Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 1. szám

A fényképen látható István nevű édesapját — aki a negyve­nes évek végén Ausztriába ment ki, majd feleségé­vel együtt Auszt­ráliában telepe­dett le — keresi Kanadában élő Karin Parkinson nevű gyermeke. EDMUNDO P1UKOVICH (szüle­tett: Budapesten, 1906. január 31- én, anyja neve: Latinovits Ilona) 1927-ben kivándorolt külföldre. Utolsó ismert címe: Buenos-Aires. 1958-ban írt utoljára, azóta nincs hír róla. Keresi unokaöccse Piuko­­vich László Mátételkéről. VANKA JÁNOS (született: Haj­­dúdorogon, 1936. február 10-én, anyja neve: Dankó Julianna) 1956- ban ment ki külföldre. Jelenleg Kanadában él. 1963-ban adott utol­jára hírt magáról. Keresi testvére, özvegy Papp Jánosné Ózdról. POVOLNI PÁL (született: Víz­váron, 1939. február 7-én, anyja neve: Szikó Rozália) 1976 augusz­tusában külföldre távozott és 1979 óta nem ismerik tartózkodási he­lyét. Keresi édesapja Pécsről. VERES GYÖRGY (született 1915-ben) 1953-ban a Német Szö­vetségi Köztársaságban telepedett le. Volt kollégája, Bolya Zoltán keresi az USA-ból. KREIDL LAJOS BÉLA (szüle­tett: Gyulán, 1945. február 24-én, anyja neve: Torma Terézia) 1979- ben külföldre távozott. Először Ausztriában, majd Párizsban élt. 1980. január óta nem adott hírt magáról. Keresi kislánya, Ilona, Mária Gyuláról. SCHANNEN MIKLÓS (született: Lúgoson, 1935. november 2-án, anyja neve: Csémann Margit) 1956-ban külföldre ment, Angliá­ban telepedett le. Keresi édes­anyja, Késmárki Béláné Buda­pestről, mert 1958 óta nem tud semmit a fiáról. DOBÓVARI TIVADAR (szüle­tett: Hevesen, 1926. november 4- én, anyja neve: Tiefenbacher Mar­git) 1956-ban kiment az USA-ba. 1964-ben írt utoljára Los Angeles­ből. Azóta nem tudnak róla sem­mit. Keresi leánya, Zsuzsanna Bu­dapestről. PIVARNYIK MIHÁLY, GAZ­DAG GÉZA, MARECH LÁSZLÓ és KLEIN MAGDA nevű cukrá­szokat keresi Beke Sándor Vene­zuelából. A három férfival Beke Sándor Nyíregyházán Sipos Gézá­nál dolgozott együtt. Klein Magda a Kolumbusz utcai Cukorgyárban dolgozott. LAKOS SÁNDOR gépészmérnök (született: Budapesten, 1931. de­cember 6-án, anyja neve: Weltner Sarolta) 1976-ban Bécsbe utazott, azóta életjelet nem adott magáról. Keresi volt osztálytársa, dr. Hé­­dervári Péter Budapestről. Kérjük kedves Olvasóinkat, akik isme­rik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A Ma­gyarok Világszövetsége készséggel to­vábbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Cí­münk: Magyarok Világszövetsége, Bu­dapest H-1905. Lányok — kézenfogva Az utóbbi években világszer­te emelkedik a különleges neve­­lést-oktatást igénylő, enyhe ér­telmi fogyatékos gyerek száma. Magyarországon a csaknem nyolcezer állami gondozottal együtt több mint harmincezer. Ezek a fiatalok a kisegítő isko­la nyolc osztályának elvégzése után — ez a végzettség az álta­lános iskola hatodik osztályával egyenértékű — Budapesten há­rom, vidéken hét továbbképző iskolában tanulhatnak tovább, ahol két esztendő alatt betaní­tott munkások lesznek valami­lyen szakmában, s közben bizo­nyítványt szereznek az általános iskola 7—8 osztályáról is. Mun­kahelyükön általában elégedet­tek velük, sorsuk rendeződik. Nehezebb helyzetben vannak az állami gondozottak, ök csa­lád híján és a gondozásba vételt megelőző lelki megrázkódtatá­sok miatt többnyire gyengébb képességűek, érzékenyebbek, idegesebbek társaiknál, s elma­radnak tőlük munkaerkölcs, fe­gyelem, kitartás és szociális érettség tekintetében is. Szá­mukra a továbbképző iskola rendszerint megerőltető, ezért más megoldást keresett a Fővá­rosi Tanács. Mari, Lenke, Mari A VIII. kerületi Kisfuvaros utcában apró épület. Udvarában hátul szűk lépcsőház. Grádicsain fölkapaszkodva tágas, világos műhelybe jutunk. Az előtérben fémdobozokkal, párátlanító pa­pírcsíkokkal, filmszeletekkel, az ipari gázálarc összeszereléséhez nélkülözhetetlen kellékekkel telt ládák, zsákok. Odébb, a munka­asztaloknál tizenöt lány szorgos­kodik. Egy-egy dobozba hat pa­pírt, hét filmet illesztenek, s mi­előtt lezárják a doboz tetejét, kartonlappal lefedik a beletett darabokat. Egyszerű, könnyű, tiszta munka. Egy átlagos ké­pességű fiatal tíz perc alatt megtanulja. Csakhogy itt állami gondozott, kisegítő iskolát vég­zett, enyhe értelmi fogyatékos lányok dolgoznak. Valamennyi­en a Fővárosi Tanács Villám ut­cai Ifjúsági Nevelőotthonának lakói. Az egy esztendeje itt dolgozó tizenhét éves Herbert Mária ki­lenc testvére közül heten önálló életet élnek, két