Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-11-29 / 24. szám

Hungarika-kutatás TÖREDÉKEK Miután Bakócz Tamást nem vá­lasztották meg pápának, győztes riválisa, Giovanni Medici — im­már X. Leó — fájdalomdíjul meg­bízta, hogy keresztes háborút hir­dessen a török ellen, és felhatal­mazta, hogy teljes bűnbocsánatot adjon mindazoknak, akik részt vesznek a szent háborúban. Mint tudjuk, ez vezetett az 1514-es pa­rasztfelkeléshez: a felhívásra ösz­­szesereglett tömeg ellátását nem tudták megszervezni, így Bakócz kénytelen volt leállítani a keresz­tes hadjáratot. Csakhogy, amikor a toborzást betiltotta, már késő volt: a nép a török helyett urai ellen fordult, s néhány hét alatt lángokba borult az egész ország. A „kereszthirdetésnek” mind­eddig egyetlen írásos vagy nyom­tatott dokumentuma sem volt is­meretes. Ám a világ könyvtárai­ban búvárkodó magyar kutatók közül dr. Borsa Gedeon nemrég felfedezte a hiányzó nyomot: a müncheni Bayerische Staatsbib­liothek egyik középkori, latin nyelvű kódexén a kötéstáblát bo­rító bőr végeit a belső oldalon nyomtatott, kitöltetlen űrlappal ragasztották le. Bakócz Tamás tel­jes búcsú elnyerését ígérő levele volt ez. Három üresen hagyott rovat látható rajta: a katona neve, a hadba vonuló költségeit vállaló neve, valamint a keltezés számá­ra. Az űrlap végén ott áll a teljes búcsút jelentő gyónás után a pap által mondandó feloldozási szöveg is. Borsa Gedeon az űrlap betűi­nek azonosításával kinyomozta, hogy a „búcsúlevél” a bécsi Sing­­riener és Vietor műhelyben ké­szült, 1514. március—május hó­napjaiban. A hamarosan értékte­len papírrá vált búcsúlevél ma­kulatúraként maradhatott raktá­ron, s később a könyvkötők hasz­nálták fel. Ennek a jelentős dokumentum­nak a felfedezése része egy hosszú távú, tervszerű, országokat átfogó tudományos programnak: a hun­­garika-dokumentumok felkutatá­sának és feldolgozásának. (Fogal­mát a Minisztertanács 17/1976. (VI. 7.) sz. rendelete így határoz­za meg: „Magyar vonatkozású könyvtári anyag [hungarikum] a Magyarországon keletkezett vala­mennyi, továbbá a magyar vonat­kozású, külföldön keletkezett könyvtári anyag.” A Magyar Nép­­köztársaság elnöki tanácsának 1976. évi 15. sz. törvényerejű ren­delete pedig kimondja: „A nem­zeti könyvtár a teljesség igényé­vel gyűjti, nyilvántartja, feldol­­' gozza és rendelkezésre bocsátja a magyar vonatkozású könyvtári anyagot [hungarikum].”) Az Országos Széchényi Könyv­tárnak ezt a munkáját a Magyar Tudományos Akadémia és a Műve­lődésügyi Minisztérium patronál­ja, a három szerv tevékenységét pedig egy koordinációs munkabi­zottság hangolja össze. A könyvtár 1976-ban kerettervet dolgozott ki a dokumentumok kutatására, majd a hazai és a külföldi könyv­tárakban található hungarikák bibliográfiai regisztrálására. A Széchényi Könyvtár rendsze­resen kap jegyzéket és ajánlato­kat a nagy külföldi antikváriu­moktól ; ezen az úton a hungarika­­gyűjtemény értékes darabokkal, egyebek között XVI—XVII. szá­zadi röpiratokkal gyarapodott. Külföldi aukción vásárolt meg a könyvtár egy XIV. századi, Ma­gyarországról származó kódexet. Olykor a véletlen karolja fel a kutatókat. Egy nemrég vásárolt ősnyomtatvány restaurálásakor a kötéstáblából előkerült egy Zsig­­mond-korabeli kottákkal beírt tö­redék. A több lap terjedelmű, va­lószínűleg a felvidékről származó kotta bizonyítéka a korabeli több szólamú énekkultúrának. De zenei jelentőségén túl, mint nyelvemlék is páratlan értékű, mivel egy négysoros magyar verset tartal­maz, amely az ómagyar Mária-si­­ralom után korban a második leg­régibb lírai emlékünk. Nemcsak a háborúk pusztítot­ták el a Magyarországon volt kó­dexeket (40 000—50 000-ből a tö­rök idők után mindössze 170 ma­radt meg, s ma a XVIII. század óta vásárolt darabokkal együtt körülbelül 1200 van hazánkban), hanem az a sajnálatos körülmény is, hogy a XVII. század elején tel­jesen értéktelennek tartották őket, s felhasználták, mint a legolcsóbb kötészeti anyagot. Rendszeres ku­tatásuk 1974-ben indult meg ne­ves írástörténészünk, dr. Mezey László professzor vezetésével. A kutatók könyvtáblákból, iratborí­tókból, könyvkötések tömítőanya­gából „bányásznak ki” pergamen­lapokat. Eddig több mint- 50 kódextöre­déket találtak a XI—XII. század­ból. Egy teológiai kézikönyv, ame­lyet hárman írtak le különböző minőségű pergamenekre, hét könyv borítójából került elő. Esz­tergomból jutott Nagyszombatra, és onnan az Egyetemi Könyvtár­ba. A Margitszigetről Nagyszom­batra menekült domonkos apácák könyvecskéje, a Veszprémi kódex •is kalandos utat járt be, amíg 1280 körül Párizsban