Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-02 / 9. szám

AMERIGO TOT BUDAPESTEN Amerigo Tot (jobbról) és dr. Gosztonyi János fotö: gabor Viktor MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI KITÜNTETÉSEK Munkásságuk elismeréseként Ki­váló és Érdemes művész kitüntető címet adományoztak a szocialista kultúrát kiemelkedő értékekkel gya­rapító alkotóknak. Kiváló művészek: Devich Sándor, Komlós Péter, Mező László és Né­meth Géza, a Bartók Vonósnégyes tagjai; Galambos Erzsi, a Fővárosi Operettszínház színművésze; Horvai István, rendező, a Vígszínház igaz­gatója; Kiss István szobrászművész; László Margit, a Magyar Állami Operaház magánénekese; Máté Er­zsi, a Nemzeti Színház színművé­sze; Nepp József, a Pannónia Film­stúdió rajzfilmrendezője; Papp Gyu­la festőművész; Pártay Lilla, a Magyar Állami Operaház magántán­cosa; Szabó Árpád, a Magyar Film­gyártó Vállalat operatőre; Szabó Gyula, a Thália Színház színművé­sze; Szumrák Vera, a Magyar Álla­mi Operaház magántáncosa; Tábori Nóra, a Vígszínház színművésze és Udvardi Erzsébet, festő- és grafikus­­művész. Érdemes művészek: Asszonyi Ta­más, szobrászművész; Balázs Árpád, zeneszerző; Begányi Ferenc, a Ma­gyar Állami Operaház magánéneke­se; Bodrossy Félix, a Magyar Film­gyártó Vállalat rendező-operatőre; Czeizing Lajos, fotóművész; Csapó János, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze; Dömölky János, a Ma­gyar Televízió rendezője; Elekes Pál, az Állami Bábszínház színművésze; Esztergályos Károly, a Magyar Tele­vízió osztályvezetője; Fekete György belsőépítész; Gaál István, a Magyar Filmgyártó Vállalat filmrendezője; Gál István, a Magyar Rádió rende­zője; Gergely Ferenc orgonaművész; Kelen Péter, a Magyar Állami Ope­raház magánénekese; Kerényi Imre, a Népszínház rendezője; Knoll Ist­ván, a Magyar Filmgyártó Vállalat operatőr-rendezője; Koffán Károly grafikusművész; Kozák András, a Thália Színház színművésze; Le­­hoczky Zsuzsa, a Fővárosi Operett­színház színművésze; Lendvay Ka­­milló zeneszerző; Lestár János, a Magyar Filmgyártó Vállalat film­rendezője; Margittay Ági, a szolnoki Szigligeti Színház színművésze; Mar­gittay Sándor orgonaművész; Markó Iván, a Győri Kisfaludy Színház balettigazgatója; Mátay Lívia dísz­lettervező; Molnár Piroska, a Nem­zeti Színház színművésze; Pödör Bé­la, a Magyar Néphadsereg Művész­­együttese énekkarának vezető kar­nagya; Rolla János, a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertmestere, mű­vészeti vezetője; Schütz Ila, a Ma­dách Színház színművésze; Solti Gi­zella textiltervező; Soproni József zeneszerző; Szabó Sándor, a Víg­színházszínművésze; Szoboszlai Sán­dor, a Veszprémi Petőfi Színház színművésze; Szőllősy Irén, az Álla­mi Bábszínház színművésze; Zámbó István karnagy, a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola docense; Zsám­­béki Gábor, a Nemzeti Színház ve­zető rendezője. Ezen kívül kiosztották a József Attila-, Erkel Ferenc-, Liszt Ferenc-, Jászai Mari-, Balázs Béla- és Mun­kácsy Mihály-díjakat is. Az első Budapesti Tavaszi Feszti­vál rendezvénysorozatára Budapest­re érkezett Amerigo Tot Olaszor­szágban élő szobrászművész. Itt-tar­­tózkodása során ellátogatott a Ma­gyarok Világszövetségébe, ahol fo­gadta őt dr. Gosztonyi János főtit­kár. A Budapesti Tavaszi Fesztivál al­kalmából Amerigo Tot találkozott a magyar újságírókkal, s a következő­ket mondta: — Nagyon jól időzítették ezt a kulturális rendezvénysorozatot, hi­szen Bartók születésének 100. évfor­dulójának megünneplése a fesztivál központi gondolata. Persze, egy ilyen „ingázó” ember, mint én, nemcsak a szívélyes meghívás miatt jön haza. