Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-16 / 10. szám
Történészkonferencia Bloomingtonban MAGYAR TANSZÉK AZ INDIANA EGYETEMEN mindkét ország számára előnyös. Az Amerikai Egyesült Államok fiataljainak egyre szélesebb körét érdekli Kelet-Európán belül Magyarország története, irodalma, zenei múltja és nyelve. Sinor professzor győzött meg bennünket arról, hogy fel kell vennünk a kapcsolatot a Magyar Tudományos Akadémiával. A tárgyalások során javasoltuk, hogy a magyar tanszék vezetőjét kinevező bizottságban a Magyar Tudományos Akadémia tagjai is vegyenek részt, ezáltal a vezetés és természetesen a tanszékvezető kiválasztása nemcsak a mi kezünkben van. A tanszék jövőjéért együtt vagyunk felelősek. — Mit jelent az Indiana Egyetem számára, hogy az Amerikai Egyesült Államok történetében először Bloomingtonban létesült magyar tanszék? — Ez nagyon fontos számunkra. Ügy érezzük, jó dolog elsőnek lenni akkor, ha valami jó dolgot tehetünk. Fontos azért is, mert nemcsak Magyarország és a magyar kultúra az egyetlen, amely mélyebben érdekel bennünket. örülünk annak, hogy a Magyar Tudományos Akadémia példát mutatott arra, hogyan lehet elősegíteni más kultúrák megismerését. Nem titkoljuk azt a reményünket, hogy a magyar tanszék más kelet-európai országok számára is követhető modell lesz. Az amerikai egyetemek közt mindig is volt versengés. Nemcsak hagyományosan a sport terén, hanem abban is, hogy milyen tudományok művelését részesítik előnyben. Az a véleményünk, hogy a világ nagy egyetemeinek együtt kell működniük, hiszen a maguk módján így befolyásolhatják a közgondolkodást. Ezért jó példa a mi együttműködésünk, hiszen a szerződésben elköteleztük magunkat, tehát minden lehetőség adott, hogy a két nép megismerje egymás életét és kultúráját. Segítségünkre volt, hogy Sinor Dénes, a tudós hozzáértésével tájékozódik a világban és különösen Magyarországon. Valójában ő a szülője a magyar tanszéknek, mi csak támogattuk elképzelését. — Hogyan látja ön mint az egyetem elnöke, a magyar tanszék jövőjét? — Mindenekelőtt meg kell valósítanunk alapvető feladatainkat, amelyek az új tanszék létrejöttéből fakadnak. Egyetemünknek nagy nyeresége Ránki György történész professzor, és hadd hangsúlyozzam: nagyon jó lenne, ha mindig lenne nálunk ilyen ember, aki személyén keresztül így „életben tartja” a magyar tudományokat, az irodalmat, a történelmet. Mert tapasztalatunk szerint vonzza magához a legjobb hallgatókat, akik Kelet-Európa történetével foglalkoznak. — Másik fontos tennivalónk, hogy az alsóbb szintű oktatás érdeklődését is felkeltsük Magyarország iránt. Azt szeretnénk, ha tudatosodna az emberekben, hogy a magyar kultúra nagymértékben hozzájárul a világ kulturális életének színesítéséhez, ezáltal hatással lehet az amerikai életformára is, segítheti a népek közötti megértést és az üzleti kapcsolatokat is. Nem állhatunk meg a fejlődésnek ezen a fokán, ezért mi itt mindent elkövetünk a tanszék tevékenységi körének kiszélesítéséért, pontosabban fogalmazva: az erre fordítható anyagi támogatás növelését is kérni fogjuk. Növelnünk kell például az egyetem könyvtárának magyar állományát. Akár megfelelő csereakciókon keresztül, amely egyúttal növelné a magyarországi oktatási intézmények amerikai vonatkozású irodalmát, miközben a mi könyvtárunk is gya, rapodna a kutatáshoz nélkülözhetetlen múy vekkel. De tudományos és pedagógiai céljaink mellett a „public relations” terén is vannak tennivalóink. Ettől reméljük, hogy mindkét országban nő majd az érdeklődés a másik ország megismerése iránt. Sokat tehetünk azért, hogy amerikai egyetemeken felkeltsük az érdeklődést a magyar kultúra valamely „ága” iránt. Ha ugyanis ez sikerül, akkor az egyes „elemek” ismerete az egész megismerésére csábítja majd az embereket. A magyar kollégákkal teljes egyetértésben kialakított célok megvalósításáért keményen kell dolgoznunk, de hozzátenném még, hogy programunkat is újra és újra tovább kell fejlesztenünk, ha valódi eredményeket akarunk felmutatni a jövőben. KÖPECZI BÉLA Az MTA