Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-10 / 1. szám
A fényképen látható István nevű édesapját — aki a negyvenes évek végén Ausztriába ment ki, majd feleségével együtt Ausztráliában telepedett le — keresi Kanadában élő Karin Parkinson nevű gyermeke. EDMUNDO P1UKOVICH (született: Budapesten, 1906. január 31- én, anyja neve: Latinovits Ilona) 1927-ben kivándorolt külföldre. Utolsó ismert címe: Buenos-Aires. 1958-ban írt utoljára, azóta nincs hír róla. Keresi unokaöccse Piukovich László Mátételkéről. VANKA JÁNOS (született: Hajdúdorogon, 1936. február 10-én, anyja neve: Dankó Julianna) 1956- ban ment ki külföldre. Jelenleg Kanadában él. 1963-ban adott utoljára hírt magáról. Keresi testvére, özvegy Papp Jánosné Ózdról. POVOLNI PÁL (született: Vízváron, 1939. február 7-én, anyja neve: Szikó Rozália) 1976 augusztusában külföldre távozott és 1979 óta nem ismerik tartózkodási helyét. Keresi édesapja Pécsről. VERES GYÖRGY (született 1915-ben) 1953-ban a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le. Volt kollégája, Bolya Zoltán keresi az USA-ból. KREIDL LAJOS BÉLA (született: Gyulán, 1945. február 24-én, anyja neve: Torma Terézia) 1979- ben külföldre távozott. Először Ausztriában, majd Párizsban élt. 1980. január óta nem adott hírt magáról. Keresi kislánya, Ilona, Mária Gyuláról. SCHANNEN MIKLÓS (született: Lúgoson, 1935. november 2-án, anyja neve: Csémann Margit) 1956-ban külföldre ment, Angliában telepedett le. Keresi édesanyja, Késmárki Béláné Budapestről, mert 1958 óta nem tud semmit a fiáról. DOBÓVARI TIVADAR (született: Hevesen, 1926. november 4- én, anyja neve: Tiefenbacher Margit) 1956-ban kiment az USA-ba. 1964-ben írt utoljára Los Angelesből. Azóta nem tudnak róla semmit. Keresi leánya, Zsuzsanna Budapestről. PIVARNYIK MIHÁLY, GAZDAG GÉZA, MARECH LÁSZLÓ és KLEIN MAGDA nevű cukrászokat keresi Beke Sándor Venezuelából. A három férfival Beke Sándor Nyíregyházán Sipos Gézánál dolgozott együtt. Klein Magda a Kolumbusz utcai Cukorgyárban dolgozott. LAKOS SÁNDOR gépészmérnök (született: Budapesten, 1931. december 6-án, anyja neve: Weltner Sarolta) 1976-ban Bécsbe utazott, azóta életjelet nem adott magáról. Keresi volt osztálytársa, dr. Hédervári Péter Budapestről. Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A Magyarok Világszövetsége készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: Magyarok Világszövetsége, Budapest H-1905. Lányok — kézenfogva Az utóbbi években világszerte emelkedik a különleges nevelést-oktatást igénylő, enyhe értelmi fogyatékos gyerek száma. Magyarországon a csaknem nyolcezer állami gondozottal együtt több mint harmincezer. Ezek a fiatalok a kisegítő iskola nyolc osztályának elvégzése után — ez a végzettség az általános iskola hatodik osztályával egyenértékű — Budapesten három, vidéken hét továbbképző iskolában tanulhatnak tovább, ahol két esztendő alatt betanított munkások lesznek valamilyen szakmában, s közben bizonyítványt szereznek az általános iskola 7—8 osztályáról is. Munkahelyükön általában elégedettek velük, sorsuk rendeződik. Nehezebb helyzetben vannak az állami gondozottak, ök család híján és a gondozásba vételt megelőző lelki megrázkódtatások miatt többnyire gyengébb képességűek, érzékenyebbek, idegesebbek társaiknál, s elmaradnak tőlük munkaerkölcs, fegyelem, kitartás és szociális érettség tekintetében is. Számukra a továbbképző iskola rendszerint megerőltető, ezért más megoldást keresett a Fővárosi Tanács. Mari, Lenke, Mari A VIII. kerületi Kisfuvaros utcában apró épület. Udvarában hátul szűk lépcsőház. Grádicsain fölkapaszkodva tágas, világos műhelybe jutunk. Az előtérben fémdobozokkal, párátlanító papírcsíkokkal, filmszeletekkel, az ipari gázálarc összeszereléséhez nélkülözhetetlen kellékekkel telt ládák, zsákok. Odébb, a munkaasztaloknál tizenöt lány szorgoskodik. Egy-egy dobozba hat papírt, hét filmet illesztenek, s mielőtt lezárják a doboz tetejét, kartonlappal lefedik a beletett darabokat. Egyszerű, könnyű, tiszta munka. Egy átlagos képességű fiatal tíz perc alatt megtanulja. Csakhogy itt állami gondozott, kisegítő iskolát végzett, enyhe értelmi fogyatékos lányok dolgoznak. Valamennyien a Fővárosi Tanács Villám utcai Ifjúsági Nevelőotthonának lakói. Az egy esztendeje itt dolgozó tizenhét éves Herbert Mária kilenc testvére közül heten önálló életet élnek, két öccse