lemásolták és aquinói Szent Tamás Summa Theologiae című műve III. részé­nek maradványaiba kötötték. Elő­került egy alkimista mű részlete is — a legrégibb magyarországi kémiakönyv. (Mezey László, az akadémiai könyvtörténeti és bib­liográfiai munkabizottság vezető­je és munkatársai eddig az Egye­temi Könyvtár, valamint a Köz­ponti Szeminárium és Esztergom egyházi gyűjteményeit vizsgálták át, s további értékes leletekre szá­mítanak a győri, az egri, a kalo­csai, a debreceni, a szombathelyi és a pécsi egyházi könyvtárakban. A töredékek publikálása rövide­sen megkezdődik. Fragmenta Co­­dicum címmel. Nem kevésbé értékesek a régi magyar nyelvű nyomtatványok. Ezekből általában csak töredékek maradtak fenn az országban, mert elhasználták, a szó szoros értelmé­ben ronggyá olvasták őket. Így a legnagyobb ritkaságok közé tar­toznak az egykori naptárak, isko­lakönyvek, napilapok, énekes- és imádságoskönyvek. Csak a ma­gyar nyelvterületen kívül találha­tók ép példányok, vagyis ott, ahol nem olvasták őket. A régi Hor­vátországhoz tartozó Bácsban, a ferencesek könyvtárában például több mint 30 olyan nyomtatványt — köztük imakönyveket, búcsú­járó könyveket — találtak, ame­lyek eddig teljesen ismeretlenek voltak. A bécsi ferenceseket nem érintette II. Józsefnek a szerzetes­­rendek feloszlatására kiadott pa­rancsa, megmaradt tehát a könyv­tár, s benne a sok régi magyar nyomtatvány. Az Akadémia könyvtárának te­kintélyes töredékgvűjteményében is találtak ilyen ritka kincset: egy magyar nyelvű, nyomtatott nap­tár 11 lapját, amelyen márciustól októberig időjárási és csillagásza­ti előrejelzések olvashatók. Kötés­táblából bonthatták ki valaha. Származási idejét és helyét Borsa Gedeon nyomozta ki az augusztu­si feljegyzések alapján, amely így hangzik: ..Az embolismusnak tel­jes volta leszen aug. 15. napján, mely negyednek ideje, noha fő­képpen tiszta lészen, de amellett esős is leszen. És ebben, a hónap teljes voltában lészen a második ecclipsis, vagy a Holdnak elho­­mályosodása.” A könyvtáros a csillagászt hívta segítségül: Pono­­ri Thewrewk Aurél megállapítot­ta, hogy az összes adat az 1570. esztendőre illik; ekkor volt feb­ruár 20-án az első és augusztus 15-én a második holdfogyatkozás, amit a kalendárium említ. A be­tűk aprólékos, pontos összehason­lításával Borsa Gedeon megálla­pította, hogy a naptár Kolozsvá­ron, Heltai Gáspár műhelyében készült. Vagyis kiderült, hogy a legrégibb magyar nyelvű kalen­dárium töredéke ez a néhány ol­dal. Határainktól távol is előkerül­nek magyar vagy magyar vonat­kozású régi írások. So ítész Zoltán­ná nemrég a stockholmi Kunge­­lige Biblioteketben bukkant egy kötetre, amely időrendi sorban összekötve magyar röplapokat tar­talmaz. Köztük a legértékesebb az 1659. évi „Friedens Puncta”, Vá­rad és a Partium átadására Er­dély és II. Rákóczi György által kötött egyezség egyetlen korabeli kiadása. További 13 olyan röplap van a kötetben, amely semmilyen bibliográfiában nem szerepelt ed­dig. Három röplap a 1600—1601- es erdélyi hadicselekményekről számol be, tájékoztat a török had­erő és a magyar várak, városok helyzetéről, az országban állomá­sozó nyugati csapatok ellátásáról, hangulatáról. Négy újságlapon szemtanúk beszámolója olvasható Székesfehérvár 1601. évi vissza­foglalásáról az 58 évig tartó török megszállás után, más röplapok, új­ságok tudósítanak a török elleni hadjárat eseményeiről, egészen Belgrád 1717-es felszabadításáig. A hungarika-kutatáshoz szerve­sen kapcsolódik az összegyűjtött anyag bibliográfiai feldolgozása. A Régi magyarországi nyomtat­ványok és a Magyar könyvészet kötetei, a Magyar nemzeti biblio­gráfia, a Külföldi magyar nyelvű kiadványok, a folyóiratok és idő­szaki kiadványok repertóriumá­nak füzetei, a zeneművek, térké­pek, kisnyomtatványok bibliográ­fiái folyamatosan jelennek meg, s két-három évenként kiadják. A magyar bibliográfiák bibliográfiá­ja köteteit is. Dr. Havasi Zoltán, a Széchényi Könyvtár főigazgató-helyettese, az MTA és az MM hungariika-bizott­­ságának vezetője: „Ilyen tömegű anyagot már nem lehet kézi munkával feldolgozni. Világszerte kísérleteznek a számí­tógépes, automatizált bibliográfiá­ra való áttéréssel, s a nemzetközi információcsere érdekében célsze­rű, ha mindenütt ugyanazokat a feldolgozási követelményeket és módszereket vezetik be. Ennek megfelelően alakítjuk ki mi is a számítógépes nyilvántartási rend­szert. Az 1976-ban megjelent könyvek adatait már a gép me­móriája őrzi, a kéthetenként meg­jelenő bibliográfiai füzeteket is gép állítja elő.” • v .:-v NEUKUM LEA 19

Next

/
Thumbnails
Contents