Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-10-31 / 22. szám

lyozott emberek sajátja. — És ez a pár száz lelkes falucska nem csupán tágas otthont, műhelyt adott a számomra, ahol akár álló nap is kedvemre dolgozhatok. Adott sokkal többet is: az ott élő emberek szeretetét. A gyerekeik révén kerültem közel hozzájuk. A nyári szünidő idején érkeztem a faluba, s nem hagyott nyugodni az utcán céltalanul csellengő gyerekek látványa. Megszólítottam néhányukat, és ajánlottam nekik, hogy ha unatkoznak, vegyenek elő papírt, ceruzát és rajzoljanak. Magam sem vártam, hogy ötletem ennyire új lesz a számukra. Behívtam őket a házamba, és papírt tettem eléjük. Másnap már ők kerestek meg. Selymet festettünk és gyapotot meg öreg újságokat áztattam vízbe, abból formáltunk különböző figurákat. Egyre többen jöttek, „nyári iskolám" létszáma szépen szaporodott. Kimondhatatlanul örültem, amikor tavaly egy nagymama és egy anyuka is megjelent a gyerekek között. Milyen szép is volna, ha egyre több szülő kapna kedvet, hogy együtt dolgozzon a gyerekeivel! Ha nem csupán a tévé jelentené a család számára az egyetlen közös időtöltést! Az elmúlt nyáron már nem is fértünk el a házamban, kiköltözködtünk a kertemben álló terebélyes hársfa alá. Csövön vezettem oda a vizet az agyagozáshoz, kézmosáshoz. Idén nyáron már újra fedél alatt voltunk, egy rissz-rossz 'gazdasági épületet alakíttattam át erre a célra. A szülők hálásak, hogy míg ők dolgoznak, van aki törődik a gyerekeikkel. Pénzt persze nem fogadok el. Azt azonban nem utasíthatom vissza, ha friss paradicsommal, salátával vagy egy üveg mézzel ajándékoznak meg. Ez — úgy érzem — kell a barátságunkhoz. Meg olyan kedvesen is juttatják el ajándékaikat. . . Reggel kilépek a házból, s az ablakpárkányon találom a csupor mézet, vagy szépen sorba rakva a válogatott paradicsomokat. Hívtak az iskolába, legyek ősszel is együtt a gyerekekkel. Örömest mentem. Itt már nemcsak kézimunkázunk. Verseket is tanulunk, közösen színdarabot írunk, a jelmezeket mi magunk varrjuk. Erre az évre az a tervem, hogy visszaadom a gyerekeknek a tapintással való érzékelést. Mert az ujja hegyét mintha elvesztette volna az ember . . . folyton a szemünket használjuk, a tévét bámuljuk. Azzal kezdem majd, hogy megtanítom nekik, mi a különbség a vékony és a vastag papír között, milyen fokozatok vannak a finomtól a durva felületig.

— Agyagoznak, papírral játszanak, szavalnak, színdarabot írnak. Mi a neve ezeknek az óráknak?

— Hogy mi is... ? Hát csak annyi, hogy „Jön a Stephanie. . .”

BALÁZS ISTVÁN

NEGYEDSZÁZADA OXFORDDAN

A Brasenose College, a harminc oxfordi kollégium egyike. Ódon épületei, zöld gyeppel borított zárt udvarai közt könnyen eltéved az idegen. Szerencsémre egy szívélyes öregúr jóvoltából hamarosan megtaláltam Solymár László professzor barátságos, tágas szobáját

— Nem, nem vagyok profeszszor, csak a kollégium „Fellow”ja — szabadkozik, mikor üdvözöljük egymást. Aztán igyekszik beavatni az oxfordi egyetemi és kollégiumi hierarchia rejtelmeibe, amelyek egy magyar — és általában európai — számára igen bonyolultnak tűnnek.

Solymár László csaknem negyedszázada tanít már Oxfordban. Az elektromágnesességről tart előadásokat, melyek könyvalakban, magyarra fordítva a budapesti Műszaki Könyvkiadónál is megjelentek, „A szilárd testek elektromos tulajdonságai” címmel.

