Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-08-08 / 16. szám

MAGYAR HAJÓ BUFFALÓBAN?

Jókedvű rokoni, baráti társaságba csöppentem, amikor interjúért nyitottam be Keitner György Hilton Szálló-beli szobájába. Az Erie-tó partján levő Buffalo város szabad külkereskedelmi övezetének ügyvezető igazgatója Budapesten ünnepelte 60. születésnapját.

Ismerősként köszöntöttük egymást, mert Keitner úr nyilatkozott már lapunk számára. Lelkes, szakmájáért rajongó embernek ismertem meg, így nem lepett meg, hogy a jeles születésnapon tán elvárható visszatekintés helyett terveiről beszélt.

— Jókora területtel bővítjük külkereskedelmi övezetünket — meséli —, s ez nem csekélység napjainkban, amikor alig-alig adódik új munkaalkalom az „öt tavak” vidékén.

— Első találkozásunkkor, 1979 decemberében, arról beszélt, hogy szeretné, ha a magyar ipar és kereskedelem is jelentkezne az öt tó partjain áruival — és esetleg hajóival.

— Azóta már kétszer voltam Budapesten, s mint az előző alkalmakkor, most is a magyar tengerjáró hajók esetleges buffalói látogatása állt megbeszéléseim középpontjában. Mind az Egyesült Államokban, mind Magyarországon számos kérdést kellett tisztáznunk annak érdekében, hogy a terv megvalósuljon. Most ott tartunk, hogy a MAHART — a magyar hajózási vállalat — komolyan foglalkozik az első, kísérleti járat elindításával. Jómagam bízom benne, hogy a közeli jövőben befut az első hajó Buffalóba magyar lobogó alatt.

— Miért lát fantáziát ebben a magyar hajók számára új útvonalban?

— A legnagyobb kedvezmény elvének kölcsönös alkalmazása óta szélesednek a magyar—amerikai kereskedelmi kapcsolatok. Részben ezért, másodsorban amiatt, hogy biztosra ígérhetem: a visszaútra lesz elegendő áru, különböző európai úticélokkal. Elképzelhetőnek tartok egy menetrendszerű járatot, sőt még ennél is többet. Arról van szó, hogy nincs elegendő kisebb hajó arra, hogy konténeres árut, fát, vasat, rezet, cinket szállítson a kanadai partok és az Egyesült Államok partjai között. Esetleg egész évre is a tavakon hagyhatnának a magyarok egy hajót erre a célra. Szerintem jó üzlet lenne a MAHART-nak, s mi is jól járnánk az új fuvarozási lehetőséggel. Mindez azonban még csak egy elképzelés, bár szeretném, ha valósággá válna.

— Ki vállalta el a MAHART képviseletét?

— Erre egy kitűnő kollégámat ajánlottam, nekem ugyanis rengeteg az elfoglaltságom. Igazgatói teendőim mellett tanítok, s egy gazdasági „kérdezz-felelek” műsort is vezetek a televízióban. Egyébként már többször is faggattak, hány százalékot kapok, ha beindul az üzlet, és hitetlenkednek, amikor azt mondom, hogy teljesen önzetlenül próbálom a magyar hajókat Buffalóba „csalogatni”. Én ugyanis Magyarországon tanultam, itt lettem közgazdász, itt szereztem gyakorlatot a szállítási szakmában, tehát amerikai karrieremet szülőhazámnak is köszönhetem. Mindezt valahogy viszonozni szeretném.

— S a magyar szakácskönyv elkészült-e? A múltkor említette, hogy tíz éve készíti, s ha lesz ideje, befejezi.

— Hát időm, az hál’ istennek továbbra sincs. De erről a tervemről sem mondtam le, folyamatosan gyűjtöm az anyagot.

BALÁZS ISTVÁN

A SZERZŐ FELVÉTELE

HUNGAROLÓGIAI ÉRTESÍTŐ

Megjelent a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság folyóiratának második kötete, amely több mint ötszáz oldalán, négy fejezetben rendkívül gazdag, forrásértékű összegezést nyújt a magyarságtudomány 1978-ban megjelent műveiről, s a hungarológia híreiről. A Könyvismertetések című első fejezet a magyar irodalomtörténet, zenetörténet, nyelvészet és néprajz tárgyköreiből merít, a szerzők között találjuk például az újvidéki Bori Imrét Krúdy Gyuláról írt tanulmányával, a torontói Béky-Halász Ivánt Petőfi-bibliográfiájával, Bogyay Tamást, aki a Stiria Kiadó Ungarns Geschichtschreiber című kötetét szerkesztette, Michael Sozant, a The History of Hungarian Etnography című, Washingtonban kiadott mű íróját, s még igen sok magyarországi és külföldi írót, tudóst. A magyar irodalomtudományra, a magyar nyelvre, valamint néprajztudományra vonatkozó kutatások bibliográfiája — ezt tartalmazza a második fejezet — szintén nemzetközi áttekintést nyújt 242 újság, folyóirat, tudományos értesítő alapján. A hungarológia hírei című fejezet a Társaság szervezeti életéről, valamint konferenciákról, emlékülésekről számol be, mint például az Amerikai Magyar Tanárok Egyesületének IV. és V. konferenciájáról, a siklósi nemzetközi eszmetörténeti konferenciáról, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc és Szabó Dezső emlékülésekről, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 1980. évi akadémiai napjairól. A Műhelyek rovatban Sinor Dénes számol be az Indiana University magyar tanszékének megalakulásáról, Bisztray György á torontói egyetem magyarságtudományi tanszékéről ír, valamint rövid közleményeket olvashatunk a bmói egyetem hungarológiai kutatásairól, az MTA Nyelvtudományi Intézetének, valamint a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak a munkájáról. A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság vezetőségének és tagjainak névsorát a IV. fejezet ismerteti.

