Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-03-08 / 5. szám
Bánk bán és Melinda (Latinovits Zoltán és Béres Ilona) a dráma televíziós változatában Bánk: Latinovits Zoltán FOTO: LIPPAY AGNES A hűséges Bánk bán Nehéz, darabos sziklaszavak gördülnek elő egy verses ajánlásból, melyet ha már színpadra nem került, legalább kinyomattatásra szánt tragédiája elé egy boldogtalan sorsú költő írt, „Kecskeméten, Jakab hava 2-ikán 1819”ben. A nehézkes versmondat így hangzik: „Te! mely nekem oly sokat osztogatál, anyás kebeled, hol a boltozat áll, melyben gyenge bölcsőm renge — Te vedd is ez első szülöttemet el!” Katona Józsefnek ezek a sorai, melyeket „első szülötte” Bánk bánja elé írt, színpadon később sem hangzottak el. Akkor sem, amikor pesti színpadra először került, végre, 1839. március huszonharmadikán, Egressy Gábor jutalomjátékaként, mely előadásról Vörösmarty írta az első színibírálatot. Nem hangzott el az az ajánlás, mert nem színházi közönségnek szólt. Hanem a szülőföldnek, a szülővárosnak, „melyben gyenge bölcsőm renge” A hűség szavai ezek. S talán nemcsak azért ilyen nehezen gördülők, mint a férfikönny, mert maga az anyanyelv volt kevéssé megmunkált és kifaragott, kivált egy egyszerű, alföldi takácsmester színésznek állt, majd csikorgó ügyiratokba temetkező fia tollán. Hanem azért is, mert maga a hűség nehéz. Nehéz, mint érzelem, nehéz, mint erkölcs, nehéz, mint a jellem parancsa. Az ajánlás verssoraiban a hűség líraian szólal meg és esengve, a gyengéd vallomást csak a szülővárosnak címezve. De maga a mű, az „első szülött”, amit bevezet, a huszonkét éves fejjel, mégis messzi évszázadokra érvényes gondolatokkal megírt Bánk bán, már egy egész nemzetnek szól. És drámai erővel szól hozzá a hűségről. Mert ez a szomorújáték, mindenen túl, a hűség drámája is. Amerre csak ellát a szem cselekményének pillanatában, a tizenharmadik század magyar történelmének befellegzett horizontján, a hűség nehéz ütközeteit látja. A szabadság iránti hűség ütközetét a rabsággal, a férfibecsület ütközetét a megcsalatottsággal, a hűségét a hűtlenséggel, az alattvalói hűség ütközetét a feljebbvaló zsarnoksággal. S a legnehezebb ütközetet: a hűség ütközetét a hűséggel, a lehajtott fejű nép iránti hűség ütközetét a megkoronázott fő iránti hűséggel. A hazaszeretetnek, e legfőbb hűségnek a küzdelmeit látja a szem, amerre csak néz ennek a tragédiának tág látóhatárán, a hazaszeretet küzdelmeit a hazátlanság lézengő, lelkiismeretlen, könynyelmű és mégis oly rémséges démonaival. Még ott is ez a küzdelem folyik, ahol ez a dráma lát-
