Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-09-19 / 19. szám
to • • I. NEMZETKÖZI HUNGAROLÓGIAI Csupán egy hétvége választotta el a IV. Anyanyelvi Konferenciát a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság első nemzetközi kongresszusától. A szoros egyeztetést az indokolta, hogy igen sok külföldi résztvevő mindkét eseményen érdekelve volt. Bár más volt a munka jellege és célja, sok közös dologra akadhatott, aki mindkét kongresszus munkáját figyelemmel kísérte, számos olyan eredmény, gond, tennivaló fogalmazódott meg, amelyben az anyanyelvi mozgalom és a tudós társaság kölcsönösen érdekelt. A Hungarológiai Kongresszus egyik fő témája a Magyarországon kívüli magyar filológiai oktatás volt, beleértve természetesen a magyar nyelv felsőfokú oktatását is. E téma az Anyanyelvi Konferencián is napirenden volt. A Hungarológiai Kongresszus első napi plenáris ülésén Majtinszkaja Klára a Szovjetunióban folyó magyar nyelv- és magyarságtudomány oktatásról számolt be, részletesen ismertetve Ungvár, Moszkva, Leningrád és számos más főiskola szerepét. Sinor Dénes, az egyesült államokbeli hungarológia helyzetéről, lehetőségeiről beszélt, plasztikus képet adva a gazdasági háttérről is. A hungarológia — mint ezt számosán kifejtették — a hagyományoktól, a személyi feltételektől, s az igényektől függően, országonként, egyetemenként mást és mást jelent. Az Egyesült Államokban — Sinor Dénes szerint — a történelemre kell alapozni a hungarológiát, mert ez felel meg leginkább az ottani egyetemi ifjúság érdeklődésének. Rákos Péter, prágai egyetemi tanár mondotta: a tudományos élet és a társadalom azt várja azoktól, akik hungarológiát tanultak, hogy ne csak az irodalomhoz, a nyelvészethez, a néprajzhoz értsenek, hanem egy nemzet teljes kultúráját legyenek képesek láttatni a világgal. A magyarságtudományokat fő szakterületként jelenleg elsősorban magyar származású emberek művelik. Ha azt akarjuk — figyelmeztetett Sinor Dénes —, hogy a szakember-utánpótlás folyamatos legyen, a hungarológiát „divatba kell hozni” a rokonszakmák kutatói körében. Ehhez pedig — mint számosán kifejtették — nélkülözhetetlen, hogy a hungarológia eredményeinek a világnyelveken is egyre nagyobb legyen a publicitása. Ezért is sürgették a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság zárónapi közgyűlésén egy világnyelveken készülő hungarológiai folyóirat mielőbbi megjelentetését, s ezért is figyelemreméltóak azok az információk, amelyeket a már ma világnyelveken megjelenő hungarológiai vonatkozású cikkekről, közleményekről, bibliográfiákról, szépirodalmi fordításokról szerezhettünk a kongreszszuson. A kongresszus másik fő témája a magyar vers volt, pontosabban annak nyelvi, metrikai alapjai és idegen nyelvekre való fordításának kérdései. Milyen problémákkal találkozik a fordító, mennyire szakadhat el az eredeti formától, hogyan tükrözheti hűen és a külföldi közönség számára érthetően a tartalmat? — Egyebek között ezekről az izgalmas kérdésekről beszélt az egyik plenáris ülésén Gömöri György költő, cambridge-i tanár, s még számosán az előadást követő vitában, valamint a szekcióüléseken. A tudós résztvevő, s az eseményeket nyomon követő krónikás egyaránt a bőség zavarával küzdött, amikor választania kellett az öt szekció témakörei közül, amelyek jóval messzebbre tekintettek, mint az a jelzett fő témakörök alapján várható volt. A szekcióüléseken előadásokat hallhattunk egyebek között a szlovákiai, jugoszláviai, romániai hungarológia oktatásról, a burgenlandi magyar népcsoport mai szervezeteiről, iskoláiról és kutatási terveiről. Az ösztöndíjak, alapítványok szerepéről beszélt Wojatsek Károly kanadai professzor. A kanadai Kovács László Lajos a könyvtárak és könyvtárosok nélkülözhetetlen feladatáról szólt, Nagy Károly az anyanyelvi mozgalom megszületésének történetét ismertette, Várdy Béla, az amerikai magyarság történeti kutatásának úttörőiről, Várdy Huszár Ágnes, az amerikai magyar költészet kezdeteiről tartott érdekes előadást. Két kerékasztal megbeszélést