Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-11-29 / 24. szám

IQ/LQ től, az új gazdasági I /W # mechanizmus beveze­tése után az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek (az ÁFÉSZ-ek) is kezdtek többet tö­rődni a reklámmal, és különböző fantázianeveket vettek fel. Ami­kor a Kop-Ka név mellett döntöt­tünk, valaki megjegyezte: tu­dom-e, hogy a „kopka” egy sze­rencsejáték? Ezt most hallom elő­ször — feleltem —, ám az igazság az, hogy némi szerencse — mint minden üzleti tevékenységhez — a mi működésünkhöz is kell — meséli Klein István, a Kop-Ka ÁFÉSZ Tamási nagyközségben le­vő központjában, majd végre meg­tudom a rejtélyesen koppanó már­kanév igencsak prózai megfejté­sét. — A névadás idején szövet­kezetünk a Koppány és a Kapos völgyében tevékenykedett, ez ad­ta az ötletet. — Lám, ilyen egy­szerű a megoldás, én meg hiába töprengtem rajta, holott nap mint nap látom az élelmiszerboltok pol­cain a Kop-Ka feliratú dobozok­ba csomagolt méhpempős mézet, melyet hazánkban csak ez a szö­vetkezet állít elő. Ügy gondolom, azonban, hogy a „Kop-Ka” rébusz megoldása után arról is szó kell hogy essék, mi van az ÁFÉSZ-rövidítés mö­gött, hiszen fogyasztási és értéke­sítési szövetkezetét először muta­tunk be lapunkban. Az ÁFÉSZ- ek bolti kereskedelemmel, ven­déglátással, mezőgazdasági ter­­meltetéssel-felvásárlással és a leg­különbözőbb ipari tevékenységgel foglalkoznak. Szerte az országban 287 ÁFÉSZ működik, a tamási Kop-Ka — évi 650 milliós bevéte­lével — a nagyobbak közé tarto­zik. Klein István, a Kop-Ka elnöke helybeli születésű ember, mint mondja, élete minden jelentős mozzanata, minden öröm és bá­nat Tamásihoz köti. Szülei itt vol­tak kereskedők, így már gyerek­fejjel gyűjtögethette a tapasztala­tokat mai hivatásához. A szövet­kezetei tizennyolc éve vezeti. — Tevékenységünk igen sokré­tű, s ez a sokrétűség egy-egy rész­területre is jellemző. 1979-ben felvásároltunk például négyezer darab sertést, 15 vagon nyulat, 7 vagon mézet, 6,5 millió tojást, 35 vagon uborkát, 27 vagon meggyet és cseresznyét, 2,5 vagon éticsi­gát. — Mindezt el is kell, hogy ad­ják. Hogyan befolyásolják a ter­melőket, hogy mit, és miből meny­nyit termeljenek? — Kapcsolatunk nem merül ki az egyszerű adás-vételben. Külön­böző — nyúltenyésztő, sertéstartó, méhészeti stb. — szakcsoportokat szerveztünk, melyeknek közös pénzalapjuk van. Ebből egyebek között tapasztalatcserékre is utaz­hatnak. Kedvezményesen adunk primőr termesztéshez fóliát, állat­tartáshoz tenyészanyagot, a na­gyobb vásárlásokhoz pedig hitelt nyújtunk. Természetesen befolyá­soló, irányító szerepe van a min­denkori árpolitikának is. A zöld­ség- és gyümölcstermelésnek pél­dául mifelénk korábban nem volt hagyománya, öt évvel ezelőtt uborkára még egyáltalán nem kö­töttünk szerződést, mostanában meg egyre többen termelik. Az utóbbi években hódított teret a nyúltartás is, az exportlehetősé­gek szinte korlátlanok. A méh­­pempőtermelés sem tekint vissza hosszú múltra. 1969-ben kezdtük el évi húsz kilogrammal, ma öt­­venen termelnek pempőt szá­munkra, és méhpempős mézké­szítményünk az ország minden ré­szében kapható. — S ha már az ipari tevékenységnél tartunk — a méhpempős mézet saját üzemünk­ben keverjük és csomagoljuk — megemlítem, hogy van szikvíz­gyártó üzemünk és sertésvágó­­hidunk is, melyet magunk építet­tünk. — Az ÁFÉSZ-üzleteknek or­szágszerte igen jó a hírük, út men­ti, falusi vendéglőikben pedig sokszor elégedettebb a vendég, mint a márkás cégérek mögött. . — Szeretném hinni, hogy ez ná­lunk sincs másként. Ötvenöt ven­déglátóhelyet üzemeltetünk Tolna megyében, ahol