Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-10-03 / 20. szám
— Az, hogy valaki elmegy ehhez az emberhez, és megmagyarázza neki, hogy ilyesmit tőlem nem lehet követelni. Ha valaki a szívéhez beszélne, hogy viselkedjen egyszer gavallérosan, és ne zsaroljon ... — Jó, jó, de ki menjen el? — kérdezte Jolán. — Putyi... Neki neve is van, tud beszélni is, imponálni is . .. — mondta Mariska egy kicsit bizonytalanul. Putyi elsápadt: — Én menjek el? Mariska nekibátorodott: — Miért ne? Nem olyan nagy áldozat... Meghozhatod a testvéredért. Fogadni mernék, egy szavadba kerül csak, és a kinevezésem megvan. Putyi Jolánra nézett, mintha tőle várná a tiltakozó szót. De Jolán azt mondta: — Te olyan jó lány vagy, Putyi... Rólam gondoskodtál már. Szegény Mariskáért is kell tenned valamit. .. — És ... és ..., ha az az úr, nekem sem teszi meg... ingyen...? — mondta Putyi keservesen. A két lány összemosolygott, azután egyszerre mondta: — Ugyan, Putyi! 4 Mariska kinevezése meghozta Jolán szerencséjét is. Egy fővárosi tanító, Mariska egyik kollégája kezdett hozzájuk járni. Beleszeretett Jolánba. Jolán sem idegenkedett az ifjútól, akinek szerelme rohamosan fokozódott, amikor megtudta, hogy húszezer koronával áll szemközt. Mariska biztatta. — Kérje meg a húgom kezét Putyitól. — Hogyan? ... Tőle kell? ... — Igen. ö a család feje. Tőle kapja Jolán a húszezer korona hozományt. A tanító egy kissé elzöldült: — Igen? — Igen. Miért? — Mert... mert ez egy kicsit kellemetlen. Ne értsen félre, én nagyra becsülöm az ön tisztelt nénjét, Putyi kisasszonyt..., de .. . de . . . én roppant érzékeny lélek vagyok ... Mariska hűvösen végigmérte: — Badar beszéd!... Jolán jóravaló lány, maga jóravaló ember, ketten együtt boldogok lesznek. Másról nem lehet szó, kár minden pillanatért, amellyel boldogságukat elodázza... A tanító dadogott valamit. Azután belátta, hogy józanság a boldogulás talpköve. Fölvette dicsőségesen uralkodó királyunkról, I. Ferenc Józsefről elnevezett kabátját, és megkérte Jolán kezét. Putyi csaknem sírt a boldogságtól. Az édesanya szeretetével adta rájuk áldását. A jegyesek nagyon boldogok voltak. A tanító mindennap megjelent menyasszonyánál. Mindennap kitűnő uzsonnát kapott, és utána a báró szivarjait és cigarettáit szívta. Azonban — ahogy maga is mondta —, roppant érzékeny lélek volt. — Nem szeretem ezeket a dolgokat — mondta akárhányszor Jolánnak. — Ha volna mód arra, hogy visszautasítsam a hozományt, megtenném... Jolán fölháborodott: — őrültség! Ennyi pénzt visszautasítani!... — De mégis ... mégis ... Tudod, a nénéd nagyon kitűnő lány, de mégis; első a tisztesség. — Az kétségtelen — • mondta Jolán erős meggyőződéssel. — És ha egyszer férj és feleség leszünk . . . — Akkor? — Ne vedd rossz néven, szivecském, de nem fogunk vele érintkezni... — Ahogy parancsolod, drágám — mondta Jolán engedelmesen. Boldogan nézett vőlegényére. 5 A Tündérlaki-lányok — ahogy mondottam már — hárman voltak. Kettő közülük tisztességes volt, a harmadik nem. KÖNYVESPOLC BARTÓK BÉLA szemtől szembe Bartók név van. A napilapokban és a zenei szaklapokban egyaránt sűrűn találkozhatunk a nagy zeneszerző nevével: újabb és újabb cikkek gyarapítják ismereteinket Bartók életéről, zenetudósok elemzik műveit. Ebben a nagy tanulmány-hullámban is kiemelkedő jelentőségű Tallián Tibor könyve, amely Bartók Béla életét és műveit egységbe foglalja. Bartók 1909-ben így írt: „Erősen hiszem és vallom, hogy minden igaz művészet — a külvilágból magunkba szedett impressziók — az élmények hatása alatt nyilvánul meg. Aki azért fest egy tájképet csakhogy éppen tájképet fessen, aki azért ír egy szimfóniát csakhogy éppen szimfóniát írjon, az legjobb esetben is nem egyéb jó mesterembernél. Nem tudok másképpen művészeti terméket elképzelni, mint alkotója határtalan lelkesedésének, elkeseredésének, bánatának, dühének, bosszújának, torzító gúnyjának, szarkazmusának megnyilatkozását. Azelőtt nem hittem, míg magamon nem tapasztaltam, hogy valakinek művei tulajdonképpen életrajznál pontosabban jelölik meg életének nevezetes eseményeit, irányító szenvedélyeit.” A fenti sorók mintegy kulcsot adtak Tallián Tibornak, hisz egy művet csak a létrejöttének körülményeit ismerve érthetünk meg tökéletesen, s a művészt — tetteit, alkotásait — is csak az adott kor és környezett ismeretében lehet pontosan megítélni. Tallián Tibor a Bartókról keletkezett hatalmas irodalom felhasználásával írta meg könyvét, amelyben nem csak öszszefoglalta, szintetizálta az eddigi munkák javát, hanem új színekkel is gazdagította a bartóki életművet feldolgozó szak- és népszerűsítő irodalmat. (Gondolat Könyvkiadó.) A budai Vár Zolnay László neve a nagyközönség körében szinte az egyik pillanatról a másikra vált ismertté 1974-ben. Régészeti csoportja ugyanis ekkor bukkant rá a budai Várban arra a hatvankét gyönyörű gótikus szobortorzóra, amelyek ma már európai hírűek. Zolnay most megjelent könyve a budai Várról szól, annak történetét meséli el népszerűén. Megismerhetjük, az Anjouk és Zsigmond király Budáját éppen úgy, mint a Mátyás korabelit vagy a török uralomért. S megtudhatjuk a Vámegyed második világháború utáni helyreállítási munkálatainak jónéhány kulisszatitkát is. Mint Zolnay írja, annak idején a lehetséges változatok között szerepelt a királyi palota romjainak teljes lebontása. (Helyén egyetemi vagy hivatalnegyed épült volna.) Ha ma Pestről, a Lánchíd tájáról átpillantunk a Várra, melynek dísze a királyi palota, csak arra gondohatunk, milyen szerencse, hogy ez a terv csalk terv maradt. A könyvet olvasva érthetik meg a kívülállók, mennyi munkát jelentett a régi épületek, várfalak feltárása, maradványaik megmentése, a régi és s modem harmóniájának megteremtése. Hamarosan befejeződik a több mint húsz éve tartó újjáépítés, néhány éven belül fővárosunk legszebb része válik hibátlanul széppé. A Budai Vár mai építészeti együttese: kőből faragott történeti olvasókönyv. Ebbe lapozott bele Zolnay László. (Gondolat Könyvkiadó.) (pokorny) 19
