Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-07-11 / 14. szám

SZÁZ ÉVE SZÜLETTEK KÖNYVESPOLC KÉT Ül MÚZEUM R^-ooo oöö<bá3 KONDOM ERNŐ NGIÁS KÖNYVE „csárdás"zenemükiadó KIAOÁSA BUDAPEST, VH. DOHÁNY-UTCA 52. Emlékezetünk óta dúdol­juk, daloljuk, fütyüljük mindkettőjük nótáit, sláge­reit. Többségükben anélkül, hogy tudnánk, ki a szerző­jük. A százéves születésnap csak alkalom, hogy pilla­natra tisztelegjünk emlékük előtt — aztán ugyanott folytatjuk, ahol abbahagy­tuk, fülbemászó szerzemé­nyeik végigkísérik életün­ket. így lesznek ezzel a mi gyerekeink is, meg azok gyerekei... Kondor Ernő az egyik. Nótaköltő, hegedűművész. Angliában élő özvegye hű­en és példamutatóan őrzi, terjeszti a szép hagyatékot. Kötetben összegezteti férje egész életművét. Tetszetős kis kottákban jelenteti meg és küldi az érdeklődőknek a híres Kondor-nótákat. Férje szülővárosában, Ba­lassagyarmaton múzeumot létesít. A legismertebb talán a több száz nóta között a vén cigány, amely 1928-ban New Yorkban egy dalverse­nyen első díjat nyert. Nyomtatásban, hanglemeze­ken több mint húsz ország­ban megjelent. Szerzemé­nyei, melyeknek szövegét is Kondor Ernő írta, a cigány­­zenekarok állandó műsor­számai, kedves dallamaik­kal szinte átívelnek a nép­dalok világába, olyannyira népi ihletésűek. Kondor Ernő emlékét más műfaj is őrzi: 1907 márciusában ő volt az első magyar irodalmi kabaré, a Bonbonniere megalapítója. A kabaré híre a francia művészvilághoz is eljutott, s a párizsi kabaréigazgatók személyesen is meghallgat­ták a szellemes műsort. A szerzőgárda között ott volt Heltai Jenő, Molnár Fe­renc, Bródy Sándor, Szép Ernő... S habár a Bonbonniere története is nagy érdeklő­désre tarthat számot, a vi­lágban szétszóródott ma­gyarok szívének, hangula­tának, vérmérsékletének ta­lán többet jelent, ha azt hallják, hogy ... Sárika, Sá­rika, kis szentem . . . vagy: Kecskebéka felmászott a fűzfára . .. vagy: Zöldabla­kos kicsi ház ... Másik százévesünk: Zer­­kovitz Béla, a slágerkirály. Szegeden született, a buda­pesti műegyetemen építész­­mérnöki diplomát szerzett, és mérnökként helyezkedett el. Azután a tervezőasztalt felváltotta a korabeli, úgy­nevezett könnyűzenével, amelynek egyik legismer­tebb, legnépszerűbb műve­lője lett: a pesti utca ének­mestere. Kosztolányi írta róla valamikor régen: sike­rének titka abban rejlik, hogy dalai a szívben kelet­keznek és a szívhez szól­nak. Több mint ezer slágert komponált, nagy sikerű operettek zenéjét szerezte. Többször volt a Royal Or­feum igazgatója és az egy­kori Városi Színház művé­szeti vezetője. A művészvi­lág Béla bácsija szerény, kedves ember volt, pedig kevesen mondhatták el ma­gukról, hogy olyan zene­szerzők ismerik el, mint Mascagni vagy Puccini, aki­vel gyakran nyaralt együtt Viareggióban. Ha azt halljuk: örökzöld dallam, biztos, hogy Zerko­­vitz muzsikája is köztük van. Csak fel kell tenni a lemezét, és elandaloghatunk azon például, hogy ... van a Bajza utca sarkán egy kis palota .. . hogy Asszonykám adj egy kis kimenőt... hogy Párizsban huncut a lány . . . vagy hogy milyen is Éjjel az omnibusz tetején ... A magyar irodalom tör­ténetében egyedülálló je­lentőségű vállalkozás a Szinnyei József által a századfordulón írt életraj­zi lexikon, a „Magyar írók élete és munkái”. Megje­lenése előtt — 1891-ben adták ki az első, 1914-ben az utolsó, tizennegyedik kötetét — nem állt a szak­emberek rendelkezésére olyan megbízható bibliog­ráfia, amelyből tájékozód­hattak volna az addig élt írók élete, alkotásai, a ró­luk megjelent írások felől. Ennek a hiánynak a meg­szüntetésére vállalkozott Szinnyei. Ilyen lexikon el­készítése egyetlen ember számára hatalmas felada­tot jelent. Csaknem három évtizedes munkával ké­szült el a 29 553 életrajzot tartalmazó lexikon. Sziny­­nyei irataiból kiderül, hogy az életrajzi adatok ellenőrzéséhez 54 ezer gyászjelentést, 28 ezer színlapot gyűjtött össze, továbbá 3220 kérdőívet nyomtatott és küldött szét. Szinnyei az életrajzokon kívül felsorolja az ismer­tetett szerzők önálló mű­veit a megjelenés sorrend­jében, majd cikkeik adata­it, végül a róluk megje­lent fontosabb tanulmá­nyokat. Sőt, még az egyes írók arcképeinek lelőhe­lyét is feltünteti. Ennek a páratlanul alapos lexikon­nak az értékét tovább nö­velte az, hogy Szinnyei az „író” fogalmát tágan ér­telmezte: írónak tekintett minden Magyarországpn született vagy magyar anyanyelvű személyt, aki­nek magyar vagy idegen nyelven nyomtatásban megjelent valamilyen mű­ve. Még azokat is figye­lembe vette, akik kézirat­ban hagytak hátra jelen­tősebb alkotást. A Szinnyei-lexikon most ismét megjelenik, a Ma­gyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesüle­te eredeti külsőt utánzó reprint (utánnyomás) ki­adásában. Ez nemcsak egyfajta tisztelgés, hanem Szinnyei József óriási munkájának elismerése is. Az életrajzgyűjtemény az 1900-as évekig élt irodal­márok tanulmányozásához ma is nélkülözhetetlen forrásmű. P. I. Űj múzeummal gazdagodott Bács-Kiskun megye. Kiskunmajsán megnyitották azt a helytörténeti gyűjteményt és képzőművészeti kiállításokat magába foglaló múzeumot, ame­lyet a helyi Jonathán termelőszövetkezet lé­tesített. Termelőszövetkezet múzeumalapító kezdeményezése ez ideig egyedülálló az or­szágban. A múzeum egyik helyiségében a kiskunmajsai születésű Konecsni György gra­fikusművész munkáiból rendeztek be emlék­szobát, és időszaki kiállításokat is rendeznek. Képünkön suszterműhely látható, a múzeum azon terméből, ahol kihalófélben levő kismes­terségeket mutatnak be. FOTÓ: KARATH IMRE — MTI * Szentendrén nyílt meg Kmetty Jánosnak, a magyar festészet kiemelkedő jelentőségű mesterének emlékmúzeuma. Az anyag zömét még életében a művész ajándékozta a szent­endrei múzeumnak, s ez a hagyaték még to­vábbi kétszázhetvenöt, jórészt grafikai művel bővült. A hangulatos műemlékházban most látható első kiállítás Kmetty festői munkás­ságát mutatja be, kiegészítve az állami és magángyűjteményekből kölcsönzött darabok­kal. B. I. FOTÓ: HORVATH ÉVA — MTI 26

Next

/
Thumbnails
Contents