Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-21 / 6. szám
í+'. til A kaucsuklabda művészei Jónyer István, a négyszeres világbajnok, a pörgetések mestere AZ EURÖPA ’12 elnevezésű verseny évek óta a kontinens legjobb asztaliteniszezőit szólítja küzdelemre. Az idei, miskolci tizenegyedik viadalon először vett részt valamennyi meghívott, a tartalékok hiába álltak készenlétben. Mindez a verseny kettős főpróba jellegével magyarázható. Egyrészt a magyar szervezők bizonyították, hogy a jövő évben Budapesten, az addigra megnyíló új sportcsarnokban jól rendezik az Európa-bajnokságot. „Reméljük, jövőre is ilyen jól sikerül minden” — mondotta Jupp Schlaf, az ETTU (Európai Asztalitenisz Unió) német szövetségi köztársaságbeli elnöke. Másrészt a versenyzők a közelgő világbajnokság előtt egymás elleni csatákban mérhették fel, hol tartanak valójában, hiszen a kétévenként ismétlődő világbajnokság április közepén Űjvidéken, a vajdasági város új sportcsarnokában kezdődik — több mint hetven ország legjobbjainak részvételével. „Az európai versenyzőknek a Miskolcon látott remek mérkőzések ellenére nagyon fel kell kötniük azt a bizonyos fehérneműt, ha a kiváló ázsiai, elsősorban kínai asztaliteniszezőkkel fel akarják venni a harcot. Talán csak a magyarok képesek arra, hogy megmentsék kontinensünk becsületét” — jósolta Mucsi József, a világbajnokság főrendezője, aki a világháborút követő években Budapesten, a Munkás Torna Egylet színeiben ütötte a kaucsuklabdát. AZ ÖRVENDETESEN ZSÚFOLT LELÁTOK előtt rendezett megnyitó ünnepélyes hangulatába gyász is vegyült. Versenyzők, sportkedvelők körében futótűzként terjedt a szomorú hír: elhunyt Soós Ferenc, az egykori világbajnok asztaliteniszező. A csarnokban gyászszünettel adóztak a kiváló sportember emlékének. A labdazsonglőr Feri, a magyar sport utolsó nagy bohémjeinek egyike pedig még súlyos betegsége ellenére is készült Miskolcra fényképezőgépével. A hét elején még azon bosszankodott a szerkesztőségben, hogy a teniszezők debreceni Király Kupa mérkőzésére nem tud lemenni, mert nincs, aki még aznap visszahozná, márpedig Taróczy Balázs barátjáról feltétlenül szeretne néhány új felvételt készíteni. Az utóbbi időben ugyanis, a magyar sport kiválóságait kapta lencsevégre, felvételei a lapokban is megjelentek. Főleg a labdajátékokat kedvelte, hiszen a labda mestere, utolérhetetlen művésze volt. Fogadásból számtalan ellenfelét verte, s nemcsak ezüst cigarettatárcájával ütötte a labdát, hanem tetszés szerinti előnyt is adott bárkinek. A labdánál, a játéknál csak az üzletet szerette jobban, a kis üzleteket. Nem volt olyan hiánycikk Budapesten, amit jó barátnak ne tudott volna megszerezni. Sajnos, túl gyorsan, hatvankét esztendős korában távozott, igaz már gyorsan is kezdte. Tizennyolc évesen, még Barna Viktorral egy csapatban nyerte első világbajnokságát. Fájdalmas búcsúja egyben azt is jelenti, hogy a háború utáni első világbajnok csapatból már csak Sidó Ferenc és a Stockholmban letelepedett Kóczián József maradt közöttünk ... A HATODIK X FELÉ közeledő Sidó Ferenc már Miskolcon is galambősz hajjal osztogatta a tanácsokat. A Bp. Spartacusban, a szövetkezetiek szakosztályában két világbajnok Klampár és Jónyer a két legjobb, legismertebb tanítványa. Első világbajnokságukat még Nagojában, pontosan tíz évvel ezelőtt, 1971-ben nyerték, majd Jónyer az ázsiai asztaliteniszezők villámgyors játékának ellenszerét, a pörgetést kiválóan alkalmazó versenyző 1975-ben Calcuttában az egyesben és párosban Gergely