Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-11-15 / 23. szám
A KNER: nagyüzem Békés megyében. A legnagyobb vidéki nyomdánk. Ezerötszáz dolgozója évente több mint húszezer tonna sajtóterméket állít elő. * Egy évszázaddal ezelőtt Kner Izidorból a szükség csinált nyomdászt. 1882-ben gyomai házának egyetlen szobáját deszkafallal kettéválasztotta. Itt állította fel a roncsként vett és saját kezűleg megreparált nyomógépet. Egymaga szedett, korrigált, kezelte a nyomógépet, s ő kötötte be a könyveket is. A századfordulón már 15 segéddel dolgozott. És hogy ez olyan településen valósult meg, ahol akkor még könyvkereskedés sem működött, az — Ortutay Gyulát idézve — „a magyar csodák egyike”. A nyomda azután vált híressé, hogy társként belépett az üzembe fia, Kner Imre. Apja a könyvnyomtatás mestere volt, ő pedig már a művésze. Felélesztette a magyar nyomdászat nemes hagyományait, ötvözte korának művészeti irányzataival, s létrehozta modern, mégis jellegzetesen magyar tipográfiáját. De számára a szép könyv nem volt öncél, mint ahogyan kiadói tevékenységében sem elsősorban az üzletet látta. „Az irodalom küzdőtér — írta —, amelyen az emberiség jövőjéért vívják a harcot.” Ez kapcsolta a haladó irodalomhoz, ennek küzdelmeit a maga eszközeivel támogatta. Hozzá fordult lapalapítási tervével a húszas években Szabó Lőrinc és a negyvenes években Radnóti Miklós. A már Berlinben élő Balázs Béla is az ő figyelmét hívta fel egy fiatal költőre: József Attilára. * — A nyomda történetének harmadik szakasza 1946-ban kezdődött — mondja Háromszéki Pál, a nyomda vezérigazgatója —, sajnos, már Knerék nélkül. Kner Imre koncentrációs táborban halt meg, családtagjai közül is csak azok élték túl a második világháborút, akik kitelepültek Amerikába. Az újrakezdéskor mindössze egymillió forint volt a nyomda éves termelése. A fejlődést legjobban egy adat érzékelteti: idén bevételünk ennek az összegnek az ezerszerese lesz. Gyártunk napilaptól a csomagolóanyagig szinte mindent, de ma is szép könyveinkre vagyunk a legbüszkébbek. + A két világháború között az írók mecénásaként tartották számon Kneréket. Napjainkban másról híres a nyomda, arról, hogyan törődik dolgozóival. — Az elmúlt hét év alatt minden ötödik dolgozónk a nyomda segítségével költözött új lakásba — tájékoztat bennnüket Huszár Mihály személyzeti és szociális igazgató. — Lakótelepünkön kívül van üdülőnk, sportpályánk és szakközépiskolánk. Az itt végzettekből jutott az országhatáron túlra is, tanítványaink megtalálhatók Üjvidéken, Szabadkán. Pozsonyban egyaránt. íí * A vállalati vendégkönyv 1975-ös bejegyzései között ráakadtunk az egyik Kner leszármazottnak, a Chicagóban élő Kner Albertnek a soraira: „Látva ezt a nagyszerűen szervezett üzemet, büszke vagyok rá, hogy én is a Kner nevet viselem.” POKORNY ISTVÁN 8
