltozása is. Ennek ellenére biztatóak eddigi eredményeink. A tavalyi ezertonnás termelést idén — ha minden igaz — megduplázzuk. Vásárlóink közé máris olyan világcégek tartoznak, mint a General Motors, az Opel, a Telefunken, a Volvo, az IBM, a Bosch, a Black and Decker. A helyzet az, hogy új eladót csak kedvező árajánlat esetén fogadnak el partnernek a vásárló cégek, és minőségben is többet követelnek tőlünk, mint a régi szállítóktól. Ezért aztán igen fontos a szerepe minőségellenőrző osztályunknak. Röntgenberendezésükkel, szerkezetvizsgáló mikroszkópukkal, számítógéppel is összekapcsolt mérőpadukkal sok „jó pontot” gyűjtöttek már a számunkra. Számos külföldi partnerünk — megismerve japán mérőpadunkat — nem is mér utánunk. A fejlett technika azonban csupán eszköz a kezünkben. Egy-egy újabb öntvény és szerszám mindannyiszor újabb megoldandó feladat elé állít bennünket. Csak pontos munkával, határidőre való szállítással érhetjük el, hogy tartósan megszerezzük a világpiacon a régi szállítóknak kijáró bizalmat, az újabb megrendeléseket, a magasabb árakat. Ezért írtam cikkemben: „A know-how nem csodaszer .. BALÁZS ISTVÁN 7
