Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-08-08 / 16. szám
Hódmezővásárhely FOTO: NOVOTTA FERENC Szeged FOTO: GABOR VIKTOR CSONGRAD CSODÁK NÉLKÜL Hálás feladat és jó arról írni, amit szeretünk, ami közel áll hozzánk, amelynek fejlődése, gyarapodása, mintegy félmillió ember életkörülményeinek javulását, boldogulását jelenti. Megtisztelő, ugyanakkor felelősséget hordozó alkalom mindezt akkor megtenni, amikor a Magyar Hírek szerkesztősége szinte egy teljes számát Csongrád megyének szenteli. Nehéz néhány sorban bemutatni hazánknak ezt a déli, a Tisza, a Maros és a Körös által átszelt táját, az ország Jugoszlávia és Románia felé nyíló egyik kapuját. Legalább ilyen nehéz a történelemről, az itt élő nemzedékek évszázados küzdelméről röviden szólni. Államalapító királyunk rendelkezésére létrejött megyének a lakói egyaránt szenvedtek a természettől és az emberi hatalomvágytól. A vizek századokon át meghatározták az itt letelepültek életét: kenyeret, megélhetést, a zivataros időkben búvóhelyet adva a partjaikon lakóknak. A vízi utak lendítették fel a városok fejlődését, de a folyók tragédiákat is okoztak. A megyeszékhely, Szeged — amely főterén őrzi az 1848—49-es szabadságharc jelentős eseményeinek építészeti emlékeit — 102 évvel ezelőtt dőlt romba a tiszai árvíz nyomán és a különböző települések krónikái gyakran szóltak a vízzel vívott (olykor eredménytelen) küzdelmekről. A 4263 négyzetkilométer kiterjedésű Csongrád megye az ország legmélyebben fekvő területe. A földrajzi meghatározás jelkép is lehetne: milyen mélyről indultak el lakói 1944 őszén az emberi élet felé! Mi úgy tartjuk, hogy Öpusztaszeren az Árpád-emlékmű nemcsak honfoglaló eleink, hanem egy másik honfoglalás emlékét is őrzi. Az 1945 tavaszán megindult földosztásét, a feudális kövületként terpeszkedő nagybirtok felszámolásának történelmi eseményét. A kettős honfoglalás színhelyét ma a Nemzeti Emlékpark fogja keretbe. A török hódoltság másfél százada szinte elsöpörte mindazt, amit más, szerencsésebb sorsú területek városai, községei büszkén vallanak múltjuk kőbe faragott dokumentumainak. Nálunk kevés maradt ezekből. Érthető, hogy féltő gonddal óvjuk mindazt, amink van. A 700 éves városi múltra emlékeztető szegedi Dömötör-tornyot, az Árpád-korból reánk maradt kiszombori Kör-templomot, a régész ásójával újra felszínre hozott szeri monostor romokat. Őrizzük és konzerváljuk a régi, vissza nem sírt életformáról tanúskodó népi műemlékeket is. Az elmúlt 36 év a korábban szinte kizárólag mezőgazdasággal és élelmiszeriparral rendelkező megyében dinamikus, kiegyensúlyozott és a termelés minden ágára ható gyökeres fejlődést hozott. Ma az iparban mintegy 65 ezren dolgoznak. A hagyományos ágazatok (konzerv, húsfeldolgozó, malom, paprika, textil) mellett a legjelentősebb üzemek közé tartozik többek között a kőolaj- és földgáztermelő vállalat, az alföldi porcelángyár, a kábelgyár, a gumigyár. Számok helyett talán érzékletesebb, ha azt említem: kőolajból, földgázból, mérlegből, háztartási porcelánból, kenderfonalból és szalámiból az ország teljes termelésének több mint 50 százalékát megyénk állítja elő. Az egyre inkább iparszerű módszerekkel dolgozó mezőgazdaságunk eredményei miatt sem kell szégyenkeznünk. Az emelkedő technikai szint, a javuló termelékenység is hozzájárult ahhoz, hogy kukoricából az elmúlt öt év átlagában hektáronként mintegy 50, búzából 40, cukorrépából 38,5 mázsát takaríthattunk be. Zöldségtermelésünket mind jobban segíti egyik természeti kincsünk: a termálvíz. Állattenyésztésünk eredményei ugyancsak érezhetőek: nemcsak megyénket, hanem az ország más területeit is el tudjuk látni hússal, húskészítményekkel. A termelés