Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-09-19 / 19. szám
Egy szabolcsi kórista Halmstadból gos volt a számomra. Örömmel tapasztaltam kutatási területem, a lézersebészet előretörését. Mint bizonyára tudja, világtalálkozóinkat négyévenként rendezik meg. Nyolc évvel ezelőtt, Velencében, csupán egy előadás hangzott el erről a témáról. Négy évvel később, Buenos Airesben, már hét, idén pedig húsz. Jómagam a szintén Bostonban dolgozó Pollányi Tamás fizikussal kezdtem el a lézertechnika sebészeti alkalmazásának kutatását, ő is részt vett a mostani kongresszuson. — Ügy tudom, szakmai programja nem csupán a kongresszushoz kötődött. — Magyarországon is foglalkoznak lézertechnikával, lézersebészettel, ezért számos szakemberrel folytattam megbeszéléseket. A program nem szakmai része pedig a rokonlátogatás és a nyaralás. Feleségemmel és három gyermekünkkel Keszthelyen töltünk egy hetet. — Természetesen. Az Egyesült Államok sok száz egyeteme közt mindössze négy-öt olyan kiemelkedő egyetem található, ahol nagy intenzitással folyik Középkelet- Európa kutatása. Az Indiana University is közéjük tartozik. És végre létrejött ez a tanszék, mert kell egy központ, ahol lehet tanulni, kutatni, cikkeket megjelentetni, konferenciákat tartani, ahol megindulhat egy szellemi áramlás, amely jelen esetben Magyarországról, illetve Magyarország és a világ kapcsolatáról folyik. Egy negyedszázada tanítok, tapasztalásból tudom, hogy az amerikai fiatalság érdeklődése ma már túlterjed a nagyhatalmak történelmének megismerésén. Egyébként Sinor Dénes és Ránki György professzor is ezt erősítette meg. Hadd tegyem hozzá, hogy történészként most ők csinálnak „történelmet”, amit úgy értek, 1. A kongresszuson. Balról: Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Kelemen György professzor Los Angelesből és Jakó Géza professzor 2. A Magyarok Világszövetsége ebédet adott a kongresszus magyar származású résztvevőinek tiszteletére. Balról: Török Miklós professzor, Jakó Géza professzor, Surján László profeszszor (Magyarország), a Nemzetközi Fül-orr-gégész Társaság újonnan megválasztott elnöke, Sóvágó Éva (Magyarország), Missura Tibor (Svájc), B. Bállá Lajos (Egyesült Államok), Csatáry László (Egyesült Államok), Szüts Pál, az MVSZ főtitkárhelyettese, dr. Szabó Zoltán, az MVSZ elnökségi tagja, dr. Uhlar-Sipos Maria (Svédország), Dercze Istvánná, az MVSZ fömunkatársa FOTO: GESZTI ANNA 3. Politzer Adóm szobrának avatása Albertirsán (középen: dr. Jakó Géza, a Nemzetközi Politzer Társaság elnöke) FOTÖ: GÁBOR VIKTOR hogy hogyan sáfárkodnak a tanszék nyújtotta lehetőségeikkel. — Véleménye szerint az Amerikában élő magyarok számára mit jelent ez a tanszék? — Erre nehéz egyértelmű választ adni. Az amerikai magyarság meglehetősen heterogén öszszetételű. A különböző korszakok kivándorlói különböző politikai nézeteket képviselnek, ugyanarra az eseményre eltérően reagálnak. A történészek felelőssége alapján mondhatom, mi nem az ő nyelvükön beszélünk. Inkább azoknak a másod- és harmadgenerációs magyar származásúaknak a számára jó lehetőség ez a tanszék, akik meg akarják ismerni: honnan származnak, s tanulmányozni akarják ennek az országnak a történelmét, irodalmát és kultúráját. LINTNER SÁNDOR A SZERZŐ FELVÉTELE Keménykötésű, vastag nyakú ember. Szépen, színesen fűzi a szót. Ha nem mondaná, tán akkor is ráhibáznék, hol nevelkedett. A kisvárdai születésű Molnár Jánost mint a svédországi Halmstad Szent Miklós-templom kórusának tagját akkor ismertem meg, amikor a Mátyástemplomban felléptek. Latin és svéd nyelvű templomi énekeket adtak elő emlékezetes