— Mi a szorosabb kutatási területe?

— A holográfia, az úgynevezett vastag hologramok. A holográfia — a vékony hologram — felfedezője, mint ismeretes, Gábor Dénes, a magyar születésű Nobel-díjas professzor volt. A vastag hologramot a leningrádi Gyeniszjuk professzor találta fel a hatvanas években. A vastag hologram lényege, hogy a kép közönséges megvilágítással is szemlélhető, míg a másik csak lézer segítségével. Tudományos alkalmazása rendkívül sokrétű. A hétköznapi életben egyszer a családi fényképalbumba sem papírképet teszünk majd, hanem hologramot — egy üveglapot — és három dimenzióban gyönyörködhetünk gyermekeinkben . . .

— Persze a lényeg az, hogy a vastag hologram a fizika csaknem minden ágában felhasználható, az anyagban a nagyon rövid idő alatt végbemenő folyamatok vizsgálatánál, amire eddig nem volt mód. De az orvostudományt is segíti, mert a hologram mikroszkóp alá tehető. Egy-két évtized múlva — talán röntgennel kombinálva — a tüdővizsgálatnál is használni fogják.

Solymár tanár úr elővesz egy üveglapot. A nap besüt az ablakon, a hologramot a fény felé fordítja, s megjelenik a színes kép. Forgatom. . . Előbb ezt, majd amazt az oldalát mutatja. Játék? Olyan „játék”, amely hatalmas lépéssel viszi előre a tudományokat.

— Korábban híradástechnikával foglalkoztam — folytatja — most pedig a modern optikával, amely tulajdonképpen a klasszikus híradástechnikából fejlődött ki. Óriási jövő előtt áll az optika, amelynek nagy szerepe van az úgynevezett üvegszálkábeles hírközlésben. A japánok e téren már igen szép eredményeket értek el. Jó lenne például, ha ilyen optikai üvegszálak kötnék össze a kontinenseket tengeralatti kábelek helyett, amelyeknél a csatornák száma nagyon korlátozott Az üvegszálak esetében ez többszörösére növelhető. Ma csodáljuk a műbolygókat, de az interkontinentális tévéközvetítések esetében a jövő már ezé az új felfedezésé... És a szórakozás módja is megváltozik majd. Ma egy nagyobb városban — mint például Budapesten — mintegy negyven-ötven moziműsor vagy két-három tévécsatorna közül választhat az ember. Az új módszerrel, egy „kinotékából”, akár ötvenezer film közül is választhat: feltárcsáz otthon egy számot, megnyomja a gombot, s a tévékészülék képernyőjén máris megjelenik a kívánt műsor . . .

— Van kapcsolata a hazai tudósokkal, a magyar szellemi élettel?

— Elég gyakran járok haza. A budapesti műszaki és tudományos könyvesboltok kirakatába kitett könyvek szerzőit jórészt ismerem, s tudom, hogy otthon milyen eredményeket érnek el az én tudományágamban. De ha a szépirodalmi könyvesboltokat járom, a mai magyar írók neve számomra — sajnos —, nem cseng ismerősen. Lehet, hogy bennem van a hiba, mert keveset olvasok. A szépirodalom népszerűsítésével a Magyar Hírek is többet foglalkozhatna. Felkelthetné az érdeklődést olyan könyvek iránt, amelyek a mai magyar életet mutatják be.. .

— ön — mint említette — többször járt odahaza, ismeri viszonyainkat. Hogyan tekint viszsza az elmúlt huszonöt évre?

— Az európai országok közül talán Magyarországon észlelem a legdinamikusabb változást. Az embereknek jobbak az anyagi körülményei, szabad intellektuális és kulturális életet élnek, s általában jól tájékozottak.

— Családja?

— Két lányom jól beszél magyarul, szeretnek1 Magyarországra látogatni, „ahol mindenki magyarul beszél”, szeretnek otthon lenni, megismerni azt a világot, azt az országot, ahol azelőtt szüleik éltek.

LÉNART GYÖRGY