is tartottak: egyiket a külföldi lexikonokban, kézikönyvekben található magyar tárgyú címszavakról, a másikat a készülő hungarológiai kézikönyvről. Egy nemzetközi kongresszus eredményessége azon is mérhető, hogy mennyire aktív a „folyosói élet”; hány cím cserél gazdát, hány új szakmai kapcsolat szövődik vagy erősbödik a szünetekben folytatott beszélgetéseken. A kongresszus e tekintetben is bizonyosan emlékezetes marad minden résztvevő számára. A tudósítónak is ilyenkor adódott alkalma némi kérdezősködésre. Elöljáróban csak annyit: a százötven külföldi résztvevő huszonkét országból érkezett. Andrew Kerék, a Miami University nyelvészprofesszora Andrew Kerék, az Ohió állambeli Miami Universityn tanít. Előadásában a különböző népek gyerekverseinek metrikai összehasonlításáról beszélt. — Bár az angol tanszék nyelvészeti csoportját vezetem, doktori disszertációmat a magyar vers metrikájáról írtam. Tudományos és oktatói munkásságom az angol nyelvhez köt — egyetemünk a ma talán legmodernebb nyelvészeti irányzatnak, az úgynevezett fogalmazáselméletnek az egyik központja -r, ám szabad időmben szívesen foglalkozom a magyar nyelv tudományos vizsgálatával. Számomra ez azért is fontos, mert e tevékenységem jelenti az egyetlen élő kapcsolatot anyanyelvemmel. Családunk nyelve ugyanis az angol, mivel feleségem amerikai. Általános nyelvészeti munkáimhoz is sokszor merítek példákat a magyar nyelvből, többek közt akkor, amikor a gyereknyelvről, a gyermekversekről írok. Szívesen fogadtam magyar kollégáim tanácsát, hogy ismerkedjek meg Weöres Sándor és Nemes Nagy Ágnes gyermekeknek szánt verseivel. Marlene Kádár, a kanadai Alberta egyeteméről adását — The tragic motives of Kádár Kata — angolul tartotta. — Bár rendszeresen olvasom a magyar szakirodalmat, a beszéd bizony, még nehezen megy. Nagyszüleim biztatásának is szerepe volt abban, hogy tanulmányozni kezdtem a magyar néprajzot, a népszokásokat, népköltészetet, zenét, építészetet. Tavalyi-tavalyelőtti tanulmányutamon elsősorban Ortutay Gyula népköltészetelméletével ismerkedtem. Most Veszprémbe, a Balaton-felvidékre és ösküre utazom, a középkori és barokk építészeti emlékekre vagyok kíváncsi. A magyar néprajzzal foglalkozó* cikkeim rendszeresen megjelennek a Canadian- American-Hunigarian Studies című folyóiratban. Béky-Halász Iván költő, műfordító, a torontói egyetem könyvtárának munkatársa Marlene Kádár, az albertai egyetem (Kanada) összehasonlító nyelvészeti tanszékének döktorandusza, és a város helyi lapjának újságíró munkatársa. Ösztöndíjjal érkezett a kongresszusra, 1979— 80-ban pedig hosszabb tanulmányutat töltött Magyarországon, az MTA Néprajzi Kutatócsoportjánál. Az ifjú kutató pályája azt példázza, hogyan fordul a harmadik generáció érdeklődése a „gyökerek” felé. A nagyszülők, édesapja szülei vándoroltak ki ugyanis Kanadába, a húszas években. ElőBéky-Halász Ivánnal tavaly a külföldi magyar könyvtárosok nemzetközi találkozóján, a kongresszus előtt pedig az Anyanyelvi Konferencián találkoztunk. A Hungarológiai Konferencián magyar költőként, műfordítóként és a torontói egyetem könyvtárosaként is érdekelt. — Egyetemünkön működik Kanada első magyar tanszéke, ezért Torontó tekinthető a kanadai hungarológiai kutatások központjának. Jelentősek a magyar gazdaságtörténetre és a kanadai magyarság történetére vonatkozó kutatásaink. Féléves tanfolyamot tartunk a magyar filmművészetről, amihez egy több füzetből álló bibliográfiát állítottam össze. Könyvtárunkban 18 ezer magyar vonatkozású cím található, közöttük ritkaságnak tekinthető Bonfini- és Sajnovits-kötetek, első kiadású Hitel Széchenyitől. Igen gazdag a folyóirattárunk, hogy csak a teljes Nyugatot, Kassák Tett című folyóiratát vagy a Húszadik Századot említsem. Csoórifordításaim kötete júniusban jött ki a nyomdából saját kiadásban, ezt követi egy Ladányi Mihály-válogatás, majd egy Rónay Györgyös egy Simonyi Imre-kötet. Szándékosan választottam olyan költőket, akik csupán egy-két verssel szerepelnek az eddigi angol nyelvű antológiákban. 2
