Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-21 / 6. szám

í+'. til A kaucsuklabda művészei Jónyer István, a négyszeres világbajnok, a pörgetések mestere AZ EURÖPA ’12 elnevezésű verseny évek óta a kontinens leg­jobb asztaliteniszezőit szólítja küzdelemre. Az idei, miskolci ti­zenegyedik viadalon először vett részt valamennyi meghívott, a tartalékok hiába álltak készenlét­ben. Mindez a verseny kettős fő­próba jellegével magyarázható. Egyrészt a magyar szervezők bi­zonyították, hogy a jövő évben Budapesten, az addigra megnyíló új sportcsarnokban jól rendezik az Európa-bajnokságot. „Remél­jük, jövőre is ilyen jól sikerül minden” — mondotta Jupp Schlaf, az ETTU (Európai Asztalitenisz Unió) német szövetségi köztársa­ságbeli elnöke. Másrészt a ver­senyzők a közelgő világbajnokság előtt egymás elleni csatákban mérhették fel, hol tartanak való­jában, hiszen a kétévenként is­métlődő világbajnokság április közepén Űjvidéken, a vajdasági város új sportcsarnokában kezdő­dik — több mint hetven ország legjobbjainak részvételével. „Az európai versenyzőknek a Miskol­con látott remek mérkőzések el­lenére nagyon fel kell kötniük azt a bizonyos fehérneműt, ha a kiváló ázsiai, elsősorban kínai asztaliteniszezőkkel fel akarják venni a harcot. Talán csak a ma­gyarok képesek arra, hogy meg­mentsék kontinensünk becsületét” — jósolta Mucsi József, a világ­­bajnokság főrendezője, aki a vi­lágháborút követő években Buda­pesten, a Munkás Torna Egylet színeiben ütötte a kaucsuklabdát. AZ ÖRVENDETESEN ZSÚ­FOLT LELÁTOK előtt rendezett megnyitó ünnepélyes hangulatába gyász is vegyült. Versenyzők, sportkedvelők körében futótűz­ként terjedt a szomorú hír: el­hunyt Soós Ferenc, az egykori vi­lágbajnok asztaliteniszező. A csar­nokban gyászszünettel adóztak a kiváló sportember emlékének. A labdazsonglőr Feri, a magyar sport utolsó nagy bohémjeinek egyike pedig még súlyos betegsé­ge ellenére is készült Miskolcra fényképezőgépével. A hét elején még azon bosszankodott a szer­kesztőségben, hogy a teniszezők debreceni Király Kupa mérkőzé­sére nem tud lemenni, mert nincs, aki még aznap visszahozná, már­pedig Taróczy Balázs barátjáról feltétlenül szeretne néhány új fel­vételt készíteni. Az utóbbi időben ugyanis, a magyar sport kiváló­ságait kapta lencsevégre, felvéte­lei a lapokban is megjelentek. Fő­leg a labdajátékokat kedvelte, hi­szen a labda mestere, utolérhe­tetlen művésze volt. Fogadásból számtalan ellenfelét verte, s nem­csak ezüst cigarettatárcájával ütötte a labdát, hanem tetszés szerinti előnyt is adott bárkinek. A labdánál, a játéknál csak az üz­letet szerette jobban, a kis üzle­teket. Nem volt olyan hiánycikk Budapesten, amit jó barátnak ne tudott volna megszerezni. Sajnos, túl gyorsan, hatvankét esztendős korában távozott, igaz már gyor­san is kezdte. Tizennyolc évesen, még Barna Viktorral egy csapat­ban nyerte első világbajnokságát. Fájdalmas búcsúja egyben azt is jelenti, hogy a háború utáni első világbajnok csapatból már csak Sidó Ferenc és a Stockholmban letelepedett Kóczián József ma­radt közöttünk ... A HATODIK X FELÉ közeledő Sidó Ferenc már Miskolcon is ga­lambősz hajjal osztogatta a taná­csokat. A Bp. Spartacusban, a szö­vetkezetiek szakosztályában két világbajnok Klampár és Jónyer a két legjobb, legismertebb tanít­ványa. Első világbajnokságukat még Nagojában, pontosan tíz év­vel ezelőtt, 1971-ben nyerték, majd Jónyer az ázsiai asztalite­niszezők villámgyors játékának ellenszerét, a pörgetést kiválóan alkalmazó versenyző 1975-ben Calcuttában az egyesben és pá­rosban Gergely oldalán újabb