Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-11-15 / 23. szám
A Ferencváros még nem nyert Békéscsabán Pásztor József (fehér mezben, középén) a csabaiak egyik tehetséges játékosa FOTO: ZÁHONYI IVAN Több mint hat éve, 1974. június 16-án történt: A Békéscsabai Előre-Spartacus labdarúgócsapata bejutott az élvonalba, jogot szerzett a Nemzeti Bajnokság első osztályában való szereplésre. A Szentendrén játszott utolsó mérkőzésről a megyei lap, a Népújság vezetékes közvetítést szervezett, s több mint tízezer boldogan ünneplő szurkoló éjfélig várta a hazatérő kedvenceket, valósággal népünnepélyt rendeztek a főtéren. A csapatnak azonban még ekkor a rendkívüli lelkes hangulatban sem jósoltak nagyobb jövőt. A csabai labdarúgók ugyanis. ezt megelőzően mindössze egyszer, 1945 őszén, közvetlenül a háború befejezése után szerepeltek az első osztályban. Azokban a nehéz időkben, rossz utazási körülmények között még két tizennégyes csoportban folyt a küzdelem, mivel Békéscsaba a Keleti csoport tizenkettedik helyén végzett, az új bajnoki idényre viszszakerült a második vonalba. Ezt a rövid, tulajdonképpen pünkösdi királyságnak tekinthető kirándulást leszámítva, a város labdarúgói több-kevesebb sikerrel játszadoztak a második vonalban. Az említett nagy nap azonban váratlan fordulatot hozott. A magyar labdarúgás nyolc évtizedes története nem őriz ehhez hasonló esetet. Üjonc, különösebb labdarúgó-hagyományok nélkül jelentkezett csapatok ugyanis, rendre „retúr'-jeggyel érkeztek, s egykét éves élvonalbeli szereplés után eltűntek az NB I. mezőnyéből. Nem így a csabaiak! A Békéscsabai Előre-Spartacus ugyanis, a magyar labdarúgás élvonalának kiegyensúlyozott középcsapata lett. Az együttes kialakításában kiváló szakemberek működtek közre, hiszen előbb a sajnos, oly fiatalon elhunyt Babolcsay György, a Honvéd híres csapatának egykori balszélsője, majd Szűcs Gyula, a kiváló elméleti szakember és Mészöly Kálmán, a jelenlegi szövetségi kapitány irányította az edzéseket A csapat játékának, teljesítményének és eredményességének fokmérője például, hogy a Ferencváros még egyetlen alkalommal sem tudott nyerni Békéscsabán az elmúlt hat esztendőben. De az 1979—80-as bajnokság során egyetlen fővárosi csapat sem győzött az időközben megszépült, korszerűsített és egyben megnagyobbított stadionban, amelyet a vendégcsapatok rettegett oroszlánbarlangként emlegetnek. Nem véletlenül, hiszen a város, sőt a megye lakói, vezetői egyaránt sajátjuknak tartják, érzik a csapatot. A Csabán rendezett mérkőzések társadalmi eseményt jelentenek, s a látogatottsági ranglistán a legnépszerűbb Fradi után következnek. A huszonötezer nézőt jelentő telt ház sem ritkaság. így azután fergeteges, lelkesítő buzdításban soha sincs hiány. De gondolnak is a szurkolókra! Nem csupán jó játékkal, győzelmekkel és pontszerzésekkel igyekeznek örömet szerezni a sportkedvelőknek, hanem igényeiket is kielégítik, így a nyugat-európai nagy klubokhoz hasonlóan valamennyi hazai mérkőzésre tájékoztató műsorfüzetet adnak ki. Az idegenbeli mérkőzésekre társasutazásokat szerveznek, a találkozókról készített képmagnó felvételeket pedig hétközben lejátsszák a szurkolóknak. Az osztrákok elleni válogatottban három csabai labdarúgó is helyet kapott. Pásztor József, az egyik legjobb magyar futballista mellett, Kerekes Attila a védelem tengelyében próbálta a támadások útját állni, s a Kispesten maradt jobbhátvéd Parócza.y Sándort is a csabai sportemberek közé sorolhatjuk. Ez mindennél jobban bizonyítja, hogy ha egy szakosztály két-három játékost tud adni a válogatottba, az mindenképpen a legjobbak között van. „Bárhová hívhatnak, soha nem megyek el Csabáról” — jelentette ki Pásztor József, a válogatott huszonhat éves karmestere, egyik technikás, irányító játékosa. Jó néhány társához hasonlóan a környékről, pontosabban a nyírségi Vencsellőről került Békéscsabára. Testnevelő tanára ajánlotta az egyik játékostoborzó edzőnek. Békéscsabán ugyanis fokozott gonddal foglalkoznak az utánpótlással. Megbízottaik még a környező megyéket is járják, s az ügyes fiatalokat Csabára invitálják. A tehetségeket nemcsak megszerzik, hanem figyelemmel, atyai gondoskodással egyengetik fejlődésük útját. „Ügy élünk, akár egy nagy család — mondta Pásztor. — Szeretnek, megbecsülnek bennünket a városban. Gondoskodnak rólunk és valamennyien nagyon jól érezzük magunkat. Ragaszkodunk Békéscsabához . . .” Perdi Béla, a Békés megyei szolgáltató és termelőszövetkezet nyugdíjas elnöke és Pillér Sándor, a szakosztály életében vezető szerepet betöltő tanárember gondoskodó ténykedése más vezetőkre is jó hatást gyakorolt. A csabai labdarúgók élvonalbeli szereplése hozzájárult a város arculatának, életének megváltozásához. A város hálás a változásért, s a labdarúgók eredményes szereplését ma Békéscsaba lakóinak döntő többsége igazi szívügyének tartja. VAD DEZSŐ 31
