Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-08-08 / 16. szám
LÁTTA MÁR? LEMEZBEMUTATÓ KÉZIMUNKA Eger közelében, a Bükk festői hegykoszorújában megpihenő Noszvaj község nevezetes látnivalója az a most helyreállított kicsiny barokk kastély, amelyet De la Motte néven emlegetnek. Nevét egy emigráns francia márkiról kapta, bár a kastély építését 1774-ben Szepessy Sámuel helybeli földbirtokos kezdte meg. A befejezés előtt tönkrement, s adósságait enyhítendő eladta a kastélyt báró Vécsey Annának, akinek második férje, a francia gróf fejeztette be az építkezést. A művészettörténeti kutatások szerint az épület tervezője az ez idő tájt Egerben dolgozó Fellner Jakab. Erre utal, hogy a homlokzat rokon vonásokat mutat az egri Lyceum egy időben készült copf stílusú késő barokk architektúrájával. Belső falfestményeit, freskóit Kracker János Lukácsnak vagy vejének. Zách Józsefnek tulajdonítják. A noszvaji kastélyt — amelyben új otthonának felépüléséig a megyei tanács továbbképző intézete működött — a tanács az Országos Műemléki Felügyelőség szakmai irányításával és támogatásával kívül-belül felújította. így ezután a kirándulók is megismerkedhetnek eredeti szépségükben pompázó termeivel, festményeivel, arányos építészeti belső formáival. A belépőben az előtér zöld szinű rácsozatos freskója lugas benyomását kelti. Az emeleti folyosó mennyezetét Apolló diadalmenete díszíti, oldalfalain a római istenek gúnyképei kaptak helyet. Intarziás parkettával borított dísztermét szüreti tájkép, a társaságban vigadozó Bacchus freskója fedi, lovagtermében pedig Zeusz, Héra és Ámor alakjai láthatók csodás környezetben. Keleti tájak és madarak színpompás képe fogad a márkiné hálószobájában, a madaras szobában. A freskók születésének érdekessége: Kracker János Lukács — akinek híres képeit az egri barokk templom főoltára és a Lyceum őrzi — állítólag nyers vakolatra festett, majd vizes salakot szóratott a padlózatra, azután befűttetett, s a salak páraképző hatására a festék színe ráfőtt a falakra. Az Eger környékén kirándulók okvetlenül keressék ezt a noszvaji látnivalót, amely kis kitérő árán maradandó élményt nyújt. KOVÁCS GYÖRGY ATTILA A SZERZŐ FELVÉTELE összetéveszthetetlen stílusú rajz a szép borítón, rajta a cím: Dádili fecske — Galgamácsai népi mondókák, gyerekjátékok. A naiv kedvességű kép, meg Galgamácsa neve láttán már önkéntelenül mondjuk ki: Vankóné Dudás Juli. És nem tévedünk: Juli néni neve fémjelzi a lemezt. Juli nénié, akit már Kodály Zoltán is meghívott, hogy a Zeneakadémián tanítványainak bemutassa az élő népzenét. Élő az a 0yermekdalkincs is, amit most erről a lemezről kapunk, s ha lehet, még elevenebbé teszi az a mód, ahogyan Juli néni előadja, valahányhoz hozzáfűzve eligazító, magyarázó mondatait. És elevenné teszi természetesen az, hogy „működés” közben figyelhetjük meg a játékokat, a galgamácsai gyerekek jókedvű előadásában. Forog a lemez, s az ember azon kapja magát, hogy visszavarázsolódik abba az évtizedekkel korábbi világba, a gyerekkor csodaváró-csodahívó állapotába. „Csiga-biga gyere ki...” és „Katalinka szállj el...” De mi ez mégis ahhoz az elbűvölt gyönyörűséghez képest, amivel a városi utca kövén, panelidiak között cseperedő gyerek figyeli Juli néni mondókáit! Neki valamiféle soha nem ízlelt boldogságot, a természet közvetlen jelenlétét, a nap, a fák, a füvek, az állatok feletti csodás erőt sugározzák a többségükben ismeretlen dalocskák. Kitárul egy világ, középpontjában ő maga áll, akit becéznek, és aki becéz; és odaáll mellé a természet játszópajtásul szegődött megannyi kedves lénye. „Ez a lemez csak eligazító, esetleg emlékezetfelfrissítő, hiszen bizonyára lesznek, akik a lemezen hallható dalocskák, mondókák helyett szebbet, kedvesebbet is ismernek, de ne feledjék: ez a lemez egyetlen falu szinte teljes gyermekdalkincse, az oly sokoldalú paraszti művészegyéniség, Vankóné Dudás Juli s a galgamácsai gyeimekek előadásában” — mentegetőzik a lemez egyik szerkesztője, Moldován Domokos, a lemezhez mellékelt ismertető füzetben. (Csak zárójelben: remek és hasznos ötlet ez a lemezismertető; magyarul és angolul a lemez teljes szöveganyaga olvasható benne, a dalok kottáinak kíséretében.) A mentegetőzés felesleges. A Borsai Ilona népzenekutatóval közösen szerkesztett Dádili fecske — élmény gyereknek, felnőttnek, s tán egy kicsit noszogatás is, hogy tanuljunk játszani a galgamácsai gyerekektől, hogy taníthassuk együtt dalolva játszani a saját gyerekeinket. (bársony) Három színnel hímzett pámaminta. Mérete 40X40 cm. Halványsárga alapra iközépkék, aranysárga és négerbama fonallal készült. A keretminta 19 kocka szélességű, a sarkokba kerülő kisebb motívum 6X6 kockából áll. Ezzel a mintával nagyobb méretű asztalterítőt is hímezhetünk, ebben az esetben a mintát a terítő közepén is kivarrjuk egyszer, és a szélén is. Természetesen a színeket is variálhatjuk. Hozzávalók: 50X50 cm hímzővászon, 50X50 cm anyag hátlapnak, 40 cm hosszú cipzár, 4 motring középbarna, 6 sötétbarna, 8 világoszöld, 3 drapp. Felhasználhatunk maradék középvastag kötőfonalakat is. Mérete: 45X45 cm. A munka elkezdése előtt beszegjük a vásznat, hogy közben ne rojtosodjon a széle. A leszámolható rajz szerint kiszámítjuk a motívumok helyét és filctollal rájelöljük a vászonra. A vastagabb vonal a középbama, a vékonyabb a sötétbarna, a pontozott vonal a világoszöld, a hullámos vonal a drapp színt jelenti. Lapos öltéssel hímezzük ki. Ha elkészült, három oldalán összedolgozzuk a hátlappal, a negyedik oldalába pedig belevarrjuk a cipzárat. 26