oldalán újabb világbajnokságot nyert. Két éve, 1979-ben Phenjanban értek a csúcsra, a legyőzhetetlennek ítélt Kínai Népköztársaság válogatottja előtt nyerték a Swaythling Kupát, a férficsapatok világbajnokságát. Az első alkalommal 1927- ben rendezett világbajnokságon is a magyarok bizonyultak legjobbnak, majd Mechlovitséktól lassan Barnáék vették át a győzelmek stafétabotját, s a háború kitöréséig kilenc alkalommal lettek elsők. Ezt követte az 1949-ben, majd Klampár Tibor, Európa jelenlegi legjobbja, igazi labdazsonglör 1952-ben aratott újabb két siker, de a következőre, a tizenkettedikre huszonhét évet kellett várni. Maga a játék is rengeteget változott időközben. Úgyszólván csak az asztal mérete maradt változatlan. S ahogyan annak idején a gumiborítású ütőket használó Barna Viktorék gyors csuklómozdulatokkal mindkét oldalról, tenyeressel (forhand) és fonákkal (backhand) egyaránt támadni tudtak, a fejlődés következő lépcsőfokát az ázsiaiak szivacsütővel és tollszárfogással jelentkező bajnokai érték el. Kiismerhetetlen harcmodorukra a magyarok pörgetéssel válaszoltak. A mai fantasztikusan felgyorsult játék kontracsatáit a nézők alig tudják követni. A játékosok labdazsonglőrök és akrobaták egyszemélyben. Az igazi bajnoknak mindent kell tudni. Klampár Tibor is így nyilatkozott: „Szerintem a sok edzés (a legjobb magyarok heti 25— 30 órát játszanak) a legfontosabb. De nem pusztán a labdás edzésekre gondolok, hanem a lényeges lábmunka javítása érdekében végzett atlétikus edzésekre is. Fontos még a kétoldalas pörgetés, a bátor kontraütés és a droppolás elsajátítása. A legjobb azt írni: minden nagyon fontos!...” KLAMPÁR TIBOR pályafutása kisebb-nagyobb vargabetűkkel vezetett a mai sikerekhez. Jelenleg Európa legjobbja, ezt a miskolci versenyen újra igazolta. Nem kedveli pedig az efféle viadalokat, ahol három nap alatt tizenegy ellenfelével kell megküzdeni, s a körmérkőzésben egy-egy váratlan vereség után sincs megállás. Ezúttal szép sorjában fektette kétvállra vetélytársait, csak Gergely Gábor, a megbízható csapatember, bravúrokra is képes FOTO: ZÁHONYI IVAN a hatodik fordulóban a svéd Thorsell és a tizedikben a színesbőrű, balkezes brit Douglas ellen torpant meg. De az első helyért vívott csatában legyőzte a korábbi világbajnok svéd Bengtssont. A döntő, ötödik játszmát a legkisebb különbséggel, 21:19-re nyerte. A szokásosnál gyengébb Gergely négy, a lassan formába lendülő Jónyer pedig csak két győzelmet aratott, s ez csak a sereghajtók közötti helyezésre volt elegendő. Igaz a britek Európa-bajnoka, John Hilton az utolsó helyen végzett. S tavalyi győzelme színhelyén Bernben a magyarok az Európa-bajnokságok történetében első alkalommal egyetlen aranyérmet sem tudtak szerezni. Azaz az erőviszonyok manapság gyorsan változnak, a legjobbak között egyetlen eredmény sem jelent különösebb meglepetést. Klampár elsősége azonban mindenképpen megnyugtató, s a hét győzelmet szerzett Magos Judit is a közvetlen élvonalban végzett. Az egykori fáradhatatlan versenyzőből lett kapitány, Bérezik Zoltán vezette magyar válogatott az Európa Liga csapatverseny listavezetője, a Bp. Spartacus férfi és a Statisztika női együttese (immár tizenegyedik alkalommal) bejutott a Bajnokcsapatok Európa Kupája döntőjébe. Azaz Európában a legjobbak közé tartoznak a magyarok. A közelgő világbajnokságon azonban több mint hetven ország indítja versenyzőit. S a fő esélyesek a kínai asztaliteniszezők. Igaz két éve Phenjan előtt is azok voltak ... VAD DEZSŐ 31
