Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-10-17 / 21. szám
ílicüíü& „A JELENLEGI FESZÜLT HELYZET ÁTMENETI JELLEGŰ" Púja Frigyes külügyminiszter beszédet mondott az ENSZ-közgyűlésen. Beszédében egyebek között kijelentette: — A mai helyzetben különösen fontosnak tartjuk, hogy fennmaradjanak és erősödjenek azok a szálak, amelyek a békés egymás mellett élés jegyében a különböző társadalmi rendszerű országok között az elmúlt években szövődtek. A lehetőségeknek megfelelően tovább kell fejleszteni a nemzetközi együttműködést, fokozni kell az erőfeszítéseket a különböző nyitott problémák megoldására és küzdeni kell minden olyan törekvés ellen, amely ezt akadályozza vagy korlátoziza. — A Magyar Népköztársaság szilárdan híve a leszerelésnek, a fegyverkorlátozásnak. Kormányom aktívan és kezdeményezően lép fel a külöböző nemzetközi leszerelési fórumokon, és a kétoldalú tárgyalásokon is igyekszik elősegíteni e problémák rendezését. — A magyar kormány teljes támogatásáról biztosítja a nukleáris fegyverektől mentes övezetek kialakítására vonatkozó különböző javaslatokat. Helyeseljük, hogy nukleáris fegyverektől mentes övezetté váljon Észak-Európa, a Balkán és a Földközi-tenger. Továbbmegyek ennél: mi azt reméljük, hogy Európa más területei is ilyen övezetté válnak majd. — A Magyar Népköztársaság továbbra is rendkívül érdekelt a nemzetközi gazdasági együttműködés zavartalan fejlődésében. Kormányom arra törekszik, hogy elősegítse a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztését, hozzájáruljon az együttműködést zavaró akadályok, az egyenlőtlen kapcsolatok felszámolásához, segítse az igazságos és demokratikus alapokon nyugvó, nemzetközi gazdasági rend kialakítását. — Hisszük, hogy a jelenlegi feszült helyzet átmeneti jellegű és a nemzetek közössége újra visszatérhet a mindenki számára gyümölcsöző kapcsolatokhoz és a nemzetközi együttműködéshez. Országom kész egyesíteni erőfeszítéseit a többi józan politikát folytató országgal e cél érdekében. A magyar küldöttség ennek szellemében kész tevékeny és kezdeményező szerepet vállalni a napirenden levő problémák építő megvitatásában, új és új megoldások keresésében. Közélet - diplomácia Budapestre látogatott dr. Armand Hammer, az egyesült államokbeli Occidental Petroleum Corporation társaság elnöke. Dr. Armand Hammer megbeszéléseket folytatott Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel. A neves amerikai közéleti személyiséget fogadta Kádár János. * Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke — Anker Jörgensen dán miniszterelnök meghívására — Dániába látogatott. * Üj magyar nagykövet az Egyesült Államokban: dr. Petrán Jánost ne2 KISVÁLLALKOZÁS - MAGÁNKEZDEMÉNYEZÉS vezték ki hazánknak az Amerikai Egyesült Államokban akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé. * Gyenes András, az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, a Német Szövetségi Köztársaságban folytatott tárgyalásokat Herbert Wehnerrel, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) parlamenti frakciójának elnökével. * A szerb ortodox patriarkátus képviseletében Nikanov Ilicsics bácsúj vidéki püspök és Vujicsics Dusán budai görögkeleti szerb püspöki vikárius látogatást tett Miklós Imre államtitkárnál, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél. Megbeszélést folytattak a szerb ortodox egyház helyzetéről és a magyarországi szerb egyházművészeti és tudományos gyűjtemény létrehozásával kapcsolatos kérdésekről. ÚJ DEVIZA- ÉS VALUTAÁRFOLYAMOK 1981. október 