főtitkárhelyettese Tele tervekkel — Köpeczi Béla professzor írta alá 1979-ben John Ryannel, az Indiana Egyetem elnökével a magyar tanszék alapításáról szóló szerződést. Milyen feladatokat szántak a tanszéknek? — Hadd kezdjem azzal, hogy Sinor Dénes közreműködése nélkül aligha jött volna létre bármilyen megállapodás. A tanszék célja, hogy hungarológiával foglalkozzunk, azaz a magyar történelemmel, irodalomtörténettel, gazdaságtörténettel, nyelvi ismeretekkel és a művészetekkel, amit gyűjtőnéven magyarságtudománynak is nevezünk. Ez nem valamiféle különös tudományág, hanem egyfajta megközelítési mód. Megpróbálni, hogy egységes képbe foglaljuk mindazokat az ismereteket, amelyek a magyarságról a történelem során a különböző időpontokban kialakultak, s amelyek meghatározták a közvéleményt itthon és külföldön. Hiszen jól tudjuk, hogy a nemzetképek jelentősége nem másodrangú az emberek megítélésében, sőt egyes népek megítélésében sem. Ez tehát a magyar stúdiumok célja, de hozzáteszem: az a tény, hogy hazánk szocializmust épít, speciálisan új helyzetet teremtett, hiszen nemcsak arról van szó, hogy egy másik országot akarnak megismerni, hanem arról is, hogy a szocializmus egy bizonyos megvalósítását tudják ily módon tanulmányozni. A tanszéknek tehát nemcsak az oktatás a feladata, hanem a magyar vonatkozású kutatások segítése, koordinálása, szervezése is. — Milyen támogatást kap Magyarországról a bloomingtoni magyar tanszék? — Mindenékelőtt a kutatómunkához nélkülözhetetlen szakkönyveket és irodalmi anyagot igyekszünk rendelkezésükre bocsátani. A Magyarok Világszövetsége és a Magyar Tudományos Akadémia már eddig is küldött ki könyvcsomagokat a tanszék számára. Egyébként úgy tapasztaltam, néhány régi. különleges anyagtól eltekintve, az egyetem könyvtárában éppen úgy lehet dolgozni, mint egy budapesti könyvtárban. Ennek a jelentős magyar könyvállománynak a megalapozása Sinor Dénes professzor rendszeres gyűjtőmunkáját dicséri. A támogatás másik alapvető módja a vendégprofesszorok kiválasztása. Erre a célra egy bizottságot hívtunk életre, amelynek tagjai között van a Magyar Tudományos Akadémia két képviselője és Sinor Dénes is. Ez a biztosíték arra, hogy mindkét fél megelégedésére történik a professzor kiválasztása. Továbbá igyekszünk minél több magyar ösztöndíjat teremteni. Ezenkívül még több kialakulatlan terv is van a tarsolyunkban, olyanok, amelyekről még korai lenne beszélni. — Mostani amerikai útja során nyilván újabb tapasztalatokat szerzett. Ezek ismeretében hogyan látja a magyar tanszék lehetőségeit? — Hivatalosan, nyilvános üléseken hangoztatták az Indiana Egyetem vezetői, hogy elégedettek a kezdeti lépésekkel, a tanszék munkáját nemcsak támogatni, hanem bővíteni is kívánják. Újabb tervek merültek fel egy Bartók-konferencia megrendezésére és egy közgazdasági témájú kerekasztal-beszélgetés létrehozására. Az egyetem elnöke részletes programot kért Ránki Györgytől, hogy dönthessenek az anyagi támogatásról. Ebben a programban nemcsak az említett konferenciák szerepeltek, hanem rendszeres publikációs lehetőség megteremtése is, hogy a magyar tanszék valójában magyarságtudományi központ lehessen. A kilátások tehát egyértelműen biztatóak. — Ezen a történész konferencián nemcsak mint a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese, a magyar delegáció vezetője vett részt, hanem szakemberként is előadást tartott. Kérem, a történész szemével értékelje a konferencia munkáját. — önmagában a konferencia témája: „A magyar történelem — világtörténelem”, alkalmas volt arra, hogy a magyar történelemlátás provinciális jellegét demonstratív módon háttérbe szorítsa. Ez bizonyíték volt arra is, hogy nem kívánjuk a nacionalista történetírás hagyományait folytatni, amely beszűkültén vizsgálta a magyar történelem különböző eseményeit. Ugyanakkor módot nyújtott arra, hogy olyan történészek is eljöjienek^-akik nem kizárólag a magyar történelemmel, hanem az egyetemes történelem egyes korszakaival, illetve Közép-Kelet-Európa problematikájával is foglalkoznak. Igye-18
