Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-13 / 12. szám

Béreslegény, jól megrakd a szekeret, sarjú, tüske bö­­ködi a kezedet...” — jól felvitte az isten e dal dol­gát. Nem máshol hangzik el ez a parasztdal — pontosabban a Ko­­dály-féle kórusfeldolgozás —, mint a koppenhágai Városháza dísztermében. S a furcsán kere­kedő „e”hangokról, a pösze „s”­­ekről, a lehelt „k”-król bizony azt is fel lehet ismerni, hogy nem ma­gyarok éneklik. A dán egyetemi énekkar mutatja be Kodály nép­dalfeldolgozásait. Egy hétig igen sok magyar szó hangzott Koppenhága utcáin, köz­épületeiben. Piros-fehér-zöld zász­lók lobogtak itt-ott (a Városháza előtt is), magyar népzene csen­dült fel a város terein. Magyar hét volt Koppenhágá­ban. A Magyar Kereskedelmi Kama­ra és a HUNGEXPO által rende­zett eseménysorozat központja messze kint, a város szélén volt. Itt áll ugyanis a dán főváros ki­állítási csarnoka, a Bella Center. Ennek az épületegyüttesnek egyik csarnokában hangzott fel egy hé­tig a kiállítás szignálja, a Vízöntő együttes dorombzenéje. A kiállítás főépítésze Gergely István. Ö mutatja be a belső el­rendezést: — Sajnos, abból kellett kiin­dulnunk, hogy a dánok alig és fe­lületesen ismerik Magyarországot. Ezért szinte alapismereteket kel­lett közölnünk minden forduló­nál. A falakon rövid ismertetőket, statisztikai adatokat helyeztünk el. Három helyen filmvetítéssel, diafilmekkel szakítjuk meg a sé­tát. És megpróbáljuk elérni, hogy a kiállított gépek, áruk mellett a magyarországi életmódba is be­pillantást nyerjenek a vendégek. Induljunk el hát mi is. Az első állomás a kiállítás egyik „sztár­ja”: a gyermekfoglalkoztató. A szokásos ömlesztett játékhalom helyett itt színes fonalak, textí­liák, kóc- és kenderanyagok, fa­darabok fogadják a gyerekeket, akik játékokat, bábokat, mesefi­gurákat készíthetnek. Látszik raj­tuk, jobban örülnek neki, mint a kész, csillogó-villogó játékcsodák­nak. A felnőttekre is vár egy-két meglepetés. Sajnos, úgy tűnik, er­refelé újdonságnak számít, hogy Magyarországon számítógép-vezé­relte szerszámgépeket, darukat, világhírű gyógyszereket is gyárta­nak. Látható: igen sok zsebből kerül elő jegyzetfüzet. Dániában vagyunk: természe­tes, hogy a látogató megtorpan a mezőgazdasági rész előtt. Itt az­után minden háziasszony is szak­értő: kritikus szemek vizsgálják a vetőmagokat, gyümölcsöket. Hát még, amikor a sajtokhoz érünk! Nem véletlen, hogy a kiállítás két fővédnöke éppen Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi, illetve Björn R. Westh mezőgaz­dasági miniszter. A magyar véd­nök megnyitó beszédében éppen azt hangoztatta, hogy a magyar mezőgazdaság mennyit tanult a dán tapasztalatokból. Hogy jó tanítvány lehetett, azt bizonyítja a kiállítás sikere. Dr. Váradi Attila, a kiállítás Magyar hét Koppenhágában MI\/AN A igazgatója még egy félreértést is igyekszik eloszlatni: — Itt van a részt vevő 42 vál­lalat túlnyomó részének üzletkö­tője, képviselője is. Mégse mond­juk azt, hogy üzletet csinálni jöt­tek ide. Mi a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a potenciális dán partnereket ráébresszük: Magyar­­országon lehet és érdemes piacot kutatni, üzletet, esetleg együtt­működést keresni. Egy ilyen kiál­lítás általában az első — ám na­gyon fontos — lépcső a későbbi üzletek felé. Magyar zászlók lengenek a vá­ros központjában az ANVA áru­házon is — ezek a lobogók azon­ban már megvalósult, élő együtt­működést hirdethetnek. Az AN­VA az FDB szövetkezeti kereske­delmi hálózat része — s természe­tes, hogy partnere a budapesti Skála szövetkezeti áruház. Öle Vöhtz, az FDB külkereske­delmi igazgatója: — Két éve vettük fel a kapcso­latot a Skálával, ök is szövetke­zetiek, mi is azok vagyunk, már a kezdetben jól megértettük egy­mást. Kicsiben kezdtük: bútort, paprikát, lekvárt vettünk egy­mástól. Azután a második lépcső­ben már nemzeti heteket rendez­tünk. Idén már tartottunk egyet Budapesten, s most a magyarok hozták el áruikat hozzánk. Azt gondolom, hogy tovább mehe­tünk: állandó árucserét is megva­lósíthatunk. Ami igaz, az igaz: alacsony a mennyezet az ANVA első emele­tén. Szól is a Bartók-táncegyüttes vezetője a fiúknak: ne ugorjának túl magasra. A Téka együttes ze­néjére ropják a fiúk a táncot. S mindezt egy áruházban. Persze, ez csak bevezető műsor a Skála di­vatbemutatójához. S azután: lehet ruhát vásárol­ni. Vagy legalább egy bűvös koc­kát. Egy hét nem nagy idő. S felso­rolni is nehéz, hányféle rendez­vény zsúfolódott össze ebbe a né­hány napba. Műszaki-technikai konferencia, filmbemutatók, kon­certek, grafikai tárlat, építészeti kiállítás. A Neoton-família disco­­műsora, a Fonográf „country and eastern”-je, a Benkó-zenekar di­xielandje. „Béreslegény, jól meg­rakd a szekeret” — énekelték a Városházán az egyetemi énekka­rok (mellékesen: az építészeti ki­állítás megnyitóján). A magyarok — úgy tetszik —, igencsak meg­rakták a nemzeti bemutatkozó szekeret. Nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy szakemberek és házi­asszonyok, fiaitalok és gyerekek, üzletkötők és lemezlovasok, épí­tészek és műbarátok egyaránt vá­logathassanak a kínálatból. SÖS PÉTER JÁNOS 1. Björn R. Westh mezőgazdasági miniszter 2. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 3. Fogadás a Városházán 4. A kiállítás részlete 5. Skála áruvósár az ANVA áruházban 6. Divatbemutató 7. A KULTÚRA kiállítása

Next

/
Thumbnails
Contents