fejlődésében elért — nem mindig gondok nélküli — haladással egyenértékű az emberek életkörülményeiben, a közművelődésben, a kultúrában, a tudományokban és az egészségügyben bekövetkezett változás. Múltunkból, történelmünkből ered néhány sajátos gondunk. Jóllehet a városi népesség aránya megyénkben a legmagasabb, mégis tízezrek élnek jelenleg is tanyákon, külterületen. Ám az útjainkon járó azt is tapasztalhatja, miként vált múlttá a „poros alföldi kisváros” fogalma, miként jut el mind több tanyába a kulturáltabb élet alapja — a villany. A turistaként szemlélődő tekintetét vonzzák a megszépült városképek, az értelmesen használt, jómódot tükröző új falusi lakóházak, középületek, üzletek. És ez természetes. Mi azonban a kívülállók számára alig érzékelhető, de az itt élők életét könnyítő változásokra is büszkék vagyunk. Ma valamennyi településünkön vezeték juttatja el az egészséges ivóvizet a lakosságnak. Hogy ez milyen nagy dolog, ezt csak a megye régi lakói tudják. Nem véletlenül nevezték korábban a testet sanyargató, a szellemet háborgató, jobb híján ivásra használt kútvizet az Alföld átkának. Ma a megváltozott életmód, az emberi életkörülmények eredményeként a csecsemőhalandóság az országban nálunk a legalacsonyabb. A holnap felnőttjeinek személyiségfejlődését képességeik kibontakoztatását szolgálják Szegedet és megyénket az ország egyik jelentős oktatási-tudományos központjává tevő felsőoktatási intézmények. A két egyetem és az öt főiskola évenként több mint ezer új diplomást: orvost, gyógyszerészt, tanárt, jogászt, üzemmérnököt stb. bocsát szárnyra. A pezsgő szellemi élet egyik öszszetevőjének az országhatárokon kívül is elismerést, rangot kivívó tudományos intézeteket tartjuk. Ide sorolható — többek között — a Gabonakutató Intézet vagy a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központja. Ismeretes, hogy Csongrád megye rangos helyet foglalt el a magyar művelődéstörténetben. A megyei szellemi élet nagy nyereségének tartjuk, hogy Hódmezővásárhely festészete, kerámiaművészete máig élő és ható hagyomány. A Tömörkény és Móra prózáját, Juhász Gyula, Radnóti Miklós vagy József Attila költészetét magáénak valló szegedi írói törekvések sem maradtak követők nélkül. Az elmúlt évtizedekben a szélesebb közvélemény előtt is rangot és megbecsülést vívott ki a Szegedi Szabadtéri Játékok rendezvénysorozata. A Dóm tér impozáns négyszöge évről évre otthont ad az opera- és drámairodalom remekeinek. ötvenkét előadását az elmúlt négy év alatt 344 ezer néző tekintette meg, s a Játékok az ország legjelentősebb nyári kulturális rendezvényeivé váltak. Nem törekedtünk részletes ismertetésre, Csongrád útikönyvszerű bemutatására. Gondolatokat igyekeztünk információvá formálni egy olyan megyéről, ahol a századfordulón az éhség az utcára küldte tüntetni Hódmezővásárhely nincstelen parasztjait — és ahol két éve több mint tízezer ember hallgatta a Játékok színpadáról Szophoklész Antigonéjának örök emberi üzenetét. Egy olyan megyéről, amely fészke volt a morbus hungaricusnak, s ahol a hajdani tbc-szanatóriumot — beteg híján — most szerencsére más célra kell átalakítani. Ebben a megyében minden jóakaratú ember talál értelmes feladatot, de senki nem élhet gond nélkül. Mert hiába folynak nagy építkezések, mégis kevés a lakás, néhol szűk a bolt, nem elég a tanterem. De ugyanakkor megoldás előtt áll a Széchenyi megálmodta mű, a Tiszavölgy teljes árvízbiztonsága. Jegyzeteink tehát egy múltját őrző, jelenén dolgozó, jövőjét tervező megyéről szólnak. Kérjük tehát, ismerkedjenek Csongráddal, s legyenek minél többen — ne csak a lap hasábjain — szívesen fogadott vendégeink. SZABÓ SÁNDOR A CSONGRAD MEGYEI TANÁCS ELNÖKE 7
