Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-10-17 / 21. szám

2 MIT ÉR A MAGYAR, HA FRANCIA A század elején Ady mohácsokat magáraidéző keserűséggel kérdezte: Mit ér az ember, ha magyar? Benne van ebben a kérdés­ben önismeretünk, önbe­csülésünk meddő tévelygé­se, hajdani ismeretlensé­günk, elhallgatásunk és el­hallgattatásunk reménytelensége, A „kis ország, kis nép” bestsellere­­sen operettszintre süllyesztett igaz és igaztalan panasza. Háromne­gyed évszázad után nemcsak az utókor kíváncsisága vizsgálgatja meg velünk a szólammá fakult kérdés mai jogosságát, hanem a hazafias lelkiismeret és a tárgyi­lagos igazságszeretet is kötelessé­günkké avatja a történelmi helyes­bítést. * Ülünk a párizsi Le Souffle ven­déglőben Megyery Sárival és már évek óta nem tudom eldönteni, minek is nevezzem őt. Regényíró­nak? Én is voltam jávorfácska cí­mű írása előbb Párizsban, majd Budapesten jelent meg, s fogyott el percek alatt. Vagy költőnőnek? Vagy színésznőnek? Vagy egysze­rűen egy szelíd hölgynek, aki szel­lemességét mindig kedvességbe öltözteti? Legszívesebben mind­annyiunk pazar társalkodónőjé­nek nevezném ki, ha lenne ilyen rang a művészet királyságában, olyan elbűvölően cseveg, szipor­kázik — nekünk, értünk. * Michelről legendák keringenek: ám a valóság a legendáknál is poé­­tikusabb. A Michel védett márka­név, akár a Dior vagy a Chanel, s Alaszkától Fokföldig, Tasmániá­­tól Izlandig ha kiejtik ezt a nevet, hogy Michel, mindenki tudja: Gyarmathy Michelről van szó a Folies Bergére művészeti agy­trösztjéről és fantáziafejedelméről. Nem szereti, ha a műsort dicsér­jük. viszolyog a felsőfokoktól. De azért minden este ott van a szín­házban, nézi a „produkciót”, és éjfél előtt negyedórával, amikor a táncosok, énekesek már letörölték arcukról a festéket és civilben ro­hannak haza, Michel ott áll a Saulnier utcai művész be- és ki­járó előtt és mint egy mesebeli pásztor simogató tekintettel szám­lálja össze báránykáit. Műsoraiba mindig „becsempész” magyar motívumokat, öt éve fu­­tó-pergő-villogó jelenlegi műsorá­ban is Brahms és Liszt zenéje élesztgeti a hajdani balassagyar­mati kisfiú emlékeit. Jövőre új műsort tervez — három magyar jelenettel. k Párizs tőszomszédságában, Sen­­lisban áll egy templom. S a Szent Frambourg-templom közepén áll egy hatalmas fekete versenyzon­gora. Cziffra György zongorája. Amelyen oly sokszor felcsendült már Brahms, Liszt, Bartók egy­­egy remekműve. VII. Lajos király 1177-ben restauráltatta az 561-ben 16

Next

/
Thumbnails
Contents