Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-11-01 / 22. szám
Hazánk a nyolcvanas években AZ ÖREGEK HELYE A MAI MAGYAR TÁRSADALOMBAN A legutolsó - rendelkezésre álló - adatok szerint Magyarország népességének egyötöde, 20,2 százaléka nyugdíjkorhatáron felüli, azaz társadalmi minősítés szerint öregnek tekinthető. Sport Kiampái' Tibor, a legjobb magyar asztaliteniszező, veretlenül nyerte a Tízek Bajnokságát. A nőknél Oláh Zsuzsa lett az első. A magyar válogatott 5:2 arányban győzött a jugcszlávok elleni Szuper Liga-mérkőzésen. * A Vasas női csapata kilencedik, a Honvéd férfiegyüttese pedig tizedik alkalommal nyerte a kézilabdabajnokságot. * Magyar Zoltán, a kétszeres olimpiai bajnok, tornász, visszavonulása után már csak vendégként vett részt a Wiesbadenben rendezett nemzetközi versenyen, A Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) aranyjelvényével tüntették ki, amit előtte csak tizenegy versenyző kapott meg. * Csík Ferencről, az 1936-ban olimpiai bajnokságot nyert gyorsúszóról, aki 1945 tavaszán, a háború befejezése előtti hetekben vesztette életét. utcát neveztek el Keszthelyen, ahol fiatal éveit töltötte. * A világbajnoki selejtezőkre készülő magyar válogatott három hazai mérkőzés (Svédország 2:0, Szovjetunió 1:4, Spanyolország 2:2) után Bécsben 3:1 arányú vereséget szenvedett az osztrákoktól. Jövő tavaszszal következik a két ország labdarúgóinak 125., jubileumi találkozója. * Taróczy Balázs, a legjobb magyar teniszező folytatja kiváló szereplését. előbb Madridban, majd a spanyol nemzetközi bajnokságon egyaránt a legjobb nyolc közé jutott, s jelenleg a huszadik a világranglistán. * Két ismert sportembert gyászolunk. A többszörös műkorcsolyázóvilágbajnok Szollás László 73 éves, Pelvásy Ferenc kiváló kerékpáros, a válogatott sikeres edzője pedig 70 esztendős korában elhunyt, * Vízilabdában a Vasas csapata hat éven belül ötödször lett bajnok. A piros-kékeknél játszik a válogatottból ismert Faragó és Csapó, az edzéseket az Iránból hazatért Rusorán Péter, az egykori kiváló játékos vezeti. Szívós István befejezte közel két évtizedes pályafutását. Külföldi játékos-edzői ajánlatot kapott, de a hírek szerint a hazai válogatott irányításában is számítanak közreműködésére. A címlapon: Környezetvédelem. FOTO: KOVÁCS SÁNDOR Ez a magas arány a viszonylag alacsony nyugdíjkorhatárral is összefügg — 60 év a férfiak és 55 év a nők esetében —, de a magyar népesség korösszetételére ettől függetlenül is jellemző az elöregedés. Ha a férfiaknál és a nőknél egyaránt hatvan évnél húzzuk meg a korhatárt, akkor az öregek aránya az elmúlt évszázad alatt a következőképpen alakult: 1869 5,1százalék 1880 6,7százalék 1890 6,9százalék 1900 7,5százalék 1910 8,0százalék 1920 9,0százalék 1930 9,8százalék 1941 10,7százalék 1949 11,6százalék 1960 13,8százalék 1970 17,1százalék 1979 16,9százalék 1970-es években é maximumát az öregkornak aránya — 1975: 18,4 százalék —, azóta némiképp csökkent, részben a születések számának emelkedése miatt, részben pedig azért, mert a hetvenes évek második felében váltak öregkorúvá az első világháború alatt született kis létszámú nemzedékek. A nyolcvanas években az öregek arányának újbóli emelkedésével kell számolni. Kérdés most az, hogy hol a helye, mi a szerepe ennek a létszámánál fogva nagy súlyú korosztálynak a mai magyar társadalomban? Milyen funkciókat látnak el a társadalomban? Az alacsony nyugdíjkorhatár ellenére az öregek között mérsékelt — mintegy 8—10 százalék — az aktív keresők aránya. A nyugdíjkorhatár elérésével nem jár kényszernyugdíjazás, sőt a hetvenes években inkább a munkáltatók igyekeztek a 60 évet betöltő férfiakat és az 55 évhez érkező nőket rábeszélni, hogy dolgozzanak még egy-két évig. A többségük azonban a nyugdíjazást választotta, bár a kormányzat rendelkezést