Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-07-11 / 14. szám
Történelmünk képekben 38. EXIRR HUnCORinm ROR ESI UITR A nemesi életforma és életszemlélet a XVIII. században „Extra Hungáriám non est vita” — Magyarországon kívül nincs élet, hirdette a XVIII. századi nemesi szólás, magabiztosan, sőt önhitten. A nemesség jól érezte magát elavult és anakronisztikus kiváltságai közepette, egy olyan életben, amelyben látszólag semmi sem változott. írók, költők, reformerek pellengérre tűzték, kigúnyolták a maradi nemesi életformát és életszemléletet, látszólag hiába. A nemesség nagy része vidéki birtokain, a világról mit sem tudva, olvasmányok és látókör nélkül élte a maga életét, megelégedve a jobbágyai fölötti patriarkális, de abszolút hatalommal. Mégis a század ötvenes, hatvanas éveiben megindul egy változás. Először csak az tűnik fel, hogy a nemesi családok kezdik iskoláztatni fiaikat, akik tehetik külföldi egyetemekre mennek, főleg a protestánsok, Göttingába és máshová. Az eddig önmagába zárkózó nemesi társadalom legjobbjai európai látókört és műveltséget szereznek, életmódjuk és életszemléletük is változik, lassan-lassan demokratikus és polgári irányba fordul. Ebben az időben keletkeznek az első kisnemesi könyvtárak, szépítik, modernizálják a lakást belül és kívül egyaránt. Még korábban egy Mányoki Ádám kénytelen volt Szászországba kivándorolni, mert idehaza nem kapott megrendelést; most elterjed az arcképfestés, a többnyire Bécsből érkező festőket elhalmozzák munkával. A művészek és művészetük általában provinciális, de már vannak kiemelkedő, európai mértékkel mérhető teljesítményei, főleg az egyházi, de a világi művészetben is. A polgárosodó nemesi családok olyan bázist alkotnak, amelyen majd a XIX. században kibontakozhat az immár hazai, magyar művészet. A XVIII. századi társadalom, főként a nemesi társadalom lassú változása nélkül nem jöhetett volna a reformkor, s nem értenénk meg 1848—49 történetét, ha nem látjuk mögötte az embereket alakító, érlelő XVIII, századot. BENDA KALMAN 16