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem HUNGARIAN DIGEST -Megjelent a címben említett két folyóirat 1981/1-es száma. A Hunga­rian Digest a magyarországi gyógy­fürdőket mutatja be. Az idegenfor­galmon belül ez olyan fontos szol­gáltatási ág, amelynek egészségügyi vonatkozásai szinte felbecsülhetetle­nek. A folyóirat beszámol a kor­mányprogramról, amelynek egyik legfontosabb feladata, hogy a meg­változott világgazdasági viszonyok között megtalálja az ország számára legkedvezőbb belső és külső pozíció­kat, helyreállítsa a népgazdasági egyensúlyt és megszilárdítsa az élet­aulájában készítek egy 13X11,5 mé­ter nagyságú bronz domborművet. Címe: „A mag apoteózisa”. Nagyon régen foglalkoztat ez a gondolat, s jobb helyet, mint az Agrártudomá­nyi Egyetem aulája el sem tudok képzelni a mű számára. Ügy érzem, a dombormű gondolata szorosan kapcsolódik Bartók Béla gondolatai­hoz, akinek zeneművei talán ihletői is voltaic munkámnak. — Ez a kétlakiság, hogy Olaszor­szágban is, meg Magyarországon is élek. elég fárasztó már számomra. Most itt gyógykezeltetem magam, s közben odafigyelek a házépítésre is, hiszen egy szép telket szereztem Budán, ahol mindig is szerettem élni. REVUE DE HONGRIE színvonalat. Ebben a számban is foglalkozik a folyóirat az állam és az egyház közötti kapcsolatok ala­kulásával, visszatekintve az elmúlt három évtized kedvező tendenciájá­ra. E szám egyik legátfogóbb anya­ga a Bartók-centenárium alkalmá­ból íródott; bemutatja a zeneszer­zőt és a zenetudóst. A cikk érdekes­sége, hogy szerzője Bartók Béla Bu­dapesten élő unokaöccse, Bartók János, zenetudós. A Revue de Hongrie ezúttal két jelentősebb sportbeszámolót közöl. A cikk- a magyar futballal, annak si­kereivel és kudarcaival foglalkozik, visszakalauzolva az olvasót egy kis­sé a magyar sporttörténelembe. A másik cikket dr. Frenkl Róbert pro­fesszor írta, a budapesti Testneve­lési Főiskola tanára. A professzor őszinte hangvételű írásban értékeli és elemzi az elmúlt évtizedek ma­gyarországi sportját. Figyelemre méltó a budapesti Szociológiai Inté­zet egyik vezetőjének a magyar csa­ládok helyzetéről, a családi struktú­ráról, a problémákról és a fejlődés­ről szóló interjúja. Közli a folyóirat azt a rövid értékelést is, amelyet a magyar kormány tett közzé arról, hogyan alakult a nők helyzete az el­múlt tíz évben. Mindkét folyóirat több novellát, irodalmi karcolatot közöl, és ezúttal is bepillantást enged a pesti humor­ba. Z. T. BARTÓK MEGEMLÉKEZÉSEK VILÁGSZERTE A Bartók-centenárium alkalmából kiállítás nyílt Párizsban, a Georges Pompidou Művelődési Központban Bartók életéről. A megnyitón — amelyen jelen volt dr. Bényi József, Magyarország párizsi nagykövete is — Nyéki Lajosné, a párizsi műve­lődési központ zenetárának a veze­tője tartott ismertetőt a zeneszerző munkásságáról. * Zágor György, hazánk svájci nagy­követe megkoszorúzta a báseli vá­rosi kaszinóban, három Bartók-mű ősbemutatójának színhelyén elhe­lyezett emléktáblát. * Anglia két legnagyobb városában, Londonban és Birminghamban hang­versenyekkel, előadásokkal és kiállí­tásokkal emlékeztek meg a zene­szerzőről. * Az 1981-es évet — akárcsak a vi­lág sok más országában Finnország­ban is, Bartók-évnek nyilvánították. A fővédnök: Urho Kekkonen köz­­társasági elnök. GEORGE A. LÁNYI (1913-1981) Az Ohio állambeli Oberlinhez ma­gyar ember azonnal Jászi Oszkár nevét társítja. Még ma is elevenen él emléke ebben a kis egyetemi vá­roskában, ahol harminc évig taní­tott. Sajnos, most az is elment, aki ezt az emléket leghívebben őrizte: George A. Lányi, Jászi utóda az Oberlin College politikai tudomá­nyok tanszékén. Lányi György Budapesten érettsé­gizett, majd Heidelbergben és a London School of Economics-on ta­nult, ahol Mannheim Károly tanít­ványa volt. A harmincas évek végén a fasizmus elől Amerikába emigrált, és a Harvard egyetemre iratkozott be. Aztán különféle stációkkal 1950- ben Oberlinbe került. Meleg barát­ság fűzte Jászihoz, annak 1957-ben bekövetkezett haláláig. Nagyon sokat tudott, de hatalmas tudását nem nagy lélegzetű művek­ben rögzítette, hanem tanítványai közt osztotta szét. Szenvedélyes ta­nár volt, mindenkit tanított. Renge­teget kaptunk belőle mi is, akiket itthon Jászi munkássága és az ame­rikai magyar emigráció érdekelt. De nagyon sokat tudott a húszas és har­mincas évek Magyarországáról is. Minden haza írt levele tele volt hi­teles és értékes emlékekkel arról az elsüllyedt világról, amelyben a két háború közötti magyar polgári prog­resszió élt. (Apja a Friss Újságszer­kesztője volt.) Az elmúlt években súlyos betegen is dolgozott. Haza ugyan nem jöhetett többé, de leve­leken és könyveken keresztül mind­végig kapcsolatban maradt velünk. V. E. 4

Next

/
Thumbnails
Contents