Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-07 / 5. szám
racséknál. Nem járt be az udvarba, csak megállt a ház előtt. Az asszony nagybátyja jött rajta, egy olyan hallgató nembánom ember, akinek az egyik bajszavége mindig felfelé áll, a másik meg lehajlik. Csak pipázik egész nap, meg a felhőket nézi. Baracs Imre azt hitte, hogy békíteni jött a sógor. Haragos szemmel fogadta: — Mit akar kend? — A ládát meg az ágyat. Hogy az öreg se nem békített. se szemre nem hányt semmit, Imre se szólt többet. A tornácfának támaszkodva nézte szótlanul, hogyan cipeli fel a sógor a kocsira a tulipános ládát meg a sárga rózsás ágyat. Az öregaszszony a templomba járt azalatt, Imre nem segített a felrakásban. Mikor az öreg visszaült a kocsiba, Imre megmozdult. Látszott rajta, hogy valamit akar mondani. Azonban az öreg meggyihikelte a lovakat, és köszönés nélkül elhajtott. Vége szakadt köztük a sógorságnak is. Hát azóta se hallott Baracs Imre se jót, se roszszat az asszonyról. Ott ballag most a kertek alatt. Ha a házak között menne, azt mondanák: — Jön a feleségéért. Ne gondolja ezt senki! Az alszegen meglassúdott. Egyszer meg is állt, és szétvert botjával egy elszáradt bogáncskórót. Aztán megint ballagdált tovább. Fölkerült a kertek aljáról a falu végére. Kevélyen lépegetett. A lágy földben mindenütt utána maradt a csizmája patkójának a nyoma. A nyomok csakhamar a kocsiút közepére fordultak. Most már, ha meglátják is, ne gondolják, hogy szégyenkezik vagy mi. Pipáját hegyesen előre tartva, füstöl el a ház előtt. Oda se néz. Mintha nem is ő vinné a pélpát, hanem a pélpa őt, mint a gőzös a vonatot. A falu csöndes. A kutyák az ebadó behozatala óta nem ugatnak. Baracs Imre nem bánná most, ha a felesége házából ráfutna egy kutya. Megütné bottal. De kutya ott nincs. Nem fut utána senki. Baracs Imre elballag a falu közepéig. Ott már lassú a járása. Megfordul, mintha csak pipagyújtás végett kellene megfordulnia, de a két összetett marokból visszapislant az utcán. — Nem látott ösmerős — gondolja elégedetten. — De mi a manót járok én föl és alá, mint a tavaszi szellő. A fiamhoz jöttem. A fiam az én fiam. Magát imigyen fölbátorítva, visszatér. Megáll és a botjára támaszkodik a ház előtt. Szembe pipál a házzal. így fejezi ki, hogy szemébe néz ő akárkinek is, de bemenni nem szándékozik. A Jancsi gyerek majd csak kijön, és akkor szól neki. Elég egyet szólni a Jancsinak : megismeri az az apját száz szűrös ember közt is. De hát a Jancsi gyerek nem jön. Eközben van ideje Baracs Imrének, hogy megnézze a házat. A ház éppen olyan, mint ezelőtt hat esztendővel volt, még a rozsdás, rossz kasza is csakúgy áll ki a padláslyukon. A kertben a rózsa karóján most egy tejesfazék szárad, de körös-körül éppúgy virul az őszirózsa, mint mikor az asszony leány volt. Csak a kerítés mellett hervadozik egy csoport magas mályva. Az nem nőtt azelőtt. Hej, sok őszirózsa hervadt el innen az ő kalapja mellett! Minden egy rózsa tömérdek szép csókkal járt. Baracs Imre egy rakás követ látott már jöttében az útfélen. Köveznek, gondolta, országutat köveznek. Az a rakás kő az út túlsó felén áll, az ő háta mögött. Mért ne ülne le? Az a kő nem tartozik az asszony portájához, és hát a madár is ott ül le, ahol akar. A pipa eközben kiég. Baracs Imre újra tömi, noha még forró a cserép. De, mint báró Eötvös mondaná: vannak az emberi életben pillanatok, amelyekben a pipának füstölnie kell. És ahogy így szemben áll a házzal, s a pipáját tömögeti, végigpillant oldalt az úton. Hát mit lát? Az ő engedetlen, gonosz kutyáját, amint ott ül valami ötven lépésnyire az út közepén, és lesi őt messziről. — No lám — mondja Baracs. — A kutya nem hagyja el az embert. Gyere ide, Hattyú! A kutya felszökik. Egy perc alatt ott terem a gazdájánál, és örvendezve ugrálja körül. Baracs megsimogatja a kutya fejét. Jólesik neki, hogy nincsen egyedül. Azonban a kutya egyet-kettőt szimmant a ház felé, és vesd el magad! átugrik az úton, az árkon. Ott ugrál a konyha félajtó előtt. A Jancsi gyerek épp akkor fut ki onnan. Űj csizma van a lábán meg egy új kis virágos szűr a vállán. Voltaképpen kijöhetett volna szűr nélkül is, de hadd lássa az apja, hogy mije van a gyereknek. A kutya nagy nyihogással táncolja körül Jancsit. Felágaskodik és rányalint a képére. A Jancsi gyerek meg átöleli a nyakát, és rávereget: — Hattyúkám! Baracs nézi ezt szótlan örömmel. Megvárja, míg a fia kiörvendezi magát, s a kutyától körülugráltan hozzáérkezik. Akkor aztán az ölébe veszi. — Hát megösmersz engem, te? — Idesapám — rebegi örvendezve a gyerek. Míg a fiával gügyörész, fél szemmel látja, hogy egy csont és egy darab kenyér repül ki az ajtón a Hattyúnak. Hattyú illetlen étvágygyal falja fel a koncot, s még kér a gyalázatos! Beeresztődik a konyhába is. A gyerek lecsúszik az apja öléből, és megfogja az apja vaskos, kérges kezét. — Gyűjjön be! — Nem — feleli komoran Baracs Imre —, nem azért gyüttem. — De, csak gyűjjön. Hogy a gyerek hiába húzkodja befelé az apját, árnyék jelenik meg az ajtóban, s halk ruhasuhogás hallatszik mellettük. Baracs Imre hallja. Egy kis rozmaringillatot is érez. De nem néz fel. — Imre — mondja egy ismert, alázatos női hang —, gyűjjön be kend, odabe is szólhat a fiával. — Nem akarok — feleli az ember. — Nem azért gyüttem én, hogy bemenjek. És fölemeli a fejét. Pipáját a szájába illeszti. Dacosan néz az asszonyra. És hogy ránéz, látja, hogy milyen csinos menyecske ez az asszony! Ez az ő volt felesége! Nincs ilyen több a faluban. De mindegy. Az az asszony, amelyik elvált az urától olyan, mint a virágzó faág, amely letörött a fáról, leesett a földre. Nem érdemes fölvenni többé. Ezt gondolja Baracs Imre. S tán ki is mondaná, ha beszédbe akarna elegyedni az aszszonnyal. A kutya a farkát csóválva jár ide-oda köztük. — Tudom — feleli az asszony a szemét lesütve —, tudom, hogy nem hozzám jött. Nem is azért hívom, hanem hogy a falu ne lásson bennünket.. . A miséről akkor sokasodott elő a hívek tarka serege. Látszott a távolban az úton, mint oszlik a nép szanaszét. Az asszony az ura vállára tette a kezét. — Hát — szól Baracs a gyerekhez fordulva —, te is azt akarod-e, hogy bemenjek? — Azt hát — feleli a gyerek. — Ott van mán kendnek a bor is az asztalon. 19
