Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-07-11 / 14. szám
Gádor Béla, a Ludas Matyi című szatirikus hetilap volt főszerkesztője az idén lenne 75 éves. Ebből az alkalomból közöljük egyik humoros írását. ÖNCÉLÚ KUTYA Nincs értelme, hogy tovább titkoljam, hiszen a közvélemény úgyis rövidesen tudomást fog szerezni róla: van egy kutyám, hathónapos spaniel, Fülesnek hívják. A kutyácskát egy barátomtól kaptam azzal a megjegyzéssel, hogy igen előkelő származású, mind a négy nagyszülője spaniel volt, tehát még a nürnbergi törvények szerint is kutyának számítana. Füles igen helyes, eleven jószág, zsemlyeszínű szőre kefélés nélkül is ragyog, két hosszú füle roppant mulatságos, mert egész természetes módon hordja őket, nem vesz tudomást komikus voltukról, mint minden igazi humorista. Néhány hét leforgása után Füles simán és észrevétlenül polgárjogot nyert szűk körű családunkban, ami nem könnyű dolog, ugyanis emberek és állatok jellemét illetőleg meglehetősen válogatósak vagyunk. De Füles olyan ember, aki éppen a mi ízlésünk szerint való. Nincs benne semmi raffinéria, semmi komplikáció, önzése kristálytiszta és átlátszó, mint egy hegyi tó. Rendkívüli, őszinte odaadással él. Tudja, hogy az egész világ körülötte forog és ezt egy pillanatig sem igyekszik eltitkolni. Leplezetlen sóvárgással kísér minden falatot, amit a szánkhoz viszünk, szeméből nyíltan kiolvasható, hogy feleslegesnek tart minden harapást, amely nem az ő bendőjébe juttatja az ételt. Ha eszik, ami elég gyakran előfordul, harsogva harap és csámcsogva nyel. Ha vackán kéjesen végignyúlva alszik, úgy szuszog, nyög, sóhajt és hortyog, mintha három ember aludna a szobában. Ha nem eszik és nem alszik, két étkezés között játékkal üti el az időt. Ezekbe a játékokba kíméletlen hevességgel belekényszerít minden élőlényt akit a közelében talál. A visszautasítás nem kedvetleníti el, a szájában fityegő ócska harisnyadarabot mindig újból és újból a térdedre teszi, tudja, hogy az idő neki dolgozik. Egész jól éldegéltünk Fülessel, míg egy szép napon meg nem látogatott bennünket Géza. Ez a barátunk az a bizonyos halálosan unalmas barát, aki bizonyos időközökben kötelességének érzi, hogy meglátogassa az embert. Precíz és komoly ember ez a Géza, száraz és szigorú, mint egy tanrend, kicsit félünk is tőle. Teljesen egyedül él, képtelen megnősülni, mert a menyasszonyait mindig lekáderezi, és ez sosem jár kellő eredménnyel. Füles nem ismerte Gézát, és teljes jóhiszeműséggel ugrott neki a gyomrának, nyalta a fülét, tépte a nadrágját, szóval megtett mindent, amit egy látogatóval tenni szokott az ismerkedés feszélyezett perceiben. Géza komoran szemügyre vette a kutyát, majd pattintgatni kezdett az ujjával: — Szolgálj! — mondta parancsolóan, mire Füles ráült a cipőjére és vidáman kacsingatott rá. Géza még pattintott néhányat, majd mást gondolt, eldobott egy papírgombolyagot és rászólt Fülesre: — Hozd vissza! Füles kétlábra állt és szorgalmasan nyalogatni kezdte Géza parancsolóan kinyújtott ujját. Barátunk szemrehányóan mondta: — Ez a kutya buta. Nem tud ez semmit? — Azt hiszem, hogy semmit sem tud. Nem is tanítottuk eddig semmire. De hát mit kellene tudnia? — Sok mindent. Őrzi legalább a házat? Ugat, ha idegen közeledik? — Nem nagyon. Szokott ugyan ugatni, de nem akkor, ha jön valaki. Az az érzésem, ha egy betörő idejönne, addig nyalogatná a