sikerrel, csakúgy mint turnéjuk korábbi állomásain, Debrecenben és Egerben. Előadásukat kedves figyelmességként Kodály Esti dalával zárták — magyar nyelven. A betanítás Molnár János érdeme is volt. — ön az egyetlen nem svéd anyanyelvű tagja a kórusnak? — Ketten vagyunk, egy dán származású orvossal. — Neki azonban könnyebben lehetett elsajátítani a jó svéd kiejtést, ami egy kórista számára bizonyára elengedhetetlen. — Karnagyunkat megkértem, hogy ne legyen elnéző velem, javítson ki, ha kell. Ö azonban megnyugtatott, hogy bár beszédemen érződik némi akcentus, az éneklés közben nem hallható. A legmélyebb basszust énekelem, s a külföldi turnékat én szervezem kórusunk számára. — Mióta énekel? — Már Magyarországon is szívesen énekeltem iskolai és más kórusokban. Amikor pedig Svédországban telepedtem le, jelentkeztem egy kórusba. Hiába tanultam ugyanis hihetetlen ambícióval svédül — kezdetben száz szót is bemagoltam naponta — darabosan beszéltem, és rosszul hangsúlyoztam. Ügy gondoltam — s ez várakozásom szerint teljesült is —, hogy az éneklés segít. Szívesen fogadtak a kórusban, mert férfi énekesben mindenütt hiány van. Jelenlegi kórusomban négy éve énekelek. Két évvel ezelőtt már jártunk Magyarországon, s akik itt voltak, sürgették, hogy jöjjünk el újra. Azóta néhányan magánemberként is visszatértek. — Kórusuk amatőr együttes. Milyen foglalkozású emberekből áll? — Többségük pedagógus, de van közöttünk orvos is, munkás is, jómagam jelenleg buszvezető vagyok. — Más szakmával érkezett Svédországba? — Magyarországon a vasútnál dolgoztam mint kertész. Hollandiába készültem, hogy az általam igen szeretett szakmát folytathassam. Ideiglenes állomásnak tekintettem Svédországot, de megszerettem ezt a földet, s ott maradtam. Sokáig a kertészethez közel álló szakterületen dolgoztam, mint technikus egy talajkémiai laboratóriumban. Most már csak kedvtelésből űzöm ezt a szakmát, olykor még ma is hoznak elemzendő talajmintákat. No meg van egy szép nagy kertem is. — Halmstad városáról bizony nem sokat tudunk ... — Hetvenezer lakosa lehet, és Svédország egyik kulturális központja. Kitűnő kórusok dolgoznak itt, rajtunk kívül például az ugyancsak neves Collegicum Musicum kórusa. Vezetője országszerte elismert szakember. Öt azért hoztam szóba, mert amikor a debreceni Kodály Kórus ez év februárjában fellépett városunkban, úgy nyilatkozott róluk, hogy szebben éneklő kórust életében nem hallott. Városunkról szólva meg kell említenem élénk sportéletét, annál is inkább, mert húszéves fiam a halmstadi labdarúgó klubban sportol. Szeretik a játékát, mert igen technikás. Elképzelhető, hogy ha kijutunk a világbajnokságra, a Molnár név is szerepel majd a svéd csapat öszszeállításában. Fiam egyébként testnevelő tanárnak készül, tizennyolc éves lányom közgazdasági középiskolába jár. — Családjával is eljön Magyarországra? — Minden évben. A gyerekek egyedül is el-el jönnek levelezőpartnereikhez. Mindketten jól beszélnek magyarul, mert feleségem is magyar, és otthon csak magyarul beszélünk. Mintegy kétszázan vagyunk magyarok a városban. A hatvanas évek végéig — tíz éven át — vezetője voltam a helyi magyar klubnak. Mostanában pedig mint „egyszemélyes utazási iroda” autóbuszos társasutakat szervezek Magyarországra. Felvettem a kapcsolatot az üzemi szakszervezetekkel, legutóbb pedig egy nyugdíjas csoportot hoztam haza. Megmutattam Budapestet, Észak-Magyarországot, a Balatont. — Legközelebb mikor találkozunk? — A nagyszülőket — mint rendesen — idén is meglátogatjuk, s jövőre remélem kóristaként is visszatérek. — b — FOTO: GÁBOR VIKTOR BALÁZS ISTVÁN 21
