Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-10-18 / 21. szám
Történelmünk képekben 21.11VŰJTS FELÉJE VÉDŐ KART Bethlen Gábor küzdelme az egységes Magyarországért 1613 - 1629 A Himnusznak „Nyújts feléje védő kart” óhajtása a magyar történelemben először Bethlen Gábor zászlaján jelent meg: a felhőkből Isten kardot hordozó karja nyúlik ki a fejedelem megsegítésére. Az égi támogatást Bethlen nem kis cél érdekében kívánta: a három részre szakadt Magyarországot akarta a maga uralma, nemzeti király alatt egyesíteni. 1613-ban lett Erdély fejedelme és 1619-ben avatkozott be a harmincéves háborúba, a Habsburg II. Ferdinánd császár-király ellenreformációs terrorja ellen felkelt csehek oldalán, akikkel, valamint a morva, sziléziai és osztrák nemességgel a magyar rendeket 1608 óta szövetség, konföderáció kötötte össze. Bethlent a magyar rendek nevében protestáns mágnások hívták a Habsburgok elleni szabadságharcuk támogatására és vezetésére. Szövetségeseivel ostrom alá fogta Bécset, s bár a Lengyelország felől jövő hátbatámadás miatt egy időre viszsza is kellett vonulnia, 1620-ban újra elfoglalta a királyi Magyarországot és augusztus 25-én a besztercebányai országgyűlés magyar királlyá választotta. A koronázást azonban bölcsen elhalasztotta, várva a háború végső kimenetelét. Ez sajnos balul ütött ki, mert 1620. november 8-án a csehek a prágai Fehérhegyen döntő vereséget szenvedtek, királyuk, Pfalzi Frigyes emigrációban halt meg, országát II. Ferdinánd megfosztotta az önkormányzattól, a felkelés vezetőit kivégeztette. Nemsokára a morva, sziléziai és osztrák rendek is behódoltak. Bethlen megfékezte a Magyarországon is kitörő pánikhangulatot és egész Európában egyedül ő merte folytatni a Habsburgok elleni hacot, időt nyerve ezzel az európai protestantizmusnak erői újjászervezésére. Noha eleinte még csak a magyar rendi önkormányzatot és protestáns vallásszabadságot sikerült biztosítania a nikolsburgi békében (1622), hamarosan módja nyílt a nyugat-európai protestáns hatalmakkal is szövetségre lépni. 1623-ban a német protestánsok, 1626-ban az angol— holland—dán szövetség oldalán indított újabb támadást a Habsburgok ellen. Nem őrajta, hanem elsősorban a csehországi eseményektől megfélemlített magyar mágnások elpártolásán múlt, hogy nagyobb eredményt nem tudott elérni, csak hét felvidéki vármegyének Erdélyhez csatolását. De azzal is, amit elért, nemzetközi jelentőségre emelte Erdélyt. A leghíresebb három császári tábornok közül kettő, Dampierre és Buquoi csatában életét vesztette a harmadik, Wallenstein, meghátrált előtte. Országát életében „ellenség lova lába nem taposta”; hajdúkból, székelyekből álló seregét, mikor ő vezette, senki sem győzte le. A magyar huszár nemzetközi hírneve Bethlennel kezdődik. Kiváló diplomáciai érzékű, nagyvonalú külpolitikus volt, kezdeményezte és szervezte a Habsburg-ellenes európai koalíciókat. A töröktől alig függött, inkább ő használta ki azt saját céljaira. Belpolitikájában Hunyadi Mátyás óta ő volt a legsikeresebben központosító magyar uralkodó, a korszerű abszolutizmus elvei szerint. Gazdaságpolitikájában az akkor modern merkantilizmus elveit követte. Bár az örökös jobbágyság egész Kelet-Európábán elterjedt intézményét nem szüntethette meg, igyekezett védelmezni a jobbágyokat a földesúri túlkapásoktól, s megtiltotta, hogy a tanulni vágyó jobbágyfiút az iskolától visszatartsák. Pázmány előtt két évtizeddel Nagyszombatban alapított főiskolát, azt onnan előbb Kassára, majd Kolozsvárra, végül Gyulafehérvárra telepítette. Halála után Nagyenyeden állapodott meg a híres iskola. Bár református felekezetének alapított főiskolát, nyomdát, könyvtárat, a maga korában szinte páratlanul toleráns volt. Az Erdélyből kiűzött jezsuitákat viszszahívta, a jezsuita Káldi György bibliafordítását anyagilag támogatta. Az erdélyi katolikusoknak püspöki helytartót, az ortodox románoknak püspököt engedélyezett, a román papokat a jobbágyszolgáltatások alól mentesítette. Kortársai leginkább fényes udvartartásáról, pompás építkezéseiről emlékeznek meg. A gyulafehérvári palota berendezéseiből, ingóságaiból alig maradt meg valami, csak az ott jártak magasztaló szavaiból tudjuk, hogy a kor barokk fejedelmi udvaraival vetekedett nemcsak díszítésében, hanem művészi színvonalban, különösen a kor nagy zenei újdonságaiban, az olasz operában is. Születésének idén ünnepelt négyszázadik évfordulóján együttérzün'k hűséges emberének és későbbi utódjának, Kemény Jánosnak gyászoló szavaival: „Óh, vajha avagy ne született, avagy örökké élt volna!” MARKAI LÁSZLÓ 12
