Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-16 / 10. szám
Művelődés és művészetek a 18. században A művelődés a 18. században még hagyományosan az egyházak kezében van, ők irányítják az iskolákat, az irodalmat és a művészeteket is. Magyarországon elsősorban a római katolikus egyház, amelynek az udvar támogatása, roppant birtokai egyedülálló hatalmi helyet biztosítanak. A kor művészi stílusa a barokk. A barokk épületek monumentalitása, a templomok pompája, a formák látványos gazdagsága az egyházi és világi hatalom felsőbbségét hirdette. Ekkor épülnek a püspöki és érseki székhelyek barokk katedrálisai és díszes egyházi palotái, a főúri kastélyok, az újra benépesülő falvak templomai, amelyeket a nemesi kegyúr építtet ugyancsak barokk stílusban. A főúri és nemesi kastélyok immár nem védelmi célokat szolgálnak, hanem a kényelmet és a nagyúri pompát. Néhányban színházi és hangversenytermet is találunk, ahol a színészek és muzsikusok csak a házigazdát és főúri vendégeit szórakoztatják. A termekben drága bútorok, szobrok és festmények sorakoznak, a kastély körüli parkban mesterségesen nyírott fasorok között szökőkutak és mitológiai jeleneteket ábrázoló szobrok találhatók. A katolikus barokk szellemiség rányomja bélyegét a század festészetére és szobrászatára is. Ekkor készülnek a bibliai történeteket megelevenítő templomi freskósorozatok, főként a Dunántúlon és az ország északnyugati részében. A festők közül mindenekelőtt az osztrák Franz-Anton Maulbertschet és a magyar művész dinasztiát alapító Dorfmeister Istvánt kell említenünk, akiknek a freskói a hazai barokk festészet csúcspontjai. A főúri kastélyok freskói már nem annyira a nemzeti múltból, inkább az ókori mondák világából merítik tárgyukat. Készítőik többnyire hazai mesterek, színvonaluk nem egyszer provinciális. A tudományok nyelve a latin, a 17. században kezdeményezett magyar nyelvűség erősen visszaszorult. Látókörben, szempontokban és módszerben azonban jelentősen előbbrelépett a század. Mindenekelőtt a kortársak által államismeretnek nevezett tudomány fejlődött, s ezen a földrajzi, történelmi, néprajzi ismeretek együttesét értették. Bél Mátyásnak, a pozsonyi evangélikus lyceum rektorának „Notitia Hungáriáé” (Magyarország ismerete) című nagy műve az egész országot bemutatja, nyomtatásban azonban csak öt kötet jelent meg belőle. A század második felében kibontakozó jezsuita történeti iskola (Hevenesi Gábor, Pray György, Katona István) először dolgozott modern forráskritikai elvek alapján, szemléletében azonban elfogultan Habsburg-barát maradt. A magyar nyelvű irodalom túlnyomó része a nép számára íródott vallásos könyvekből állt. A katolikus munkák a nagyszombati jezsuita nyomdában, a protestánsok Debrecenben és a felvidéki városokban láttak napvilágot. A falusi elemi iskolákat kivéve az iskolákban latinul tanítottak. A katolikus középiskolák zöme a jezsuita rend kezén volt. 1750 körül harminc gimnáziumban és hat akadémiájukban tanítottak, felügyeletük alá tartozott a kassai főiskola, valamint a nagyszombati egyetem is. Az elemi oktatást, a falusi nép tanítását viszont elhanyagolták. Modernebb szemléletet képviseltek az egyre gyarapodó kegyesrendi gimnáziumok, amelyekben már természettudományokat is előadtak. A protestánsoknak nem engedélyeztek egyetemi szintű iskolákat, nagy Történelmünk képekben 34. minoEn mmzEi n mncn nVELUÉn LETT TUDÓSSH 10
