Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-03-08 / 5. szám

ki tudja mennyi esik ebből remekművére, a Bánk bánra?

Ugyané három évtizedben Szigligeti nyolcszáznegyvenkétszer, Szigeti József kétszázharminchétszer, Vahot Imre százharminckétszer szólhatott a Nemzeti Színházban — s bizonyára nem tévedés azt mondani, hogy nem remekművekkel és nem is az egész nemzetnek címzettekkel.

Egész nemzethez szóló hűségével a Bánk bán túlélte őket nehéz sorsában. Mely sors azért nehéz, mert hű. A nemzet mindig ehhez a drámához fordul, színről színre látni mindig ezt kívánja, valahányszor történelme során időváltozást él át, gondba borulást vagy közös örömünnepet. Mindig ezt a drámát óhajtja, ha emlékezni akar nagy napokra, legforróbb Márciusára, mindig ebbe a drámába fogózik, ha erőre van szüksége, ha védelmet keres, és ha bátorságot akar meríteni, ha a múltját akarja viszontlátni, ha a jövőjébe akar pillantani. Mindig, ha magyarul akarja élni a jelent, ezt a drámát választja biztatásul is, vigaszul is, ünneplésül is.

„El még Bánk atyánk!” — kiáltja fel, ébreszti fel faluját Tiborc s a hűség szavát hirdeti vele sorstársainak. Hirdeti úgy, hogy elhallatszik a tizenharmadik századtól túl a huszadikon, újra meg újra fölverve minden süket századokat s a századokban minden nemzedékeket. „Ott van a haza— suttogja a dráma egy sötét zugában egy alamuszi hang, egy sehonnai lidérchang, a Biberaché, de a századok faláról, a hűség sziklafaláról mégis a Tiborcé verődik vissza és Bánké. Az örök Tiborcoké és az örök Bánkoké: itt van! Itt a haza, hol „él még Bánk!”.

Nem könnyű a hűség, amit ez a dráma egy nemzet fülébe kiált. Nem könnyű sem mint érzelem, sem mint erkölcs, sem mint a jellem parancsa. A Bánk bán hűségét nem könnyű követni. De százötven év óta eleven parancsként és szakadatlanul kizeng a költő sírjából, hűségesen. Százötven év óta .. . Élő magyaroknak, idehaza s a világban, csak egy rövid emberélet hosszán kell megfogadniuk e parancsot, hogy további nemzedékei a hűségben megmaradhassanak.

mAtrai-betegh Béla

De nemcsak eszmevilágában, hanem sorsában, színpadi pályafutásában is a hűség drámája a Bánk bán. Költője, Katona József halálának ez év áprilisában van a százötvenedik évfordulója. Színi világra hozott, eleven művét soha nem látta, mint aki holt gyermeket szült. Majdnem egy évtized telt el a költő halála után, míg „első szülötte” színre került pesti színházban s Nemzeti Színházunk megnyitása után újabb három kerek évtized múlt el az 1867-es kiegyezésig. E harminc esztendő alatt Katona Józsefnek mindössze két művét adták elő, összesen negyvenkilenc estén —

1. A Szegedi Dóm téren az Ünnepi Játékok keretében, Lengyel György rendezésében mutatták be a Bánk bánt. Petur bán (Kállai Ferenc) a békédének között

2. Gertrudis és Bánk (Almási Éva és Bessenyei Ferenc)

3. Petur bán (Kállai Ferenc)

4. Tiborc panasza (Kovács János és Bessenyei Ferenc)

5. Bánk és Petur vitája

FOTO: ILOVSZKY BÉLA — MTI

17