1-től megváltozott a deviza- és a valutaárfolyamok jegyzése: a Magyar Nemzeti Bank a konvertibilis devizákra pénznemenként egységes hivatalos árfolyamot (vételi, közép- és eladási árfolyamot) jegyez. Ezt az árfolyamot alkalmazza mind a kereskedelmi, mind a nem kereskedelmi jellegű elszámolásoknál. A valuta- (bankjegy- és csekk-) árfolyamok — elsősorban ezek érvényesülnek a turistaforgalomban — a hivatalos devizaárfolyamokhoz fognak igazodni, a nemzetközi gyakorlatban szokásos feltételekkel (vagyis a valutavételi és -eladási árfolyamok nagyobb mértékben térnek el a középárfolyamoktól, mint a devizáknál.) A jelentős tőkés valuták közül 1981. október 1-én az USA-dollár hivatalos devizaközépárfolyama 35,— Ft, az NSZK- márkáé 15,02 Ft, az osztrák schillingé 2.15 Ft, az angol fonté 62,83 Ft. Az egységes árfolyam bevezetése a külkereskedelmi elszámolásokban nem jár változásokkal. A nem kereskedelmi szférában a konvertibilis valutát vásárlók többet fizetnek. Az utazási célra konvertibilis valutát vásárló magyar állampolgárok költségei azonban nem emelkednek, mert egyidejűleg megszűnik a 10 százalékos valutavásárlási illeték és a bankjutalék. Az egységes árfolyam bevezetése sok vállalatnál és intézménynél egyszerűsíti az elszámolásokat, jobb áttekintést^ biztosabb alapokat nyújt a gazdasági döntésekhez. Az árfolyamok (a deviza- és a valutaárfolyamok) megállapítására ezentúl hetenként kerül sor, a pénzpiaci árfolyammozgások figyelembevételével. Ezekben a kora őszi hetekben alighanem a Magyar Közlöny, a jogszabályokat publikáló hivatalos lap a legérdekesebb újság Magyarországon. Sokan olvassák a hivatalos 'közlöny újabb számait; nemcsak itthon, hanem külföldön is. Arról van szó, hogy — a lényegre tömörítve —, a gazdaságirányítás átfogó korszerűsítésének részeként kis méretű állami és szövetkezeti vállalkozások alakulnak, egyszersmind legálissá válnak és a szocialista szektorhoz integrálódnak a magánkezdeményezésein alapuló közhasznú tevékenységek is. Több tucat jogszabály rögzíti ezeket a vállalatszervezési változásokat, amelyekről az itthon olyan fontos árnyalatokat is részletezve szükségtelen ehelyütt beszámolnunk. Szükséges viszont a folyamat irányát, elvi lényegét bemutatnunk; azért is, mert — szerénytelenség nélkül állítható —, nemzetközileg figyelmet érdemlő kísérletről, a miagyar gazdaság előtörténetéből és sajátos körülményeiből adódó vállalkozásról van szó. A jogszabályok célzata kettős: egyrészt a kisvállalkozások támogatása, azt is mondhatnánk: újraélesztése — másrészt: a magánkezdeményezés bekapcsolása ebbe a folyamatba. Tekintsük át most mindkettőt. Ami a kisvállalkozásokat illeti — elsősorban egy félreértést kell eloszlatnunk: szó sincs arról, mintha a nagyvállalatok helyett akarnánk most a kicsiket fejleszteni. A gazdaságfejlődés nemzetközi irányzatai semmi okot nem adnak efféle értelmetlenségre: a vállalatok koncentrálása világfolyamat — ám éppen ilyen világfolyamat az is, hogy az ipar óriásait a szakosított kisvállalkozások növekvő folyama övezi. Nálunk viszont az utóbbi időben, jobbára a hetvenes években, az a folyamat bontakozott ki, hogy a nagyvállalatok rendre-sorra beolvasztották a kicsiket, amiért most a világgazdasági válság szigorúbb feltételei közepette nagy árat kell fizetniük. Azt az árat ugyanis, hogy nehézkessé vált az alkatrész és részegység kooperáció, s hogy emiatt a nagyvállalatok gazdaságossága, versenyképessége is hátrányba került. A kicsik hiánya ugyanis oda vezetett, hogy — jobb híján — házilag állítanak