Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-11-01 / 22. szám

Ki mit tud Magyarországról?

Egy clevelandi (USA, Ohio) újság kritikusa méltatja Hernádi Gyulának, a Niagara- On-the-Lake-ben rendezett színházi fesztiválon bemutatott Királyi vadászat című színművét. A kritikus a fesztivál kiemelkedő eseményének nevezte a dráma bemutatóját.

*

Az Alföld című irodalmi folyóirat szeptemberi számában Aczél Géza méltatta a Svédországban élő Thinsz Géza Vizek távlatai című lírai kötetét.

*

Mint erről már korábban hírt adtunk, Orbán Dezső festőművész (Ausztrália) kiállítását nagy sikerrel rendezték meg Londonban. A bensőséges megnyitó ünnepség szervezésében részt vett a londoni Szepsi Csombor Irodalmi Kör. A megnyitón megjelentek nagykövetségünk képviselői. Képünket Világ Miklós, Londonban élő fotóművész készítette. Balról :Lőrincz Nagy János nagykövet és Orbán Dezső.

Már a harmadik szám érkezett meg Brüsszelből. Kisalakú, sokszorosított újság.' A címe Híradó. Folyóirat. A Belgiumi Magyarok Kulturális Egyesületének irodalmi, tudományos és művészeti tájékoztatója — így magyarázza tevékenységét. így igaz. Nem nagyzol. Belesűrítve minden, ami éppen aktuális. Nagyobb cikkek váltakoznak apróbetűs kishírekkel, mintha csak egyedül erre a tizenhat oldalra várna a felelősség: eligazítani a világban a Belgiumba szakadt magyarokat. Hanem, hogy merre húz a szerkesztők szíve, az csak kiderül: az elhagyott haza tájai felé. Rávilágítanak az anyanyelv szépségére. Felmutatják erejét. Napjaink magyar irodalmának értékeit. Figyelmeztetnek a múltra is. Ügy gondolják, Brüsszelben élő magyaroknak sem árt ismerni Szathmári István professzor Budapesten megjelent cikkét nyelvünk sokszínűségéről, stílusának hatásáról. Ügy érzik, nem árt elmerengni Nagy László szavain: „...megnyugtat a bizonyosság: hiszek a szóban. Kötelességem figyelni a szóra. Bánnom a szóval: odaadás és felelősség”. A cikk alatt Zelk Zoltán arca tekint ránk, mellette verse, a Kérdezők. Aztán a hetvenéves Vas Istvánt mutatja be a kis láb, Remenyik Zsigmond fiktív Voltaire-leveleiből idéz, és Bakfark Bálintról, a lant egykor élt nagy művészéről és Sztárai Mihály prédikátorról szóló ismertetés között Thinsz Géza szép versét olvashatjuk. S miközben a Salle de Reginában tartandó szüreti bálra hívó kedves rajzot nézegetem, olvasom a BMKE tevékenységéről szóló öntudatos beszámolót, az Athenaeum Irodalmi Kör szép terveit, az invitálást magyar nyelvórára, magam is elmerengek a magyarságtudat erején, és mindazon, ami ebből következik.

CSATÁR IMRE

A versenyzők a színpadon

Ausztriában sokan és sokat tudnak rólunk. Ez derült ki az ausztriai magyar egyesületek „Ki mit tud Magyarországról?” című vetélkedő-sorozatán, amely csaknem egy évig tartó ti.

— Ilyen nagyszabású vállalkozásba még soha nem fogtak egyesületeink — imondta Berényi György, aki Steip Ferenccel és Honával együtt a vetélkedőt rendezte. — Elsősorban azért vett ilyen sok időt igénybe, mert jónéhóny előkészítő estet is rendeztünk. Ügy véltük, a különböző korosztályú tagjaink csak akkor vetélkedhetnek egymással igazán, ha mindannyiuk számára közös alapot teremtünk. A célunk az volt — sporthasonlattal élve —, hogy mint a százméteres futók, egy vonalról induljanak. Ezért a selejtezőkön és a döntőn feltett kérdések anyagát az előkészítő műsoros esteken elhangzott témákból állítottuk össze.

