Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-21 / 6. szám
Történelmünk képekben 3i. sznnoÉKom, hrzhir teljes BOLDOGSÁGÁT mEGUHIÓSÍTRHI Állami és társadalmi reformok a Rákóczi-szabadságharcban Rákóczi világosan látta Magyarország minden téren való elmaradottságát, amiéit Emlékirataiban a Habsburgokat tette felelőssé. Miközben az ország függetlenségéért harcolt, belül korszerű reformokkal igyekezett az államot és a társadalmat erősíteni. Már fiatalon, a legfrissebb francia és olasz államelméleti munkákat tanulmányozta, bécsújhelyi börtönében is ezek voltak olvasmányai. Kezdettől fogva a nemzeti abszolutizmus kiépítésére törekedett. Igyekezett a főnemesség politikai hatalmát visszaszorítani és a jogtalan osztályok helyzetét javítani. Ebbe a programba illeszkedett a fegyvert fogó jobbágyoknak ígért szabad paraszti kiváltság is. A Habsburgok az ország lakosságának megosztására törekedtek, Rákóczi pedig az egység kialakításán munkálkodott. A vallási ellentétek megszüntetésére visszaadatta a protestánsok templomait és iskoláit, biztosította a felekezetek és a szabadságharc mellé álló nem magyar nemzetiségek egyenjogúságát. Az első időkben bizalmas emberei kivétel nélkül a köznemességből kerültek ki. Köznemes volt legbelsőbb munkatársa, a fiatal Ráday Pál is, előbb személyi titkára, majd a fejedelmi kancellária direktora és a külügyek irányítója. Köznemes volt udvari kapitánya, Vay Adám, ahogy Lányi Pál is, a fegyverkezési kormánybiztos. A hadseregben az irányítás a főrangú származású tábornokok kezében volt, de a politikában Rákóczi nem engedte őket szóhoz jutni. A főnemesek, Bercsényivel az élükön, emiatt sokat zúgolódtak, majd 1704-ben, a szécsényi országgyűlésen nyíltan is felléptek. Hogy korlátozzák Rákóczi hatalmát, a legfőbb kormányzati ügyek intézésére 25 tagú szenátust szerveztek, a gazdasági feladatok ellátását a Gazdasági Tanácsra bízták, s ezekben már az arisztokrácia is képviseletet kapott. Az intézkedés joga, a központi hatalom azonban Rákóczi kezében maradt, ami később okot adott a Bécs által is tüzelt nemesi ellenzéknek, hogy elnyomásról, a nemesi kiváltságok semmibevételéről panaszkodjék. Az 1707-es ónodi országgyűlésen is ez volt az ellenzék fő érve. A szabadságharc igen súlyos gazdasági nehézségekkel küzdött. A Rákóczi-birtokok jövedelme korántsem volt elegendő a kiadások fedezésére, az adók behajtása pedig az elszegényedett és hadban álló országban sok nehézséggel járt. Mindeddig a nemesek nem adóztak, Rákóczi most törvényben mondatta ki az adózásban való részvételüket, rést ütve ezzel a nemesség korszerűtlen kiváltságain. Mivel az országban nem volt elegendő arany-ezüst pénz, Rákóczi 1704 legelején bevezette a rézpénzt. Az ipar azonban kezdetleges és elmaradott volt (a lőfegyvereket is külföldről kellett vásárolni), a háború következtében a kereskedelem is leállt, így a rézpénz értékét az állam nem tudta tartani. Az értékét vesztett „kongót” a kereskedők nem fogadták el, ezáltal a katonaság, amely ebben a pénzben kapta a zsoldját, egyre lehetetlenebb helyzetbe került. A nehézségek a hadseregben is éreztették hatásukat. A földesurak igyekeztek visszatartani jobbágyaikat a hadviseléstől, majd a katonának álltakat a családtagokra rótt terhekkel kényszerítették a hazatérésre. A katonáskodó parasztok mindinkább elkedvetlenedtek s tömegesen hagyták el a sereget. Az 1708. decemberi sárospataki országgyűlés kimondta ugyan a fegyverrel harcoló parasztok felszabadulását, Rákóczi néhány jobbágyfalunak szabadparaszti kiváltságot is adományozott, mindez azonban már nem tudta a kezdeti lelkesedést viszszahozni. 1708 őszén Trencsén mellett a kurucok döntő csatát vesztettek. A hosszú háború kimerítette az országot, s a gazdasági bajokat pestisjárvány tetézte. A nyugati háborúban győzedelmes császár mind több katonát tudott Magyarországra küldeni, s a kuruc hadak fokozatosan visszaszorultak az ország északkeleti részébe. Rákóczi azonban úgy látta, még nincs minden veszve. Abban bízott, hogy személyes tárgyaláson rá tudja venni Nagy Péter cárt, hogy adjon katonai segítséget. 1710 végén útrakelt, s a főparancsnokságot Károlyi Sándorra ruházta. Rákóczi tudtával Károlyi tárgyalásokat kezdett Pálffy Jánossal, a császári hadak fővezérével. A fejedelem ezt csak időnyerésnek szánta, Károlyi azonban felismerte, hogy a helyzet katonailag reménytelen, ezért 1711 áprilisában megkötötte a szatmári békét. A kurucok visszatértek a Habsburg-uralom hűségére, I. Jó-nmi; íiiuxnum.n hinuenu 12
