Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-03-08 / 5. szám
t Keveházi Gábor Felesége, Bán Teodóra és a kis Krisztina foto: mezey be la * A színpadon fiatal férfi vergődik gúzsba kötve. Széken ül, de szoros kötelek szövevénye hurkolja a székhez s teszi tagjait tehetetlenné. Csak a feje szabad, az arc, a szempár. Keresi a teljes szabadságot. A gúzsbakötöttség jelkép: a Művész hétköznapi létbe szorultsága és a szüntelen megújuló törekvés, hogy kitörjön, eljusson az alkotás magasabb szféráiba. A Cédrus című balett nyitóképe ez (Seregi László készítette a koreográfiát, Hidas Frigyes szerezte a zenéjét), a Művészt, azaz Csontváry Kosztka Tivadart Keveházi Gábor kelti életre. Valóban életre kelti a festőt a balett sajátos eszközeivel, a maga teste-lelke sajátos eszközeivel. Megeleveníti a szorongásokkal, félelmekkel, álmokkal, szenvedésekkel teli Művész alakját, tökéletes hitelességgel. Vajon hogyan viszi végbe az átváltozás csodáját, nem a művészből művésszé (mert hiszen Keveházi ma a tánc világviszonylatban elismert művésze), hanem fiatalemberből a halálittas és életre szomjas zsenivé, aki művét a kétségbeesés legmélyéről hozza felszínre. Vajon hogyan éli át Csontváryt, hogyan bújik a lelke bőrébe, honnan nemcsak az élettapasztalat, hanem a kínlódás anatómiai ismerete, melynek bemutatására tulajdon testével képes? Végül is egészen szabványos, egyszerű kérdést teszek fel. — Mikor derült ki, hogy táncolni jog és hogyan kezdődött? — Nagyon mozgékony gyerek voltam, futballista akartam lenni, de szüleim másképpen-i akarták levezetni féktelenségemet. Valószínűleg maguk sem remélték, hogy a dolog ilyen jól sikerül. — Mikor érezte már hivatásának a balettet? — Nem akkor amikor a fizikai rátermettségem derült ki, hanem, amikor az eszem is megjött hozzá. Amikor megértettem, hogy mi mindent lehet tánccal kifejezni. Aztán elmondja: abbán, hogy ezt megértse, fontos szerepük volt balettintézeti tanárainak, Merényi Zsuzsa balettmesternek és a leningrádi balettintézet mesterének, akik felismerték az ifjú növendék izzó egyéniségét (Keveházi így mondja: „Látták, hogy tüzes ember vagyok”) és két lehetőséget állítottak elé: abbahagyni, vagy a legjobbnak lenni. Attól kezdve csak az utóbbira törekedett. A várnai nemzetközi balettversenyen fedezték fel. Első lett, szerződést kapott az Operaházhoz, s azóta minden nagy balettszerepet eltáncolt: a Spartacust, a Hattyúk tava és a Diótörő Herceg-ét, a Giséle férfi főszerepét, A fából faragott királyfit s egy sor izgalmas új művet, a Béjart balettektől a Balanchine balettekig. És bejárta a világot. Fellépett valamennyi európai nagyvárosban, háromszor volt Japánban, háromszor az Egyesült Államokban, kétszer Kubában, dolgozott Béjart mester együttesében, nála tanulta be Sztravinszkij Tavaszünnep című balettjét. — Mi a véleménye a magyar balett helyzetéről? — A világ első négy-öt együttese közé sorolhatjuk operaházunk balettegyüttesét, mindjárt az American Ballet Center, a Moszkvai Nagyszínház, a Bolsoj együttese és a londoniak mellé. — Akkor hát a magyar balettel elégedett. És önmagával? — Magammal sohasem vagyok elégedett és kérem, ezt ne tekintse szólamnak. Komoly lehetőségek állnak előttem. Most például New Yorkba készülök próbatáncolásra és ha sikerül, negyven előadásra szóló szerződés vár. Persze, hogy szívesen táncolnék a világ egyik legrangosabb színházában, de ennél is jobban izgat, hogy újra és újra megbirkózzam a feladattal, tánccal fejezve ki egy eszmét, egy gondolatot. Pillanatra elhallgat, aztán ezt mondja: — Irigylem az alkotóművészeket, a festőket, a szobrászokat, mert maradandót hoznak létre. Nekünk mindig újra meg kell alkotnunk a művet, úgyhogy magunk vagyunk az alkotó s a nyersanyag, a márvány és a véső. Egy-két órát tart mindössze a varázs. Ebben az egy-két órában kell mindig újra alkotni az örömöt, a szenvedést, az életet, a halált. Karcsú nőalak .áll meg az asztalunk előtt, pici lányt vezet kézenfogva. Keveházi Gábor felesége, Bán Teodóra, szintén az Operaház szólótáncosa és kislányuk, a kétéves Krisztina. — Én is kérek fagyit — jelenti be Krisztina cérnavékony hangocskáján. SOÓS MAGDA 21