elő a nagyvállalatok, természetesen tetemes többletköltséggel, olyan kiegészítő termékeket, apró alkatrészeket is. amelyeket pedig sokkal kifizetődőbb lenne másutt, az erre szakosodott kisvállalatnál vásárolniuk. A kisvállalkozások hiánya nemcsak a háttériparnak nevezett kiegészítő-bedolgozó tevékenység zavaraiban. hanem talán még ennél is inkább: a termelői és fogyasztói szolgáltatások hiányaiban öltött alakot. A szolgáltatás, az úgynevezett harmadik szektor világszerte a legdinamikusabban fejlődő eleme a nemzetgazdaságoknak. Nyilvánvaló azonban. hogv egész sor ágazatban fölösleges is, ráfizetéses is ezt a tevékenységet centralizált nagyüzemi keretekben szervezni. Ez a munkaerő és az eszközök társadalmi pazarlásához vezet, arról már nem is szólva, hogy akkora népgazdasági befektetéseket feltételez, amelyekhez részint nincs pénzügyi fedezet, részint ezeket a pénzeket nem is lehetne ezekben az ágazatokban hatékonyan felhasználni. Helyénvaló éppen itt, a befektetésekről szólva, átváltanunk a magánkezdeményezés bekapcsolására. Ám itt is elsősorban a félreértéseket kell eloszlatnunk. Nincs szó arról, mintha — nevezzük nevén — valamilyen kapitalizációs folyamat indulna el! A magánkezdeményezésnek természetes határt szabnak nemcsak a jogszabályok, hanem az a sajátos módszer is, hogy ez a tevékenység a szocialista szektorhoz, tehát az állami vállalat és a szövetkezet gazdálkodásához illesztve bontakozhat ki. Arról a tevékenységről van szó, amit a gazdaság nemzetközi fogalomtárában második vagy fekete gazdaságnak neveznek, s amely korántsem minősíthető magyar sajátosságnak. Utalnunk kell arra, hogy az úgynevezett fekete gazdaság — amely gondosan kikerüli a könyvvitelt, az atíózást — Franciaországban például eléri a legális gazdaság teljesítményének 25, Olaszországban 35 százalékát. Nálunk is széleskörűvé vált ez a tevékenység: szakértői becslések szerint mintegy 3—3,5 millió aktív kereső és 1—1.5 millió nyugdíjas — tehát a népesség fele, a családoknak mintegy a há romnegyede — végez ma is az országban kisebb-nagyobb kiegészítő, tehát mellékkeresetet hozó tevékenységet. Az új jogszabályok részint törvényesítik, részint a társadalmi ellenőrzés — következésképp: az adózás — hatósugarába vonják ezeket a tevékenységeket. Tapasztalataink igazolják, hogy ha a termelőeszközök zöme. s az államhatalom a szocialista társadalom fejlődését szolgálják, akkor a korlátozott — ám legalizált — magántevékenység is ebbe az irányba hat. S ez a tapasztalat nem elvont tankönyvi teóriákból, hanem a gyakorlatunkból származik. Nemzetközileg „jegyzett” tapasztalatunk a mezőgazdasági termelőszövetkezetek mellett működő, úgynevezett háztáji gazdaságok termelési sikere. Ez a siker azonban korántsem korlátozható arra, hogy a kis gazdaságok személyi tulajdonban vannak; ez csak az eredmények egyik oldala. A másik oldal legalább ennyire fontos: a háztáji gazdaságok nálunk a termelőszövetkezetek gazdasági, szakirányítási, értékesítési hatósugarába kerültek, s ebből származnak nagy sikereik is. A földeket a közös gazdaság gépei művelik. a termést a szövetkezet értékesíti — a munkát viszont a családtagok vaey az egyébként elvesző munkaidőt hasznosító téesztagok végzik. Ezt a tapasztalatot hasznosítjuk most szélesebb körben. Noha az új kisvállalkozások zömét az állam vagy a szövetkezetek alapítják, bevonják és élénkítik a személyes üzleti kezdeményezést, a vállalkozókészséget. Személyes haszonra alapozva — ám ia közösség hasznát, fejlődését szolgálva! TÁBORI ANDRÁS
