Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-27 / 13. szám
Közélet — diplomácia VÁLLALKOZÓKÉSZSÉG Felértékelődött a vállalkozókészség. Erre buzdítanak az újságok, kibontakozásának akadályait kutatják tudóscsoportok és országos irányító-intézmények, lehetőségeit nyitják-tágítják új jogszabályok. Mi történt, mi változott, s mit várunk e változástól? Lózár György, a Minisztertanács elnöke (jobbról) fogadta Rüdiger von Wechmart, az ENSZ 35. közgyűlésének elnökét, aki Púja Frigyes külügyminiszter meghívására látogatott Budapestre FOTO: TORMAI ANDOR — MTI Melvin Price-nak, az Egyesült Államok képviselőháza katonai bizottsága elnökének vezetésével látogatást tett Budapesten az amerikai képviselők egy csoportja. A küldöttséget fogadta Péter János, az országgyűlés alelnöke és Papp János, az országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke. * Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter — Kari Sekanina osztrák szövetségi építészeti és műszaki miniszter meghívására — Bécsben tárgyalt a két ország építészeti együttműködésének továbbfejlesztéséről. Ábrahám Kálmán megbeszéléseket folytatott Fred Sinowatz alkancellár, közoktatási és művészeti miniszterrel is. * Anton Jaumann bajor gazdasági és közlekedési államminiszter egy delegáció élén hazánkba látogatott. Anton Jaumannt fogadta Veress Péter külkereskedelmi, Hetényi István pénzügy-, Sághy Vilmos belkereskedelmi- és Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. * Szumita Szatosi, a japán központi bank kormányzóhelyettese Timár Mátyásnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének meghívására hazánkban tartózkodott, A japán bankember tárgyalásokat folytatott a Magyar Nemzeti Bank vezetőivel a két bank kapcsolatairól. * Klézl Róbert közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes vezetésével küldöttség tárgyalt Cipruson abból az alkalomból, hogy ötévi szünet után ismét megindította a MALÉV menetrendszerű járatait Budapest és a ciprusi Larnaca között. Az Elnöki Tanács a magyar—finn közlekedési kapcsolatok fejlesztésében szerzett kiemelkedő érdemei elismeréseként Pentti Pekonen minisztériumi igazgatót a Munka Érdemrend arany, Wolf von Harpe kormányfőtanácsost ezüst fokozatával tüntette ki. * A budapesti diplomáciai képviseletek vezetői Hajdú-Bihar megyébe látogattak Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására. A látogatáson részt vett Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, illetve Nagy János külügyi államtitkár. Gazdaság Magyar—angol gazdasági vegyes bizottsági tárgyalásokat tartottak Budapesten. Megállapították, hogy a két ország közötti kereskedelmi forgalom az elmúlt évben összértékben nem változott, a magyar export azonban 16 százalékkal csökkent, miközben importunk 13 százalékkal nőtt. * Lord Jellicoe, a londoni kereskedelmi és iparkamara, valamint a Tate and Lyle cukoripari konszern elnöke öt napig hazánkban tartózkodott. Dózsa Lajossal, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökével megvitatta a két partnerszervezet együttműködését. * Közösen gyárt — és exportál — erőműveket a Ganz Villamossági Művek és az olasz Fiat, illetve a Saldeni konszern. * A Magyar Nemzeti Bank 1981. június 1-től érvényes hivatalos devizaárfolyamai: 100 angol font 6517,12 forint (vétel); illetve 6530,16 forint (eladás); 100 francia frank 572,46 forint, illetve 573,60 forint; 100 NSZK-márka 1372,69 forint, illetve 1375,43 forint; 100 osztrák schilling 194,14 forint, illetve 194,52 forint; 100 USA-dollár 3125,61 forint, illetve 3131,87 forint. Ha tárgyilagos pontossággal akarunk válaszolni erre, mindenekelőtt azt kell bemutatnunk, ami nem változott. Akkor pedig a felértékelődő vállalkozókészséghez hozzá kell kapcsolnunk a „szocialista” jelzőt. Mi sem egyszerűbb ennél, elvégre anyanyelvűnk jelzős szerkezete fölöttébb rugalmas, mondhatná az, aki kevésbé járatos hazai viszonyainkban, s különösképpen, aki bizonyos tévhiedelmekből eredezteti itthoni helyzetértékelését. A szocialista vállalkozókészség valóban olyan szópárosításnak tűnik, amelyben testidegen fogalmak kerültek egymás mellé. Tartalmi lényegét tekintve azonban, ez a két fogalom soha nem került egymást kizáró értelmezési viszonyba nálunk, de a vállalkozás nyelvi — és természetesen gazdasági — jelentése nagymértékben