Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-07-25 / 15. szám

CarniteAiilatu Karolyi Je \ary KánJy. t-un,. 1......1 r^ rW/7» / 6. Néhány régi levél mór a megsemmisülés határán áll FOTO: GABOR VIKTOR TIZENEGY FOLYÓKILOMÉTER TÖRTÉNELEM Sándor László előhozza legféltettebb kin­csét. Rézkazetta, oldalán ósdi lakatok. Szer­tartásosan nyitja fel a zárakat. Feltárul a kazetta tartalma: Pécs városának 1780-ból való kiváltság levele. A „levél” tulajdon­képpen veres szattyánbőrbe kötött aranyo­zott könyv, díszesen festett címlappal. Ha­talmas királyi szigillum (viaszpecsét) tanús­kodik az okmány hitelességéről. Ezt az oklevelet, a legilletékesebb helyen őrzik: Pécs — és egyúttal Baranya megye — levéltárában. Kívülállók nem nagyon isme­rik ennek az intézménynek működését, mely­be most beléphetünk. Két útikalauzunk: dr. Szita László, a Levéltár igazgatója és helyet­tese, Sándor László. Természetesen, nem csupán ez az egyetlen okmány tekinthető különlegességnek. Több, igen régi könyv és irat található itt, többek között majd ötszáz éves török Kanuname is. Az igazi érték — a levéltár vezetői szerint — mégsem ez a néhány különlegesség. — Igen sok anyagunk van az elmúlt száza­dokból. Mi, levéltárosok folyóméterben és fo­lyókilométerben számoljuk az őrzött anyago­kat. Nos, a mi levéltárunk tizenegy folyókilo­méternyi anyagot őriz polcain — mondja dr. Szita László. — Mekkora időt ölel fel ez az anyag? — A rendezett, törvényekben szabályozott írásbeliség Baranya megyében 1698-tól léte­zik. A legfontosabb dokumentumokat azóta gyűjtik az egyházi és állami levéltárak. Szór­ványemlékeink azonban már 1330-tól kezdve vannak. Természetesen a gyűjtőmunka nap­jainkban is folyik: az állam törvényben sza­bályozta, milyen fontos iratokat kötelesek az államigazgatási szervek és a gazdálkodó egy­ségek a levéltárban elhelyeztetni. A mai anyag a jövendő korok történészeinek szolgál majd alapanyagul. — És a ma történészei? — Levéltárainkban szabadon kutathat bár­ki. Ezt a lehetőséget elsősorban a történészek használják ki: a történeti kutatás alapja vi­lágszerte a levéltárakban őrzött anyag. Meg kell azonban mondanom, hogy a mi munka­társaink sem elégszenek meg csupán a gyűj­téssel és rendszerezéssel. Négy fő kutatási té­mánkban együtt dolgoznak a levéltárosaink és a helyi intézmények történészei. — Mit kutatnak? — Az általam vezetett csoport a nemzeti­ségek történetéről gyűjti a dokumentumokat. Ez természetesen nem szorítkozik csupán Ba­ranya megyére: a dél-dunántúli nemzetiségi települések Tolnában és Somogybán is éppúgy megtalálhatók. így szorosan együttműködünk a szomszéd megyei levéltárakkal. Egy másik csoportunk a XVIII. századi alsófokú oktatást kutatja: erre az időre nyúlnak vissza a hazai általános alsófokú ,,nép'’-oktatás kezdetei. Két monografikus munkán is dolgozunk. Most ké­szítjük Baranya megye helytörténeti lexiko­nét — ebben minden lényeges adat helyet kap megyénkről, a földrajzi-talajtani alapismere­tektől egészen a modern megye és gazdaság kialakulásáig. Emellett most állítunk össze egy élő-holt földrajzi névlexikont is. — A hazai szomszéd megyékkel együttmű­ködnek. Kiterjed ez külföldre is? — Szorosan együtt dolgozunk a Horvátor­szági Magyarok Szövetségével. Eszéken rend-10 1, Dr. Szita László 2. A császári kiváltságlevél 3. A kiváltságlevél díszes boritója 4. Régi jegyzőkönyvek Baranya életéből 5. A több kilométeres polcrendszer részlete

Next

/
Thumbnails
Contents