Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-11-15 / 23. szám
JANIKOVSZKY EVA Semmi az egész a z úgy volt, hogy meg a múlt héten elkértem az eheti zsebpénzemet, mert JlM. a múlt hetit sajnos elköltöttem az előző héten, és ezért most mondtam apunak, hogy kivételesen legyen szíves ideadni a jövő havit erre a hétre, mert az Ancsurnak születésnapja lesz, és meg akarom neki venni a nagy sárga kutyát. Apu azt mondta, hogy ez így nem lesz jó, mert ha mindig többet költők, mint amennyi pénzem van, akkor sose érem utol magam, meg hogy mért nem osztom be a zsebpénzemet, ahogyan ő beosztja a fizetését, mert ha ő se osztaná be, akkor ugye, egyáltalán nem tudna nekem zsebpénzt adni. Ezt olyan sokáig mondta, hogy engem már teljesen meggyőzött arról, hogy aki rendesen beosztja a pénzét, annak mindig van, és már biztosra vettem, hogy ad. De nem adott. Kértem anyutól is, de ő meg azzal jött, KEBEK LÁSZLÓ RAJZAI hogy higgyem el, az a legkedvesebb ajándék, amit az ember maga csinál, és az Ancsur is jobban örülne egy olyan szép csavart bádog gyertyatartónak, amit én csináltam, mint egy nagy sárga kutyának, amit a szüleim pénzén vettem. Végül mégis adott tíz forintot. Talán közben eszébe jutott, hogy az Ancsuréknál villanyvilágítás van. Kivételesen még az öcsémnek is elmondtam, hogy mi az újság, de kár volt, vele bizalmaskodni, mert hat forintja volt összesen. Megnéztem még egyszer a kirakatban a nagy sárga kutyát, ami az Ancsurnak annyira tetszett, és hetvenhat forintba került. Aztán vettem hat gesztenyét, amit a kirakat előtt árult egy néni, mert arra elég volt a pénzem. A gesztenyés néni előtt találkoztam öszsze a Bauer Tündével, aki szintén gesztenyét akart venni, de nem vett, mert meglátott engem. Mi van, Bauer, mondtam neki, mert együtt jártunk óvodába, de azóta se nagyon láttam. Bauer félreértette a dolgot, és azt hitte, hogy ez egy kérdés, és az óvodai ballagásnál kezdte. Mondtam, hogy csak a végét mondja, mert mindig ez a legérdekesebb, és adtam neki egy gesztenyét is, erre tényleg kihagyta az alsó tagozatot, és mondta, hogy ötödik óta a lila iskolába jár, és az ő bábszakkörük nyerte a megyei vetélkedőt, és a Kutyaparádéban ő volt a zöld kutya, azt biztos én is láttam, mert a tévében is mutatták. Mondtam, hogy sajnos nem láttam, pedig nagyon szeretem a kutyákat, most is egy kutyát néztem a kirakatban. Ez is kutya neked? legyintett a Bauer, és azonnal elcipelt a lila iskolába, és megmutatta a bábszakkör összes kutyáját a polcokon, és még ugatott is hozzá. Mondtam a Bauernak, hogy milyen rég szeretnék bábozni én is, de ilyen helyes kutyákat biztosan nem tudnék csinálni, mert az nagyon nehéz lehet. Á, mondta a Bauer, semmi az egész, majd megtanítalak rá, és már elő is vett egy darab piros posztót meg ollót és krétát. Először kirajzolod. magyarázta, persze van hozzá minta is, de én már anélkül is tudom, és tényleg kirajzolta, aztán kiszabod, mondta, és már vágta is az ollóval a krétavonal mellett, és mindjárt letett elém egy kinyúlt négylábút, ami olyan volt, mintha átment volna rajta az úthenger. Hát ennyi az egész, mondta Bauer, most már otthon csak összevarrod és kitömöd és kész. Adott hozzá mindent, még egy pingponglabdát is. Igazán sajnáltam, hogy amíg magyarázott, addig megettem az összes gesztenyét, mert megérdemelt volna még egyet. így csak annyit mondtam, kösz, és a piros kutyát majd Tündének fogom hívni. Érdekes, ettől egyáltalán nem volt meghatva, mondta is, hogy egy piros kutyához nem megy a Tünde. Ami azt illeti, igaza van, szerintem is jobb nevet kell találni. Otthon anyukám annyira örült, hogy mégiscsak hallgattam rá, és magam csinálok ajándékot az Ancsurnak, hogy mindjárt nekiült, és összevarrta és kitömte a piros posztót, ami igazán kutya lett. De a pingponglabdát, amiből a szemét csináltuk, én fűrészeltem ketté. Ancsurnak csak csütörtökön lesz a születésnapja, de én nem bírtam már kivárni, és ma megmutattam neki a piros kutyát. Azt mondta, hogy sokkal szebb, mint a sárga a kirakatban, és ő biztosan nem tudna ilyen helyes kutyát csinálni. Á, mondtam az Ancsurnak, semmi az egész, majd megtanítalak rá. 26
