Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-11-01 / 22. szám
FÁSI KATALIN A VIRÁGOK NEVÉRŐL PILINSZKY JANOS rr Őszi cirkusz Muzsikaszó az esti réten, falu alól, a fák alatt szapora dobszó s édes, árva trombitahomg trombitahang! A cirkuszos nép muzsikál, pereg a dobszó és ütemre forog-forog és körbe jár a lomha bölcs, a barna medve. Elöl a roppant medve és a táncoló bohóc utána, bohóc után a kisfia, aztán a hold, a hold parázsa. Arcába tűz a telehold, s a kisfiú az égre bámul. Elöl a roppant medve és a bohóc kisfia leghátul. Repülnek a kicsi lovak, a szénfeketék, hófehérek! Táncolnak a puha füvön, szelíd szép füvein a rétnek. Röpülnek a kicsi lovak! De két eperfa közt a légben, még náluknál is szebb talán, libegő tündér a kötélen, alamikor réges-régen a virágoknak nem volt nevük. Nem bizony. Hogy honnan kapták a virágok a nevüket? Elmesélem nektek gyerekek. Egy szép tavaszi napon az Erdők Tündére kint sétált a selyemréten, amelyet a tavasz telehintett szebbnél szebb illatos, sok színű virággal. A tündérke gyönyörködve nézegette a virágokat és hol az egyiket, hol a másikat simogatta meg hófehér kezével, amely olyan volt, mint a legselymesebb virágszirom. — Jaj. de szép vagy te piros virág — szólt a tündérke. — A színed olyan, mint a vér. — A te színed meg — lépett egy kék virághoz —, olyan, mint a kék égbolt. A harmadik virágnak meg így kedveskedett: — Te fehérebb vagy a hónál és szebb vagy a csillagnál. Amint így becézgette a tündérke a virágokat, egyszer csak arra szállt a Tudós Bagoly. Meghallotta a tündérke szavait. Leszállt egy faágra, komolyan nézett nagy szemeivel és megszólalt: — Én azt javaslom Tündérke, hogy mindegyik virágnak adjál nevet. Hiszen ők is élőlények. Nem gondolod, hogy igazam van? A tündérke örömében tapsolni kezdett. A virágok — akár hiszitek, akár nem — táncraperdültek. A madarak énekeltek, a tücskök zenéltek, egyszóval örült az erdő minden lakója, mert a virágokat mindegyik szerette. — Köszönöm Tudós Bagoly a tanácsodat — válaszolta kedvesen a Tündérke. — Nem hiába te vagy a legokosabb, nagyon jót találtál ki. Most tehát tavaszi virágbált rendezünk, és azon mindegyik virágnak kitalálunk egy nevet. Nagy volt a sürgés-forgás. Az erdő öszszes lakója látni szerette volna a virágbált. A madarak gyorsan szétvitték a hírt, mindenki jöjjön el a virágbálra, aki csak mozogni tud. Még a csigabiga is útnak indult, lassan-lassan, haladt előre, de azt már nem tudom, hogy odaért-e a virágbálra. A hétpettyes katicabogarak hétpecsétes meghívót vittek szerteszéjjel az erdőben lakó tündéreknek, manócskáknak. A szentjánosbogarakat is megkérték, jöjjenek el világítani, hátha éjfélig tart a mulatság. Végre ott volt mindenki. A tündérke szép sorba állította a virágokat, köszöntötte őket. Aztán mindegyik virágnak kitalált egy nevet. Azt azonban jól a lelkére kötötte mindegyik virágnak, hogy jegyezzék meg a nevüket. . . Ám, de mi történt? Az egyik bokor mellett zokogni kezdett egy kék virág. De olyan keservesen sírt, hogy még a kőnek is megeredt a könnye. — Mi történt veled? — szaladt oda ijedten a tündérke? — Miért sírsz, amikor mindenki vidám és boldog? — Elfelejtettem a nevemet!!! — zokogta a virág és kék szirmairól hullottak a harmatkönnyek. — Ne sírj — simogatta meg a tündérke jóságosán. — Majd segítek ezen a bajon. Legyen a neved ezután nefelejts! így most már biztosan nem fogod elfelejteni a nevedet. A nefelejts könnyei gyorsan felszáradták és most már ő is táncolt a többiekkel. Addig-addig táncoltak a híres virágbálon, amíg csak bele nem fáradtak a nagy mulatságba. megemeli az esti szél, az a kis táncoslány a legszebb! Már ott jár a fák sudárán, és feljebb, és mindegyre feljebb, a fák csúcsára ér, s nevet, a fák csúcsára lép, de onnan többé már vissza se talál, csak eltűnik a teleholdban. WEÖRES SÁNDOR A tündér Bóbita, Bóbita táncol körben az angyalok ülnek, béka-hadak fuvoláznák, sáska-hadak hegedülnek. Bóbita, Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra, ráül, ígér neki csókot, röpteti és kikacagja. Bóbita, Bóbita épít, hajnali köd-fal a vára, termeiben sok a vendég, törpe-király fia-lánya. Bóbita, Bóbita álmos, elpihen őszi levélen, két csiga őrzi az álmát, szunnyad az ág sűrűjében. 26
