Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-10 / 1. szám
A szegény ember meg az úriember története A szegény embernek volt egy fia, odaadta cselédnek az úriemberhez. Jöjjön el jövőre, mondta az úriember, nézze meg a fiát. A szegény ember eljött. — Jó napot, eljöttem a fiamat megnézni. Hát az úriember mutat neki három varjút. A szegény ember azt mondja: — Én az úrnak nem adtam varjút, én fiút adtam. — Hát jöjjön el jövőre! A szegény ember ismét eljött. Mutat neki három hollót. — Hát én az úrnak nem hollót adtam, hanem fiút. Azt mondja erre az úriember: — Ha nem ismeri meg a fiát, jöjjön el jövőre! A szegény ember megint eljött. Mutat neki három szarkát. — Hát én az úrnak nem adtam szarkát, én fiút adtam. — Jöjjön el jövőre! Kinn állt egy öregember, az megkérdi, miért jön ide minden évben. — Ideadtam cselédnek a fiamat. — Azt mondja az öregember: — Fog neked mutatni három galambot, az első lesz a te fiad. Az úriember mutat három galambot, a szegény ember meg kiválasztja az elsőt. Akkor a galamb lejött a háztetőről, megrázta magát, visszaváltozott fiúnak, elment haza. — No, fiam, mit tanultál? — El tudok változni tehénnek. Vigyen el a vásárra, de a kötelet el ne adja velem, mert akkor nem tudok visszaváltozni. A szegény ember elvitte a tehenet a vásárra, eladta jó áron, mire hazaért, a fiú már otthon feküdt az ágyban. — No, fiam, változz át valaminek! Átváltozott szép tarka bikának. A szegény ember eladta a mészárosnak. Mire hazaért, a fiú már otthon feküdt. Jött a lóvásár. A szegény ember elment egy szép sárga csikóval. Hát ott találkozott azzal az úriemberrel, akinél tanult a gyerek. — Adja a csikót! Odaadta. — Hohó, a kötőféket is adja, amiben a csikó jár! Odaadta, kifizették, hát a gyerek nem jött haza. Az úr meg elvitte a csikót egy kovácshoz. Kétmázsás patkót csináljon, egymázsás szögekkel veresse rá! Rab volt a csikó. Arra sétált egy kisgyerek, azt mondja neki a csikó: húzd le a kantáramat. A kisfiú lehúzta, beszaladt vele az anyjához. Akkor a csikó kettőt lépett, átszállt a kerítésen, átváltozott galambnak, az úriember utána, átváltozott héjának. A szegény fiú már nem tudott hova lenni, átváltozott nyúlnak, az úriember meg rókának. Akkor a szegény nyúl nem tudott hova lenni, beleugrott egy patakba, átváltozott kis halnak, az úriember meg utána, átváltozott nagy halnak. Ott mosott egy kislány a pataknál, a kis hal nem tudott hova lenni, felpattant a lapos kőre, átváltozott aranygyűrűnek. A lány felhúzta az ujjára. Az úr is felugrott a patakból, kérte a lányt, adja ide a gyűrűt. Az nem adta. Hazament, apja, anyja kérdezte: mi bajod, lányom? Azt mondja a kislány, a pataknál találta ezt a gyűrűt, az úr meg el akarja venni. Le is húzta az úriember az ujjáról, akkor a gyűrű átváltozott máknak, szétszóródott a padlón. Az úr átváltozott kakasnak, csipegette a mákot. De az utolsó szem mákot nem tudta kivenni a padlórésből, hát átváltozott egérnek, rágta a padlót. Ez lett a veszte. A sütőről leugrott a macska, tarkón csípte az egeret, megfojtotta. A szem mák meg felugrott, fiú lett belőle, a lány nyakába borult, egymásé lettek. KISFALUDY KÁROLY (1788-1830) Százötven évvel ezelőtt halt meg Kisfaludy Károly író, költő, a romantika első nemzedékének irodalomszervezője és vezére. Szülőföldem szép határa... Szülőföldem szép határa! Meglátlak-e valahára? A hol állok, a hol megyek, Mindenkor csak feléd nézek. Ha madár jön, tőle kérdem, Virulsz-e még szülőföldem! Azt kérdezem a felhőktül, Azt a suttogó szellőktül. De azok nem vigasztalnak: Bús szivemmel árván hagynak; Árván élek bús szivemmel, Mint a fű, melly a sziklán kel. Kisded hajlék, hol születtem, Hej tőled be távol estem! Távol estem mint a levél, Mellyet elkap a forgószél. daresay Jenő: Falu Reprodukció: SZELÉNYI LÁSZLÓ Mihályfi Ernő gyűjteményéből NAGY LÁSZLÓ A jegesmedve Bundás halász áll a jégen, talpas, tenyeres. Se hálója, se varsája, mégis halra les. Ladik nélkül megy a vízre, hullámokra dűl, gumi-ruha nélkül bátran víz alá merül. Tátogató ezüst-halak seregébe csap, a víz csattan, nyelve esetten, nyeli a halat. Jégországban jég a háza, jég az ablaka, párát fújó fehér kályha a mackó maga. Karmos mancsát hasra téve ott elszundikál, s morgolódik, hogyha kívül jajgat a sirály. 26