öccse állami gondozott, ö a pilisi gyógypeda­gógiai nevelőotthonból került ide. — Hamar megtanultam a do­bozolást. Ebédig megcsinálok ti­­zenötöt-huszat, délután tizet-ti­­zenkettőt, és ezért ezernégyszáz­ezerötszáz forintot kapok. Ha ti­zennyolc éves leszek, a sógor­nőmmel fogok együtt dolgozni, azt mondta, magához vesz. Cse­pelen lakó szüleim részegesek, züllöttek, ők nem segíthetnek nekem. Márton Lenke tizenöt éves. Szülei elváltak, öt testvére kö­zül kettő állami gondozott. Idén végzett a Mosonyi utcai nevelő­­otthonban, itt három hete dol­gozik. — Könnyű a munka, már na­ponta húsz-harminc dobozt is megtöltök. Örülök, hogy fölvet­tek. Szeretném elvégezni a 7— 8. osztályt a dolgozók általános iskolájában. Ha sikerül, akkor három év múlva műszerész szakmára jelentkezem. Mindössze öt kisegítő iskolai osztályt végzett a tizenhat éves Beke Mária. Három testvére kö­zül egy dolgozik, egy állami gondozott, egy pedig elvált any­jával él. — Sokat kell segítenem ideg­beteg anyámnak, ezért is szök­tem el folyton az iskolából. Per­sze tanulni se szeretek. Itt csak dolgozni kell, s ez jó. Eleinte ne­hezen tudtam pontosan a helyé­re tenni a papír- és filmcsíko­kat, de két hónap után már megy, ha odafigyelek. Havonta ezerháromszáz forintot keresek. Az első állomás Ahhoz hogy ezek a lányok a gyárban, az üzemben idővel megállják a helyüket, zökkenő nélkül beilleszkedhessenek, előbb itt, védett környezetben kell bizonyítaniuk, hogy nem csökkent munkaképességűek. Er­re öt év óta van lehetőségük, ugyanis 1975-ben nyitotta meg a műhelyt a Fővárosi Tanács, a Medicor gvár pedig azóta gon­doskodik munkáról. — Ez a beilleszkedéshez és a rendszeres munkavégzéshez való szoktatásnak az első állomása — mondja Saiga Györgyné műhely­főnök. — Nekem is nagy fele­lősséget jelent ez a munka. Egy hónap után például már itt akartam hagyni őket. A lányok szemtelenkedtek, káromkodtak, feleseltek, rosszul dolgoztak, a fellegekben jártak. Megmond­tam nekik, hogy nem lesznek szakmunkások, le kell mondani­uk a divatos fodrász, kozmeti­kus és a kevéssé felkapott fog­lalkozások némelyikéről is. Ne­hezteltek rám, mert ki örül an­nak, ha fejére olvassák képes­ségeinek a hiányosságait. Mégis, ha megmondom nekik, hogy mi­ért vagyok itt, hogy ők mire számíthatnak, miért áldoz rájuk •a Medicor, az állam, akkor in­kább megbocsátják szigorúságo­mat. Szoros gyeplőre kell fogni őket, mert nincsenek hozzászok­va a napi nyolc óra munkához. Játszani, beszélgetni, sétálni sze­retnének dologidőben. Aki nem változik meg, az nem sokra vi­szi, nem kerül a Medicorba, aho­va eddig évente négyen-öten ju­tottak be. Lehet hogy jobban iparkodnának a fiatalok, ha vol­na munkásszállás. Ennek híján az albérleti díjhoz hozzájárul a vállalat, ám ezek a gyerekek ti­zennyolc évesen is még elég ön­­állótlanok. Igaz nem foghatjuk a kezüket egy életen át. A szálláson Délben a fiatalok a Kisfuva­ros utcából átvillamosoznak a Villám utcába. Itt, a szálláson ebédelnek. A Ganz-MÁVAG melletti egykori Kolónia kis ut­cájában földszintes ház. Falán tábla: Fővárosi Tanács Ifjúsági Nevelőotthona. Egy tizennyolc és egy tizenkét ágyas szobában harminc lány lakik itt. Többsé­gük a Kisfuvaros utcában dol­gozik, néhány a Ganz-MÁVAG- ban, a Medicor központi gyárá­ban, illetve a Május 1 ruhagyár­ban betanított munkások. A szűk, ám barátságos otthon­ban azok is jól érzik magukat, akiknek munkaidő után, mun­kaszüneti napokon nincs kihez sietni látogatóba. Mindkét tár­salgóban lemezjátszó, televízió, magnetofon, rádió, a falitéka megrakva könyvvel. Félrevonul­va tanulni is lehet az alagsori nappali szobában, sőt csecsemő­­ápolási és főzési ismereteket gyűjteni is a pedagógusok vezet­te szakkörökben. A lányok csupán zsebpénzt kapnak. Havonta legföljebb nyolcvan forintot. Aki rosszul dolgozik vagy elkésik a kimenő­ről, a munkahelyről, az keveseb­bet. Keresetüket takarékba te­szik. Ez a reni, amíg tizennyolc évesek nem lesznek. Ekkor meg­szűnik az állami gondozás, de az otthon utógondozó pszichológusa még két évig ügyeli a fiatalok sorsát. Szállást is kínáló munka­helyet keres nekik, segíti, irá­nyítja, ellenőrzi első önálló lé­péseiket. A csaknem nyolcezer értelmi fogyatékos állami gondozott mindegyikének nincs szüksége a munkába állást előkészítő, vé­dett munkahelyre. A Fővárosi Tanács és a Medicor közös vál­lakózása azokon segít, akik enél­­kül egészségügyi vagy szociális otthonba kerülnének. NOVAK GABOR 23

Next

/
Thumbnails
Contents