hozott a nyugdíj jelentős emeléséről a tovább dolgozók számára, ennek ellenére a többség élt a nyugdíjbamenetel jogával. A fenti jelenség legfőbb magyarázata, hogy a magyar jogszabályok szerint a nyugdíjasok — nyugdíjuk mellett — részfoglalkozást vállalhatnak, hogy keresetükkel kiegészítsék nyugdíjukat, amely általában 60—75 százaléka az utolsó években elért keresetüknek. A nyugdíjasok a teljes munkaidő egyharmadát dolgozzák le, és ezért fizetésükkel együtt jövedelmük körülbelül azonos lesz a korábbival. Ha a részfoglalkozást folytatókat is figyelembe vesszük — akiknek aránya körülbelül 15—20 százalékát érheti el a nyugdíjkorhatáron felülieknek —, akkor azt tapasztaljuk, hogy az öregeknek egynegyede-egyharmada vesz részt a társadalmi termelésben. De valójában még ennél is nagyobb ez az arány, mert figyelembe kell venni azokat az öregeket, akik a szocialista mezőgazdasági üzemeken kívül az oly jelentős szerepet játszó kisegítő gazdaságokban is dolgoznak. Ez talán az öregek gazdasági aktivitásának legelterjedtebb formája, amely a legtovább nyújt módot arra, hogy az öregek produktív munkát fejtsenek ki. A fentiek alapján tehát Magyarországon az öregek nagy része működik közre a nemzeti jövedelem megtermelésében, és választhatnak a gazdasági aktivitás különböző formái között. A legtöbb öreg élete családi keretek között zajlik. A család nemcsak segítséget, támogatást nyújt nekik, hanem aktivitási teret is. önmaguk ellátásán kívül kisebbnagyobb mértékben másokért is tehetnek valamit. Az idős szülők és felnőtt gyermekeik közötti együttélés Magyarországon elég elterjedt, aminek legfőbb oka a csak lassan enyhülő lakáshiány. Ennek az együttélésnek ugyan számos hátránya van és szívesebben laknának külön, de közel egymáshoz. Az együttlakás mégis aktivitási teret nyújt az öregeknek, például a gyermeknevelésben. Az elmúlt évtizedekben a fiatal házasok körében általánossá vált, hogy mind a két fél keres, mégpedig olyan formában, hogy a feleség gazdasági aktivitása a gyermekek megszületése után csak két-három évig szünetel, majd ismét teljes munkaidőben folytatódik. Bár a hároméves és annál idősebb gyermekek ellátására széles körű óvodai hálózat épült ki, mégis nagy segítséget jelent a szülők számára, ha az intézmények mellett a nagyszülők segítségére is támaszkodhatnak. Ez a segítség elsősorban a gyermekre való felügyelet, ellenőrzés formájában jelentkezik, de sok nagyanya ezen túlmenően háztartási munkát is átvállal, és ezzel segíti gyermekét. A felügyelettel járó együttlét során az öregek játszva, mesélve, példát mutatva működnek közre abban, hogy a gyermek megtanulja a társadalmi élethez szükséges ismereteket, tudomásul vegye a mindennapi élet szabályait. Az unoka, a gyermek segítése értékes azok számára, akik kapják, de legalább ilyen értékű az öregek számára is, akiknek önbizalmat ad, újból és újból bizonyítva. hogy szükség van még rájuk, és nem váltak feleslegessé a társadalomban. Az öregek jelentős részének még marad energiája a kereső munkavégzés, a családi feladatok betöltése és önmaguk ellátása mellett arra is, hogy mások gondjával, bajával is foglalkozzanak az ismerősök, a szomszédok körében, az elesettek, a rászorulók gyámolításával. Ma még nem vonják be eléggé az öregeket a különböző társadalmi szervezetekbe, mint amilyen a Vöröskereszt, a Nőtanács, a Hazafias Népfront, vagy az egyházi szervezetek. Az elmúlt évtizedben sokfelé nyíltak klubok, amelyeket a helyi közigazgatási szervek, a tanácsok hoítak létre az öregeknek. Társadalmi aktivitásukat azonban még nem aknázzuk ki eléggé, s ez még a jövő feladata. Az előreláthatóan növekvő aktivitás hozzájárul majd néhány, még napirenden levő szociálpolitikai feladat megoldásához, és ugyanakkor tovább gazdagítja az öregek mindennapi életét. CSEH-SZOMBATHY LÁSZLÓ 5