változott a módosuló történelmi körülmények, feltételek hatására. Talán nem felesleges megjegyezni, hogy maga a szocializmus a világtörténelem legnagyobb tudatos vállalkozása, s az is bizonyos, hogy a szó sokáig őrizte nálunk ezt a kizárólag kollektív töltésű jelentéstartalmát. Ez szükségképpen következett abból, hogy amíg a gazdaságirányítás — szigorúan körülhatárolható történelmi okokból — az egész gazdaságot mintegy összefüggő és központilag irányítható vállalatként értelmezte, addig ebbe a keretbe kellett illeszkednie a vállalkozókészség igényének-fogalmának is. Mindez már 1968-ban, a gazdaságirányítás reformjával nagymértékben módosult, hiszen az új irányítás fölerősítette az ipari és a mezőgazdasági üzemek önállóságát, tehát manőverező-vállalkozó készségét. A központi tervutasítások helyébe akkor léptek a vállalat mozgásterét keretező közgazdasági szabályozók, s ez szükségképpen ösztönözte, serkentette a kezdeményezést, a vállalkozást. A viszonyok azóta nagymértékben változtak. A nyersanyagszegény és tőkehiánnyal küzdő ország szembekerült a világgazdasági válság kihívásával, s ez nyilvánvalóan azt a termelési-fejlesztési forrást állította előtérbe, amire gazdálkodásunkat mindenekelőtt alapozhatjuk: az emberi tényezőt. Ez a tág fogalom kifejezi a tehetségek, képességek mind hatékonyabb hasznosítását, beleértve a vállalkozási készséget, ezt az elsőrendű társadalmi értéket is. Széles körű társadalmi vitákban érlelődött meg a felismerés, hogy ha rugalmasságot várunk az országtól a nemzetközi hatásokhoz igazodásban, tehát külső értelemben, akkor Címlapunkon: A solti nagyadó Cikkünk a 8-9. oldalon FOTO: NOVOTTA FERENC nagyobb rugalmasságra van szükség a gazdaság belső folyamataiban és intézményrendszerében is. Ez azt is feltételezi, hogy rugalmasabban variáljuk a vállalkozások méreteit, továbbá működésük és kapcsolataik kombinációit. Ami a méreteket illeti: változatlan alapelv, hogy a fejlődés meghatározó tényezői — nálunk csakúgy, mint más ipari országban — a nagyüzemek. Ámde ahhoz, hogy eredményesen, rugalmasan működhessenek, szükség van az őket övező kis- és középüzemekre. Ily módon a korábbi évek centralizáló, kizárólag üzemeket összevonó irányzata az idén megfordult, s néhány — gondosan megválasztott — nagyvállalatból kiváltak az önálló működésre alkalmas kisüzemek. 1981 elején 78 vállalat lépett ily módon az önállóság útjára. Aligha szorulnak bizonyításra az ebben rejlő előnyök, hiszen kézenfekvő, hogy ezek a kisüzemek olcsóbban és gyorsabban igazodhatnak a változó kereslethez, mint hatalmas társaik, sőt, számukra is kedvezőbb feltételekkel szállíthatnak kisebb alkatrészeket, tartozékokat. Lehetőség nyílt arra is, hogy nagyobb teret kapjanak a társulási formák — egyebek között oly módon, hogy ipari és mezőgazdasági üzemek együtt alapítsanak kisvállalatot. Üj megvilágításba kerültek e folyamat során az úgynevezett kiegészítő, illetve háztáji gazdaságok. Az előbbi fogalomkörbe sokféle tevékenység illeszkedhet, méghozzá olyan módon, hogy hasznosan összekapcsolható az állami, a szövetkezeti és a magánkezdeményezés. A kiegészítő tevékenység széleskörűen elterjedt formája a mezőgazdasági kistermelés. Jellemző, hogy e kistermelők több-' sége ma már ipari munkás, illetve szellemi dolgozó, akik szabad idejükben, mintegy fő tevékenységük kiegészítéseként végeznek mezőgazdasági munkát. De ebbe a körbe sorolhatók bizonyos kisipari termelő és szolgáltató munkák, a családiház- és üdülőépítés, a magánfuvarozás, a magánszoba- és üdülőforgalom, továbbá építési tervezés, és egész sor más, a társadalom számára hasznos, értékalkotó munka. Az idén vált lehetővé az is, hogy kisebb boltokat és éttermeket — amelyek továbbra is az állami nagyvállalat tulajdonában maradnak —, versenytárgyalás keretében, előre rögzített, s havonta fizetendő díjért, illetve progresszív adózással magánszemélyek vezetése alá helyezzenek. Hozzávetőleges számítások szerint mintegy ötmillió állampolgár végez különböző munkát a kiegészítő gazdaságokban, s a családoknak nagyjából a háromnegyede részesül az ebből eredő jövedelmekből. Nincs szó tehát egyébről, mint hogy a társadalom — társadalmi keretekbe illeszti, intézményesíti és a közösség hasznára kamatoztatja a vállalkozókészségnek ezeket a formáit, lehetőségeit is. TÁBORI ANDRÁS 2
