Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-08-22 / 17-18. szám

Történelmünk képekben 41. HITEI, UlinC,5TnDIUm Széchenyi István fellépése Hacsak gyengén is, de Magyar­­ország véglegesen bekapcsolódott a napóleoni háborúk során az európai gazdasági életbe. Ez fel­tárta a földesuraknak, hogy min­denekelőtt a mezőgazdasági áru­termelés kiterjesztésével növelhe­tik vagyonukat egy agrárország­ban. Megmutatta ugyanakkor az előfeltételeket is: elsősorban a föld gondos intenzív megmunká­lását, a színvonalas állattenyész­tést. amelyet a jobbágy robot­munkája már egyre kevésbé tud­ta elvégezni. Csakhamar nyilván­való lett az is, hogy az ilyen szín­vonalú munka már csak a szabad bérmunkástól követelhető meg, de a magyar földesuraknak megfe­lelő tőkéjük sincs ilyen bérmun­kások rendszeres foglalkoztatásá­ra — és főleg — nincs hitelük azoknál, akik tőkével rendelkez­nek. A magyar nemesi földbirto­kot ugyanis adósság miatt nem lehetett lefoglalni és teljes tulaj­donjoggal a hitelezőnek átadni. Pedig a magyar gazdasági élet fellendítéséhez mindenekelőtt ar­ra volt szükség, hogy beáramol­­jék a tőke, ehhez pedig hitel, vég­ső fokon a feudális birtokforgal­mi korlátok fellazítása, majd tel­jes lebontása volt szükséges. Erre elsőnek gróf Széchenyi István mutatott rá. Apja, gróf Széchényi Ferenc 1802-ben gyűj­teményeinek átengedésével a Szé­chényi Könyvtár és a Nemzeti Múzeum alapjait rakta le; nagy­bátyja, gróf Festetics György pe­dig 1797-ben az ország, sőt Euró­pa első agrárfőiskoláját, a keszt­helyi Georgikont hívta életre. Széchenyi István gróf katona­tisztként kezdte pályáját, de a napóleoni háborúk után kilépett a hadseregből, s birtokain kezdett gazdálkodni. Magánéletét, érzelmi világát a kor uralkodó életérzése, a romantika alakította ki. Naplói erről győzik meg olvasójukat. Gazdasági kérésekben azonban a kor Nyugat-Európájának — kül­földi utazásain megismert — pol­gári közgazdászait olvasta. Ami­kor egy nem is nagy összegű hi­telkérelmét az egyik bécsi bank elutasította — ebben az egész ma­gyarországi gazdasági élet alap­vető problémáját látta meg. Az 1830-ban megjelent Hitelben, a magyar birtokos hitelképességé­nek megteremtése érdekében első lépésként éppen az ősiség rend­szerének megszüntetését java­solta. Széchenyi később a feudális rendszert a kötött harisnyához ami if tkrkrajaui hasonlította, amelynek egyetlen szemét megbontva az egész szöve­dék felgombolyítható. S valóban a Hitel további és szükségképpen a polgári átalakulás irányába mu­tató javaslatokat is tesz: a földes­úri és paraszti birtokok teljes el­különítését egymástól, a robot és a földesúr számára a jobbágyi termékek után fizetendő termé­szetbeni kilenced eltörlését, a cé­hek felszámolását, az áraknak az egyes törvényhatóságok által gya­korolt maximálásának és a belső vámoknak az eltörlését. Am a gazdasági-intézményi előrelépés nem öncél: Széchenyi koncepció­jában mindez a nemzet felemel­kedésének a szolgálatában áll, amely kiművelt emberfők soka­ságát is igényli. Ez új hang volt a magyar poli­tikai életben. Nemcsak a gazdasá­gi problémák polgárias megköze­lítése miatt, hanem azért is, mert reformjai nem fordultak szembe a kormánnyal, sőt feltételezett jóindulatára építettek. 12

Next

/
Thumbnails
Contents