a szakácsok a nagy éttermekben szokásoshoz ké­pest, talán nem ragaszkodnak annyira mereven a receptszabvá­nyokhoz, ezért változatosabb az étlap, egyénibbek főztjeik. össze­sen száztizenkét üzletünk van Ta­másiban és környékén, ezek kö­zül hatvanöt az élelmiszerbolt és vegyesbolt. A huszonkét község közül — ahol működünk — tizen­négynek a lélekszáma haladja csak meg az ezret. Mint minden ÁFÉSZ-nek, nekünk is meg kel­lett tanulnunk, hogy a* kis tele­­oüléseken mit érdemes üzleteink­ben tartani, és mit nem. Megfe­lelő élelmiszerkínálatot feltétle­nül. Cipőt például nem, mivel kel­lő választékot raktározni pár száz ember számára biztos ráfizetés. Ugyanakkor gumicsizma kell, tor­nacipő szintén. Divatcikkeket, tar­tós fogyasztási cikkeket szintén nem tarthatunk minden üzletünk­ben. — Az üzlet egyik éltető ereje a konkurrencia. így van-e ez a Kop- Ka esetében is? — A falvakban, ahol jelen va­gyunk —. leszámítva néhány ter­melőszövetkezeti bol, árudát —, monopolhe. gyünk. Versenytársain — ha nem is boltjaink . ságában — vannak. Bus. nattal személykocsival bárki könnyen bejuthat a .o­­sokba: Szekszárdra, Siótokra, Dombóvárra. Az ottani áruházak­kal kell konkurrálnunk tehát, s elmondhatom, hogy sikerrel vesz­­szük fel a versenyt. Elsősorban azért, mert a mi eladóink név sze­rint ismerik vevőinket, és arra ta­nítjuk őket, hogy előbb kell tud­niuk, hogy mit akar vásárolni „Rozi néni”, mint neki magának. Főboltosi rendszert alakítottunk ki, az aprófalvak kereskedői ta­mási központi üzletünkbe küldik megrendeléseiket; televízióra, hű­tőszekrényre, kerékpárra, bútor­ra, egyebekre. Az is vonzerő a fa­lusi lakosság számára, hogy ha ér­tékesebb iparcikket vásárolnak, egy kisebb összeget visszatérítünk, és év végén az élelmiszer-vásárlá­sok után is visszakapnak vala­mennyit. — Hány tagja van a szövetke­zetnek, s nekik vajon milyen ér­dekük fűződik a tagsági viszony­hoz? Nyolc és fél ezren vagyunk. Az elmondottakon kívül — hitel, vásárlási kedvezmények — rész­jegyeket is kiadunk, amelyek után kamatot fizetünk. Különböző ap­róbb gesztusokkal is igyekszünk a tagok kedvében járni. Babake­lengyét vásárolunk, ha gyerekük születik, az iskolásoknak megvesz­­szük a tanszert, a házasulóknak ajándékutalványt adunk. A kis te­lepüléseken, melyeket a tanács is egy nagyobb helységből irányít, szinte az ÁFÉSZ marad az egyet­len helyben működő társadalmi erő, amely együvé kapcsolja a fa­lu közösségét, közvetlenül érzéke­li az ott lakók gondjait. —- A konkurrencia mellett a haszon jó lefektetése, „megfiái­tatása” is fontos hajtóereje a ke­reskedelemnek. Mostanában mi­lyen tervek foglalkoztatják? — Tamási néhány éven belül várossá érik. Ehhez mi is szeret­nénk hozzájárulni. Itt épült 1953- ban az ország első emeletes falu­si áruháza. Ma már igencsak el­avult, fel akarjuk újítani. Nagy fantáziát látok az idegenforgalom­ban. Tamásinak kitűnőek az adott­ságai. Siófok 35 percnyire van, a község határában meleg vizű strandfürdő található, horgászni is lehet a közelben. Könnyen elérhe­tő innen a restaurált dunaföld­­vári és simontornyai vár. Egy szállodánk már működik, de el­kelne egy motel is, s azt hiszem egy lovasiskola sem lenne rossz befektetés. .. BALÁZS ISTVÁN 1. A városiasodó nagyközség, Tamási 2. A Kop-Ka ÁFÉSZ szállodája Tamási­ban, a Hotel Dám. (A közeli Gyulajon van ugyanis Európa leghíresebb dám­szarvas-rezervátuma) 3. A tamási iparcikküzletet szintén a Kop-Ka üzemelteti 4. Dr. Deák Gábor, a méhészeti ágazat vezetője házi méhesében az anyaböl­csőket mutatja, melyekben a pempő terem FOTO: NÉMETH KATALIN ti

Next

/
Thumbnails
Contents