állami gondozott, ö a pilisi gyógypedagógiai nevelőotthonból került ide. — Hamar megtanultam a dobozolást. Ebédig megcsinálok tizenötöt-huszat, délután tizet-tizenkettőt, és ezért ezernégyszázezerötszáz forintot kapok. Ha tizennyolc éves leszek, a sógornőmmel fogok együtt dolgozni, azt mondta, magához vesz. Csepelen lakó szüleim részegesek, züllöttek, ők nem segíthetnek nekem. Márton Lenke tizenöt éves. Szülei elváltak, öt testvére közül kettő állami gondozott. Idén végzett a Mosonyi utcai nevelőotthonban, itt három hete dolgozik. — Könnyű a munka, már naponta húsz-harminc dobozt is megtöltök. Örülök, hogy fölvettek. Szeretném elvégezni a 7— 8. osztályt a dolgozók általános iskolájában. Ha sikerül, akkor három év múlva műszerész szakmára jelentkezem. Mindössze öt kisegítő iskolai osztályt végzett a tizenhat éves Beke Mária. Három testvére közül egy dolgozik, egy állami gondozott, egy pedig elvált anyjával él. — Sokat kell segítenem idegbeteg anyámnak, ezért is szöktem el folyton az iskolából. Persze tanulni se szeretek. Itt csak dolgozni kell, s ez jó. Eleinte nehezen tudtam pontosan a helyére tenni a papír- és filmcsíkokat, de két hónap után már megy, ha odafigyelek. Havonta ezerháromszáz forintot keresek. Az első állomás Ahhoz hogy ezek a lányok a gyárban, az üzemben idővel megállják a helyüket, zökkenő nélkül beilleszkedhessenek, előbb itt, védett környezetben kell bizonyítaniuk, hogy nem csökkent munkaképességűek. Erre öt év óta van lehetőségük, ugyanis 1975-ben nyitotta meg a műhelyt a Fővárosi Tanács, a Medicor gvár pedig azóta gondoskodik munkáról. — Ez a beilleszkedéshez és a rendszeres munkavégzéshez való szoktatásnak az első állomása — mondja Saiga Györgyné műhelyfőnök. — Nekem is nagy felelősséget jelent ez a munka. Egy hónap után például már itt akartam hagyni őket. A lányok szemtelenkedtek, káromkodtak, feleseltek, rosszul dolgoztak, a fellegekben jártak. Megmondtam nekik, hogy nem lesznek szakmunkások, le kell mondaniuk a divatos fodrász, kozmetikus és a kevéssé felkapott foglalkozások némelyikéről is. Nehezteltek rám, mert ki örül annak, ha fejére olvassák képességeinek a hiányosságait. Mégis, ha megmondom nekik, hogy miért vagyok itt, hogy ők mire számíthatnak, miért áldoz rájuk •a Medicor, az állam, akkor inkább megbocsátják szigorúságomat. Szoros gyeplőre kell fogni őket, mert nincsenek hozzászokva a napi nyolc óra munkához. Játszani, beszélgetni, sétálni szeretnének dologidőben. Aki nem változik meg, az nem sokra viszi, nem kerül a Medicorba, ahova eddig évente négyen-öten jutottak be. Lehet hogy jobban iparkodnának a fiatalok, ha volna munkásszállás. Ennek híján az albérleti díjhoz hozzájárul a vállalat, ám ezek a gyerekek tizennyolc évesen is még elég önállótlanok. Igaz nem foghatjuk a kezüket egy életen át. A szálláson Délben a fiatalok a Kisfuvaros utcából átvillamosoznak a Villám utcába. Itt, a szálláson ebédelnek. A Ganz-MÁVAG melletti egykori Kolónia kis utcájában földszintes ház. Falán tábla: Fővárosi Tanács Ifjúsági Nevelőotthona. Egy tizennyolc és egy tizenkét ágyas szobában harminc lány lakik itt. Többségük a Kisfuvaros utcában dolgozik, néhány a Ganz-MÁVAG- ban, a Medicor központi gyárában, illetve a Május 1 ruhagyárban betanított munkások. A szűk, ám barátságos otthonban azok is jól érzik magukat, akiknek munkaidő után, munkaszüneti napokon nincs kihez sietni látogatóba. Mindkét társalgóban lemezjátszó, televízió, magnetofon, rádió, a falitéka megrakva könyvvel. Félrevonulva tanulni is lehet az alagsori nappali szobában, sőt csecsemőápolási és főzési ismereteket gyűjteni is a pedagógusok vezette szakkörökben. A lányok csupán zsebpénzt kapnak. Havonta legföljebb nyolcvan forintot. Aki rosszul dolgozik vagy elkésik a kimenőről, a munkahelyről, az kevesebbet. Keresetüket takarékba teszik. Ez a reni, amíg tizennyolc évesek nem lesznek. Ekkor megszűnik az állami gondozás, de az otthon utógondozó pszichológusa még két évig ügyeli a fiatalok sorsát. Szállást is kínáló munkahelyet keres nekik, segíti, irányítja, ellenőrzi első önálló lépéseiket. A csaknem nyolcezer értelmi fogyatékos állami gondozott mindegyikének nincs szüksége a munkába állást előkészítő, védett munkahelyre. A Fővárosi Tanács és a Medicor közös vállakózása azokon segít, akik enélkül egészségügyi vagy szociális otthonba kerülnének. NOVAK GABOR 23
