Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-08-22 / 17-18. szám

méltán híres Európában. Közvetve ennek köszönhető, hogy néhány évvel ezelőtt a nemzetközi műemlékvédelem talán legnagyobb kitüntetését, az Európa-díjat Sopronnak adományozták. Hogy milyen becses ez, talán lemérhető a hasonló díjban sosem részesült, de sokkal nagyobb műemlékvagyont felmutató városok felsorolásával. Sem Róma, sem Nápoly, sem Velence, sem a Sopronhoz hasonló léptékű szlovákiai városok nincsenek köztük.

A városnak ma körülbelül kétszáz, hivatalos védelemben részesülő épülete van. A belváros — a régi várfalak által határolt rész — külön oltalmat élvez. Itt bontani vagy építeni csak olyan szigorú szabályok betartásával lehet, hogy munkát errefelé csak a legjobb nevű magyar építészek vállalnak. Kétszáz épület nem sok, mondhatná valaki. Ám még egyszer ennyi épület szintén megkaphatná a menlevelet a benne rejlő értékek alapján. A hivatalos elhatározásnak azonban határt szab — mint mindenütt a világon — a műemlékvédelmi költségvetés. Ennek ellenére várható, hogy egy egész városnegyed, amelynek házai a műemléki felmérésből kimaradtak,

hamarosan hasonló előjogokat kap, mint a belváros.

Sopron északi része fölött magasodik a Szent Mihály-domb. Legmagasabb pontját a hasonló nevű, középkori eredetű, gótikus plébániatemplom koronázza. A kutatók itt — és nem feltétlenül a belvárosban — gyanítják az Árpád-kori városka központját. A negyed épületeinek egy része középkori, de a fiatalabbak is a XVII—XVIII. századból erednek. Hogy a várfalakon kívül ilyen sűrűn lakott városrész épülhetett, annak különös oka van. A soproni polgárok inkább „kivitték” a biztonságos lőrések mögül házukat, mintsem hogy adót fizessenek a hatóságoknak. Utódaik ugyan már nem mentesülnek az adófizetés alól, de talán megnyugtatja őket egy kicsit, hogy tudják: forintjaikból nem is keveset fordítanak a város szépítésére. Hamarosan jóvoltukból megújul — vagyis csaknem a régi lesz — Szent Mihály temploma is.

A templom tornya ma ugyanolyan méltósággal magasodik a város fölé, mint néhány száz évvel ezelőtt. Hogy ez így van, annak félig-meddig a tornyot övező állványzat az oka. Az állványzat — a maga nemében iparos műre-A

LEGSZERENCSÉSEBB

VÁROS

Sopron Magyarország talán legszerencsésebb városa. Legalábbis építészetileg az — hiszen gyarapodása, ha szakaszos is, de az Árpádkortól máig folyamatos. Sőt. Régebbi időktől kezdve az, mivel római alapokon emelkedett és teszi ezt ma is: nem egy lakóház rejt antik falmaradványokat.

Török hadak csak egy ízben közelítették meg a soproni várfalakat, és Bécs közelsége miatt nem errefelé, hanem más vidékeken zajlottak szabadságharcaink nagy csatái. A második világháború pusztításait azonban már Sopron sem kerülhette el — lakóházainak egyharmada ebben az időszakban megsemmisült. A sérült épületek azonban itt is, ott is feltárták középkori eredetüket. A magyar művészettörténészek közül, szakterületén az egyik legnagyobb — Csatkai Endre —, egész munkásságát a városnak és környékének szentelte, s megalkotta a műemléki katasztert. A feltárások és a helyreállítások közti idő nem múlt el hasztalanul. A budai Vár helyreállításán dolgozó szakemberek ekkor szerezték azokat a fontos tapasztalatokat, ez időben fogalmazták meg azokat az alapelveket, melyekről műemléki építészetünk