Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-02-23 / 4. szám
A nyolcvanas évek aranytartaléka Mit hoznak a nyolcvanas évek a magyar sport számára? A kérdés mindenképpen időszerű, a válasz azonban rendkívül bonyolult. Az elmúlt időszakban rendezett ifjúsági világversenyek eredményei is csak legfeljebb némi tájékoztatást nyújthatnak az előrejelzésben. A statisztika biztató ugyan, mert például az 1979-ben tizennégy nyári olimpiai sportágban rendezett ifjúsági Európa-, valamint világbajnokságon a magyar tizenévesek összesen huszonegy érmet nyertek, s hármat a legcsillogóbb fémmel ötvöztek. A magyar javaslatra másfél évtizeddel ezelőtt létrehozott Ifjúsági Barátság Versenyeken hetven érem, közte huszonegy arany jutott a magyaroknak, összesen másfél száz tizenéves magyar sportoló jutott a versenyek végküzdelmébe, s ez a másfél száz fiatal alkotja a magyar sport aranytartalékát. Természetesen túl egyszerű volna azt gondolni, hogy az ifjúsági versenyek mai győztesei holnap felnőtt világbajnokok, olimpiai aranyérmesek lesznek. A felnőttek közötti sikeres szereplésig még hosszú, göröngyös az út, de ha valaki a húszon aluliak között a legjobb, miért ne győzhetné le vetélytársait az elkövetkezendő években is?... Pető István, a Szolnoki Vasutas Járműjavító tizennyolc esztendős esztergályosa az egyik ifjú kajakozó-világbajnok. Kilenc évvel ezelőtt került a Tisza-parti sportiskolába, s minden nehézséget legyőző akaraterővel előbb hazai társait, majd külföldi riválisait hagyta maga mögött. Igaz, a parton akadtak nála erősebbek, nagyobb növésűek, jobb fizikai felépítésűek, de azután a győzelmi emelvényen Pista barátunk mégis egy fejjel emelkedett a legyőzőitek fölé. A siker nem hullott az ölébe. Csak 1979-ben több, mint ötezer kilométert hagyott maga mögött a vízen, s a szárazföldi kiegészítő gyakorlásokkal együtt az év folyamán mintegy hatszáz edzést tartott. Hajnalban fél hatkor kezdte, s munkája elvégeztével késő este fejezte be a napot a sportiskolában. Felfedezője és jelenlegi mestere Nagy György, a dunaújvárosi kajakbajnokból lett edző egyengette fejlődésének útját. S az első nagy sikert a jelek szerint újabbak követik. Pető Pista mellett másfél száz tizenéves szolnoki sportiskolás kajakos álmodik hasonló diadalokról, s próbálja egyben a hétköznapok fáradságos edzésein is a bajnok példáját követni . . . Sportiskola?... — Mit is rejt maga mögött ez az elmúlt másfél évtizedben meghonosodott elnevezés? A sportiskola a jelenlegi utánpótlás-nevelés egyik legfontosabb, ha úgy tetszik, a második lépcsője. Az elsőt az úgynevezett sporttagozatos iskolai osztályok jelentik. A mintegy négyezer magyarországi általános iskola közül mintegy kétszázban működik ilyen sporttagozatos osztály, ahol az általánosan bevezetett heti három testnevelési órával szemben a hét minden napján szerepel a tanrendben testnevelés. A fiatalok ezekben a tagozatos osztályokban kellő előképzést kapnak, általános testi képességeiket tekintve felkészülhetnek a rendszeres sportolásra. A tagozatos osztályokba járó gyerekek irányítása, kiválasztása tízéves korban történik. Üszásban és tornában ugyan még fiatalabb korban kezdődik a rendszeres, tervszerű foglalkoztatás, de a sportágak döntő többségében tízéves korban jelölik, irányítják a fiatalokat fizikai képességeik, adottságaik, s