—b—

TOTÓSZELVÉNNYEL

MAGYARORSZÁGRA

A Szülőföldünk Rádió és a Magyarok Világszövetsége közös olimpiai totópályázatának második helyezettje Arányi István angliai honfitársunk lett. Jutalmul magyarországi utazást nyert, amelyre feleségén kívül fiát is elhozta, s a Margitszigeten, a Nagyszállóban kerestük fel őket.

— Rendszeresen totózom otthon a fiammal — meséli Arányi István —, nagy sportkedvelők vagyunk. Amikor meghallottam a Szülőföldünk totópályázatát, a kérdéseket nem tudtam azonnal leírni, de később írásban is megkaptam őket s elkezdtek tömi a fejünket. Beküldtem a szelvényt — és kilenc találatot értem el.

— Már korábban is gyakran látogattam haza, ez a mostam az ötödik hazai utam. Nyáron szoktam jönni, elsősorban az időjárás miatt, mert Észak-Angliában, ahol élünk, többnyire hűvös az idő. Hobbim a sport, teniszezem, s természetesen totózom. Egyszer 700 fontot is nyertem. Rokonaim Magyarországon laknak, természetesen először őket látogattam meg, de felkerestem a Magyarok Világszövetségét és a Rádiót is.

S. P. I.

FOTO: GABOR VIKTOR

Édesapját, a fényképen látható 1STVÁN-t — aki a negyvenes évek végén Ausztriába ment ki, majd feleségével együtt

Ausztráliában telepedett le — keresi Karin Niedermesser Kanadából

JUHÁSZ SÁNDOR (1905-ben Zsurkon született, anyja neve: Kaszás Borbála), 1926-ban vándorolt ki Kanadába. Utoljára 1971-ben adott hírt magáról. Címe: 5677 Victoria Avenue, NIAGARA FALLS, Ont. Keresi testvére Bertalan, Zsurkról.

PÉTER IVÁN GYÖRGY-öt keresi unokanővére Jaffa Carmelly (eredeti neve: Klein Aranka) Izraelből (Petah Tikwa). A keresett 1942. augusztus 20-án született, anyja neve Klein Teréz, apja Péter József. 1956-ban, alig 14 éves korában került külföldre, állítólag Kanadában telepedett le.

VADÁSZ IMRÉT — aki 1919-ben

született és Dél-Amerikába vándorolt ki — keresi volt osztálytársa Grosz István Ausztráliából (Sydney).

JAKOBOVITS SÁNDOR (Soltvad-. kerti születésű) volt budapesti lakost (foglalkozása: cserépkályhás) keresi unokatestvére Imre, aki Nagyváradról került Izraelbe (Ramat-Gan) és immár 1965 óta semmit sem tud a keresettről.

BOZSÁR KÁROLY (1932. március l()-én született Sonkádban, anyja neve Bozsár Amália) 1956. novemberében külföldre távozott, Kanadában (Montreal) telepedett le. Nevelőapját Tassi Józsefnek hívják. A keresett 1964-ben írt utoljára, akkor Montrealban egy autójavító és fényező üzemben dolgozott. Keresi Gyöngyösön élő fia, Palotai Károly.

REGENYI LAJOS volt székesfehérvári órásmestert (kb 1914-ben született) és húgát ANCI-t (születési éve: 1921) keresi Grosz István Sydneyből (Ausztrália).

PÉTER PÁL (1940. február 1-én született Jászfényszarun) színművészt, aki 1965—70 közötti években került Svédországba (Stockholm) keresi leánya Andrea, Szekszárdról.

FRANK HURIK-ot — kinek utolsó ismert címe: 2102 Walnut St. Mc Keesport, Pa, USA — keresi Argentínában élő leánya és unokája, Szopko Hona de Dono.

PIVARNYIK MIHÁLY,

'GAZDAG GÉZA,

MARESCH LÁSZLÓ és

KLEIN MAGDA cukrászokat keresi Beke Sándor Venezuelából. A három férfival együtt dolgozott Sipos Gézánál Nyíregyházán. Klein Magda a Kolumbusz utcai Cukorgyárban dolgozott.

Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST, H—1905.

22