A sikeres lebonyolításhoz a Magyarok Világszövetsége is hozzájárult: hazai előadók tartottak irodalmi és népzenei estet, s a meghívottakkal Vitray Tamás, a Magyar Televízió köziismert személyisége beszélgetett a magyarsport helyzetéről.

A maratoni előkészítés után a selejtezők és a döntő során a Collegium Hungaricum színpadán hét bécsi, három linzi, egy grazi és egy salzburgi versenyző mérte öszsze tudását a Magyarok Világszövetsége által kitűzött díjakért. Az első helyen dr. Gombos János, a Magyar Kultúr és Sportegyesület tagja végzett, ő kapta a Magyarok Világszövetsége emlékplakettjét, díszoklevelét, valamint az egyhetes balatoni üdülést. A második és a harmadik — holtversenyben — Neubrand Márta, a Grazi Magyar Egyesület és dr. Schmidt Ervin, a Bécsi Magyar Iskolaegyesület tagja lett. Jutalmuk egyhetes balatoni, illetve budapesti üdülés.

— Dr. Schmidt Ervin engem is meglepett magyar nyelvtudásával és széles körű ismereteivel — mesélte később Antal Imre, a döntő játékvezetője. Figyelmeztettek ugyanis, hogy Lassan és tagoLtan beszéljek hozzá, mert ő osztrák, s csak kedvtelésből Tanult meg magyarul. De hamarosan kiderült, nincs erre semmi szükség, sőt...

A vetélkedő lezárult. A jó néhány száz főnyi nézőközönség előtt mintegy ötvenen versenyeztek. Mindannyian nyertek.

(P-)

Zsúfolásig megtelt a nézőtér

FRIEDMANN IMRE (született: 1926. január 31-én Érsekújvárott). 1944-ben nem tért haza. 1965-ben írt utoljára Párizsból, azóta nem tudnak róla semmit. Keresi unokatestvére Tasnádiné, Geiger Ibolya Budapestről.

ROSEMSBERSKI MEXCLER JORGÉ magyar származású édesapját keresi Venezuelából Jose David Lira. 1966 óta nem tudnak róla, állítólag az USA-ban él.

LÖRINCZY BÉLA (született Mezőbándon, 1926. október 1-én, anyja neve: Bíró Irma). 1944-ben nem tért vissza Magyarországra. A család tudomása szerint Kanadában él. Keresi édesapja Budapestről.

POVOLNI PÁL (született Vízvár, 1939. február 7- én, anyja neve: Szikó Rozália) 1976 augusztusában külföldre távozott, és 1979 óta nem ismerik tartózkodási helyét. Keresi édesapja Pécsről.

DÖBRENTEY ZOLTÁN (született Szombathelyen 1905 körül). Az 1940—41-es években Marosvásárhelyen lakott, majd onnan külföldre ment, és Ausztráliában telepedett le. Keresi sógora, Révy Ferenc Székesfehérvárról.

BALOGH LÁSZLÓ (született 1932. február 3. Hunyad megye, Lupény) 1956-ban feleségével, Jámbor Ilivel együtt külföldre távozott, és először Svájcban, majd Ausztráliában (Melbourne) telepedtek le. 1969 óta nem tudnak róluk semmit. Keresi őket nagynénjük, Hajdú Péterné Soproniból.

PUSZTAI JÓZSEF (született Szentesen, 1923. július 9-én. Anyja neve: Selmann Katalin) 1944-ben külföldre került, és Nümbergben megnősült. Házasságából két gyermeke született József és Péter. Keresi testvére Papp Józsefné Pomázról.

CSEPE JÓZSEFET (született 1931. szeptember 3-án, Kiskunmajsán, anyja neve: Farkas Jolán) keresi testvére, Csépe Flórián az USA-ból. 1969-iben Bécsből kapott róla hírt utoljára. Jelenleg állítólag Svédországban él.

VÁRHID1 SÁNDOR (született Debrecenben, 1929. június 22-én. Anyja neve: Bernáth Gabriella) autószerelő, 1956-ban külföldre távozott. Utolsó ismert címe: Göteborg (Svédország). 6 éve nem adott hírt magáról. Keresi testvére, Várhidi Gabriella Leninvár ősből.

Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A Magyarok Világszövetsége készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: Magyarok Világszövetsége, Budapest, H—1905.

22