nem utolsósorban erkölcsi-akarati tulajdonságaik alapján a sportiskolák valamelyik szakosztályába. Az önállóan működő sportiskolában sajátíthatják el azután a fiatalok az egyes sportágak ábécéjét. Ezekben a sportiskolákban, vagy inkább tanfolyamokon délutánonként, a tanitási idő után, de gondosan öszszeállított tantervek alapján jól képzett edzők irányítják a fiatalok foglalkoztatását. Az elmúlt év végén 76 ilyen sportiskola működött csaknem hatszáz szakoszi ílylyal, s mintegy harmincezer 6-18 éves fiatallal. Az oktatás módszereit a fővárosban, a Központi Sportiskola egyes szakosztályaiban formálják, alakítják, s országszerte ezt próbálják követni. A sportiskolákban csaknem kétezer jól képzett edző irányítja a foglalkozásokat, s a kétezer közül 650 főállásban, csak a tizenéves bajnokjelöltek sportbeli tudásának gyarapításával, fejlesztésével foglalatoskodik. A sportiskolákban a nyári olimpia műsorán szereplő sportágak szakosztályait találjuk, azaz a jelenlegi sportiskolások lehetnek majd a nyolcvanas évek magyar olimpikonjai. Ezek az iskolák önállóak, de egy-egy város, illetve nagy egyesület számára nevelik az utánpótlást, s így vannak városi és egyesületi sportiskolák. A munka néhány helyen akadozik, hiszen az elképzelés szerint az volna a legeredményesebb, ha valamennyi tagozatos osztályba járó fiatal délután a sportiskolában folytatná, csiszolná tovább tudását. A két képzés ugyanis kiegészíti egymást. De nem minden tagozatos diák választ magának sportágat és sok nem tagozatos fiatalnak támad kedve a rendszeres versenyzéshez. A példaként említett ifjú bajnok, Pető István sem olyan iskolába járt, ahol volt tagozatos osztály. Ilyen ellentmondások szép számmal akadnak, de ettől függetlenül a sport utánpótlásának nevelésével még soha nem foglalkoztak ilyen gonddal, szakértelemmel, mint az utóbbi időszakban, s nem kevés anyagi áldozattal a feltételeket is megteremtik. Azaz a magyar sport kedvelői a jelek szerint valóban bizakodva várhatják a nyolcvanas éveket! VAD DEZSŐ Az olimpiára készülnek RÁCZ Lajos, a Honvéd Szondi Sportegyesület 28 éves birkózója. A Montrealban elért ötödik helyezése után több világversenyen szerzett érmet, s legnagyobb sikerét 1979 augusztusában San Diegóban aratta, világbajnok lett. Értékes győzelmét barátai körében ünnepelte, bárányt sütöttek nyárson a Balaton partján. A székesfehérváriak szorgalmas, kötöttfogású birkózója Moszkvában is egyik első számú esélyes az 52 kilósok között. TORDASI Ildikó, az MTK-VM 29 éves tőrvívónője. Pályafutásának eddigi legszebb eredménye Montrealhoz fűződik: az alacsony termetű, hallatlan robbanékony vívónő a négy magyar olimpiai bajnokság egyikét nyerte a kanadai városban. Világbajnokságokon eddig „csak” csapatban volt aranyérmes. Sikeres szereplését több makacs sérülés hátráltatta, de tavaly a világbajnokságon harmadik lett. Az egyéniben is dobogón lehet. PARÓCZAI András, a Szolnoki MÁV 23 éves középtávfutója. A nagyszerűen finiselő Tiszaparti atléta sikeres évet hagyott maga mögött: Bécsben, a fedettpályás Európa-bajnokságon második lett a 800 méteres síkfutásban, a nyáron pedig beállította Szentgáli Lajos negyedszázada fennálló rekordját. Víg kedélyű sportember s egyben kiváló bútorasztalos. Nemzetközileg is előbbre léphetne, ha bátrabban versenyezne. 31