kezét, míg az utolsó ruhadarabot is ki nem rámolta a szekrényből. Géza szomorúan összeráncolta a homlokát. — Ez egy öncélú kutya — mondta kedvetlenül és nemsokára el is ment. Én egy darabig elkísértem, mert valamit vásárolnom kellett. Amikor visszajöttem, Füles a megszokott őrjöngő örömmel fogadott, mintha a halálból tértem volna vissza. Addig táncolt körülöttem vinnyogva és szűkölve, míg a fáradtságtól félholtan össze nem rogyott. Szomorúan néztem rá. — öncélú kutya vagy — mondtam neki szemrehányóan. Majd rászóltam: Szolgálj! Füles rám sem hederített. Dühös lettem, és nyakon teremtettem. Ezt ő egy nagyszerű játék kezdetének vette, és vidáman ugrándozni kezdett. Erre ráhúztam egyet a farára. Ettől még virgoncabb lett, abban a hiszemben, hogy ez az előbb kezdett pompás játéknak valami új variációja. Láttam, hogy nem megyek vele semmire. Lefeküdtem a díványra. Füles csakhamar mellém tehénkedett, fejét a vállamra fektette s jéghideg orrát elhelyezte a fülem mögött. — Hiába főzöl — szóltam rá. — öncélú kutya vagy, megmondta Géza bácsi. Igaz, hogy szeretsz engem, de hát Géza bácsi szerint ennek nincs semmi, de semmi haszna a világon. Én azt hiszem, az lesz a legjobb, ha csinálok egy kis szánkót, téged belefoglak, Géza bácsit beleültetjük a szánkóba, és te húzni fogod. Mit szólsz hozzá? Füles nem felelt. Talán azért, mert nem értette megjegyzésem mély iróniáját, talán azért, mert közben elaludt. Hóik a valaki wm itottoii... KÉSÖNJÖVÖ Kovács késve érkezik a hangversenyre. — Már rég elkezdték? — kérdi a jegyszedőnőtől. — Most megy a IX. Szimfónia ... — Űristen, akkor nagyon elkéstem!... SZABADSÁGON — Rossz bőrben vagy. Hol töltötted a szabadságodat? — Az első három napot egy szakadékban, az utolsó tizenegyet egy kórházban. KOMOLY SZÁNDÉK — Azt hiszem, az én fiúmnak valóban komolyak a szándékai. — Miből gondolod? — Az első napon már felhívott a lakásukra, hogy bemutasson a szüleinek. — És hogyan fogadtak? — Sajnos, éppen nyaralni voltak. ORVOSI TANÁCS — Mit csináljak, doktor úr? A férjem mindig beszél álmában — panaszkodik egy asszony. — Engedje meg neki, hogy nappal beszéljen. MEGSAJNÁLTA A papa bemegy húszéves lánya szobájába: — Kislányom, délután itt járt Feri. Megkérte a kezedet. Láttam, hogy nagyon rendes, tisztességes fiú. Így hát elutasítottam. KERESZTKÉRDÉS Egy asszony kérdi a halastól: — Van élő harcsájuk? — Hogyne lenne, asszonyom! — És friss? UNALMAS Alpinisták érnek fel egy magas csúcsra. Gyönyörködnek a kilátásban, majd egyikük így szól a vezetőhöz: — Nem mehetnénk fel arra a szemközti, még magasabb csúcsra? — Arra a csúcsra? Oda már tíz éve senkit sem viszek fel — mondja a vezető. — De miért? — Rettenetesen unalmas egyedül lejönni... TILALOM — Mi történt veled a munkahelyen, amire legszívesebben emlékszel? — Arra, amikor a főnök megtiltotta, hogy munkaidőben kávét igyunk, és újságot olvassunk. — Ez olyan kellemes? — Igen, mert akkor kezdtünk könyvet olvasni és sört iszogatni. A DIÁK Az egyik iskola érettségi találkozóján a régi tanítvány beszél: — Mondhatom, kiegyensúlyozott családi életet élek. Szép házam van, csinos feleségem és nyolc gyermekem. Egykori osztályfőnöke bólogat: — Igen, igen, te mindig szorgalmas voltál, de ugyanakkor figyelmetlen. MAGYAR FILM — Láttad az új magyar filmet? — Hogyne! — No, és milyen? — Hepienddel végződik. Mindenki boldog, amikor vége van. 28
