Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-11-29 / 24. szám

KÉT

SZOMSZÉDVÁR

Olvasóinkban ez a cím Vörösmarty Mihály híres költeményét idézheti fel, amelyben két család vetélkedése tragédiával, pusztulásukkal végződik. Nos, a mi esetünkben a két szomszédvár — két bátort gyártó nagyüzem Zala megyében, alig ötven kilométernyire egymástól. S vetélkedésük eredménye éppenséggel nem a pusztulás: a zalaegerszegi „Zala” és a nagykanizsai „Kanizsa” az elmált tíz év alatt hazai bátoriparunk büszkesége lett.

— Mindkét vállalat fejlődésében minden bizonnyal szerepet játszott a ikét város, s ezen belül a két gyár vetélkedése is — mondta Takács László, a Kanizsa Bútorgyár kereskedelmi igazgatója. — Az 1968-ban bevezetett gazdasági mechanizmus a fejlődés egyik fontos elemének a versenyt tekintette. S bár kezdetben a hazai bútorpiacon — a kínálatot jóval meghaladó kereslet miatt — ilyen harcról még nem lehetett szó, ez a vetélkedés is adott bizonyos pluszt ahhoz, hogy mindketten az élmezőnybe kerüljünk. Persze, ez csak az egyik a fejlődésünket meghatározó tényezők közül.

Fellendülésünk akkor kezdődött — mondta mind a két gyár vezetője —, amikor a hetvenes évek elején egy kormányhatározat nyomán megkezdődött a bútoripar fejlesztése, s hatalmas összegű központi hitelt vehettünk fel.

A zalaegerszegiek 110 millió forint állami hitelt kaptak, s hasonló összeg jutott a nagykanizsaiaknak is. Mindketten Európa legmodernebb gépeit vásárolhatták meg, az egerszegieknek még új telephely építésére is futotta.

A fejlődési görbék mindkét üzemben sokkal meredekebben ívelnek felfelé, mint a többi bútoripari vállalatnál. Pedig az igazi verseny még csak most kezdődik.

— A bútorpiac telített, az üzletekben egyre több bútorfajtát csak árengedménnyel lehet eladni — magyarázta Takács László igazgató. — Ez az ár- és minőségi verseny kezdetét jelzi.

De ettől egyik gyárban sem félnek. Hiszen mindketten termékeik egy részét olyan közismerten igényes piacokra exportálják, mint a Német Szövetségi Köztársaság és Svédország.

POKORNY ISTVÁN

KÉPEINK A „ZALA” ÉS „KANIZSA" BÜTORGYÄKBAN KÉSZÜLTEK

FOTÓ: GESZTI ANNA

Tihovszky Ernővel, a zalaegerszegi gyár igazgatójával jártuk be az üzemet, megcsodálva büszkeségüket, a korpusz-bútort gyártó gépsort. A több mint kétszáz méteres szalag, mint egy óriáskígyó tekergeti a hatalmas csarnokban.

— Ez az egyetlen ilyen futószalag Magyarországon — mondta az igazgató. — De a kontinensen sincs sok belőle. S mindazt tudja, amit egy ilyen gépsortól elvárnak: elöl bemegy a faforgácslap, és a végénél tizenkét percenként levehetünk róla egy kész szekrényfalat.

De a nagykanizsai üzemmel való ismerkedés közben is találkozhattunk olyan gépekkel, amelyeknek nincs párja hazánkban, például a nemrég üzembe állított zsugorfóliás csomagolóval.

8