vi­lágbajnokságot nyert. Két éve, 1979-ben Phenjanban értek a csúcsra, a legyőzhetetlennek ítélt Kínai Népköztársaság válogatott­ja előtt nyerték a Swaythling Ku­pát, a férficsapatok világbajnok­ságát. Az első alkalommal 1927- ben rendezett világbajnokságon is a magyarok bizonyultak legjobb­nak, majd Mechlovitséktól lassan Barnáék vették át a győzelmek stafétabotját, s a háború kitöréséig kilenc alkalommal lettek elsők. Ezt követte az 1949-ben, majd Klampár Tibor, Európa jelenlegi legjobbja, igazi labdazsonglör 1952-ben aratott újabb két siker, de a következőre, a tizenkettedik­re huszonhét évet kellett várni. Maga a játék is rengeteget válto­zott időközben. Úgyszólván csak az asztal mérete maradt változat­lan. S ahogyan annak idején a gumiborítású ütőket használó Barna Viktorék gyors csuklómoz­dulatokkal mindkét oldalról, te­nyeressel (forhand) és fonákkal (backhand) egyaránt támadni tud­tak, a fejlődés következő lépcső­fokát az ázsiaiak szivacsütővel és tollszárfogással jelentkező bajno­kai érték el. Kiismerhetetlen harcmodorukra a magyarok pör­getéssel válaszoltak. A mai fan­tasztikusan felgyorsult játék kont­racsatáit a nézők alig tudják kö­vetni. A játékosok labdazsonglő­rök és akrobaták egyszemélyben. Az igazi bajnoknak mindent kell tudni. Klampár Tibor is így nyi­latkozott: „Szerintem a sok ed­zés (a legjobb magyarok heti 25— 30 órát játszanak) a legfontosabb. De nem pusztán a labdás edzé­sekre gondolok, hanem a lénye­ges lábmunka javítása érdekében végzett atlétikus edzésekre is. Fontos még a kétoldalas pörgetés, a bátor kontraütés és a droppolás elsajátítása. A legjobb azt írni: minden nagyon fontos!...” KLAMPÁR TIBOR pályafutá­sa kisebb-nagyobb vargabetűkkel vezetett a mai sikerekhez. Jelen­leg Európa legjobbja, ezt a mis­kolci versenyen újra igazolta. Nem kedveli pedig az efféle via­dalokat, ahol három nap alatt ti­zenegy ellenfelével kell megküz­deni, s a körmérkőzésben egy-egy váratlan vereség után sincs meg­állás. Ezúttal szép sorjában fek­tette kétvállra vetélytársait, csak Gergely Gábor, a megbízható csapatember, bravúrokra is képes FOTO: ZÁHONYI IVAN a hatodik fordulóban a svéd Thorsell és a tizedikben a színes­bőrű, balkezes brit Douglas ellen torpant meg. De az első helyért vívott csatában legyőzte a koráb­bi világbajnok svéd Bengtssont. A döntő, ötödik játszmát a legki­sebb különbséggel, 21:19-re nyer­te. A szokásosnál gyengébb Ger­gely négy, a lassan formába len­dülő Jónyer pedig csak két győ­zelmet aratott, s ez csak a sereg­hajtók közötti helyezésre volt ele­gendő. Igaz a britek Európa-baj­­noka, John Hilton az utolsó he­lyen végzett. S tavalyi győzelme színhelyén Bernben a magyarok az Európa-bajnokságok történeté­ben első alkalommal egyetlen aranyérmet sem tudtak szerezni. Azaz az erőviszonyok manapság gyorsan változnak, a legjobbak között egyetlen eredmény sem je­lent különösebb meglepetést. Klampár elsősége azonban min­denképpen megnyugtató, s a hét győzelmet szerzett Magos Judit is a közvetlen élvonalban végzett. Az egykori fáradhatatlan ver­senyzőből lett kapitány, Bérezik Zoltán vezette magyar válogatott az Európa Liga csapatverseny lis­tavezetője, a Bp. Spartacus férfi és a Statisztika női együttese (im­már tizenegyedik alkalommal) be­jutott a Bajnokcsapatok Európa Kupája döntőjébe. Azaz Európá­ban a legjobbak közé tartoznak a magyarok. A közelgő világbaj­nokságon azonban több mint het­ven ország indítja versenyzőit. S a fő esélyesek a kínai asztaliteni­szezők. Igaz két éve Phenjan előtt is azok voltak ... VAD DEZSŐ 31

Next

/
Thumbnails
Contents