Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-10-04 / 20. szám
Egy győzelem — egy vereség Bálint (balról) nagyerejíi lövést küld a svédek kapujára fotö- záhonyi ivAN A HAGYOMÁNYOKNAK és a szokásoknak megfelelően újabb reményekkel kezdődött meg augusztus elején a labdarúgó évad, a bajnoki pontvadászat. Az augusztus második szombatján rajtoló küzdelmek előtt a játékosok nem sok pihenőt kaptak. A júniusban befejeződött bajnokság után július első felében kezdték az edzéseket, s az új kapitány, Mészöly Kálmán, a Vasas egykori válogatottja segítőtársával, Mezey György edzővel együtt már július végén Tatára invitálta a válogatott-keret játékosait. A szünetben így legfeljebb az edzők „keringője” okozott izgalmat a szurkolók számára. Az élvonalbeli csapatok két kivétellel, kicserélték edzőiket. A bajnokságot nyert Honvédnál maradt meg Tichy Lajos, és az Újpesti Dózsa is kitartott Várhidi Pál mellett. A Vasas a szövetségi kapitánynak kinevezett Mészöly helyett Bundzsák Dezsőt, az Egyiptomból hazatért egykori fedezetet, a Ferencváros az eddig Dunaújvárosban működő Novák Dezsőt, a három olimpián szerepelt hátvédet, az MTK pedig Szentmihályi Antalt, a válogatott kapust bízta meg az edzői teendők ellátásával. Két korábbi szövetségi kapitány közül Lakat Károly dr. visszatért sikerei színhelyére, Tatabányára, a spanyolországi szerződéssel kacérkodó Kovács Ferenc pedig Debrecenbe került. Az edzők házatájának további érdekessége: Baróti Lajos jelentkezése. A Mundial, az 1978-as világbajnokság után visszavonult szövetségi kapitány ugyanis a sikertelen innsbrucki kirándulás után elvállalta a sokszoros portugál bajnok Benfica szakmai irányítását. Bálint László példáját is többen követték. A Ferencváros kapitánya a szövetség hivatalos engedélyének birtokában még 1979 nyarán szerződött Belgiumba, az FC Bruges csapatához, a nyáron az újpesti Fazekas és Müller, a Vasas technikás labdarúgója lett a belga Antwerpen játékosa, a diósgyőri Salamon pedig a görög Arisz csapatához kötelezte el magát, ahol egyébként Lóránt Gyula, az ötvenes évek aranycsapatának középhátvédje az edző, míg Pusztai László, a Ferencváros veterán jobbszélsője a spanyol Elche együtteséhez távozott. A BAJNOKSÁG első négy fordulójában nem sok jót láttunk. A csapatok, a játékosok formája még az egyes mérkőzéseken belül is épp úgy hullámzott, mint a legutóbbi időszakban. A Ferencváros például, ökölvívó szakkifejezéssel élve, kiütéses, 8:0-ás vereséget mért a Dunaújváros gárdájára, majd 1:0- ra kikapott Székesfehérvárott, holott a Videoton előtte 4:0-ra vesztett az újonc Csepel ellenében. A bajnoki címre pályázó Újpesti Dózsa előbb Debrecenben, majd saját otthonában, a Megyeri úton szenvedett el 3:2-es vereséget a vasutasoktól, illetve a Volán csapatától. A szövetség néhány üdvös intézkedése, különösen az egy csapathoz szerződtetett játékosok számának korlátozása, — tizennyolcra történő csökkentése — vagyis az egészségesebb, nagyobb versengésre való „kihívás” még egyáltalán nem éreztette hatását. Az országos ifjúsági bajnokság kiterjesztése, az első osztályú találkozók előmérkőzéseiként történő rendezése viszont határozott sikert aratott. A jelek szerint egyébként is csak a fiatalok körében végzett eredményesebb és körültekintőbb nevelőmunkától várhatunk alapvető változásokat. Éppen ezért jelenthet a pillanatnyi öröm mellett biztatást az 1964- ben és később született fiatalokból álló csapat sikeres szereplése, hiszen immár tizenhat nemzetközi mérkőzésen nem találtak legyőzőre, ami igazán szép siker. A VÁLOGATOTT őszi bemutatkozása vegyes érzelmeket keltett. A sportkedvelők ugyan Mészöly Kálmán rokonszenves, alapjában véve bizakodó kapitányi nyilatkozatai ellenére már előzetes véleményt formáltak a csapat várható teljesítményéről: a két hazai találkozóra, a svéd és a szovjet együttes népstadionbeli vendégjátékára huszonötezren sem váltottak belépőt. Igaz, ez az alig huszonötezer lelkes sportrajongó is csalódottan távozott, míg a többiek a televízió képernyője előtt bosszankodtak. A svédek külföldön szereplő játékosaik nélkül felálló tartalékos csapatát keserves küzdelemben 2:0-ra legyőzték ugyan Bálinték, de a megfiatalított szovjet csapat 4:l-es vereséget mért a világbajnoki selejtezőkre készülő magyar együttesre. A svédek elleni mérkőzés után azért panaszkodtak a játékosok, hogy az első negyedóra nyomasztó fölényét nem tudták gólokra váltani, s végül ezért győztek oly nehezen. Valóban nehezen, hiszen a Belgiumból hazahívott Bálint távoli lövése után a 74. percben az egyik védőről pattant a labda a svéd kapuba, majd Burcsa talált a hálóba, de a szovjet kaput már a második percben sikerült bevenni: a békéscsabai Pásztor 18 méteres szabadrúgásból mesterien csavarta a labdát a sorfal fölött Daszajev kapujába. S utána még vagy húsz percig futotta az erőből, erőnlétből. Majd a mind gyorsabban, célratörőbben játszó vendégek átvették az irányítást a hazai bajnokság kényelmes öreguras tempójához szokott magyaroktól. A mérkőzés néhány mozzanata szomorúan tanulságos ... Az egyenlítés után a magyar csapat vereségét megpecsételő második gól előtt például a volt dunaújvárosi Kuti László hibázott, akinek megszerzéséért csaknem valamennyi fővárosi klub versengett. Ám Kuti még a saját tizenhatosa előtt sem tudta levenni a labdát, amely messze elpattant tőle, s a grúz Szulakvelidze, senkitől sem zavartatva, könnyen bevágta. De a labda ugyanígy pattant el olykor Nyilasitól is. A ferencvárosiak kedvence csak statisztált a pályán, akárcsak Törőcsik. Az újpesti fenegyerek, — a Mundial emlékezetes nyitó mérkőzésén, az argentinok ellen kiállított középcsatár — a svédek ellen kimaradt a csapatból. Mészöly kapitány figyelmeztetése ellenére sem tartotta súlyát, négy és fél kilós felesleggel érkezett a három nappal korábban megnyílt edzőtáborba. Sikeres fogyókúra után került vissza a csapatba, s ahelyett, hogy igyekezettel hálálta volna meg a bizalmat, beletörődött a helyzetbe: egy-egy embert még kicselezett, de később már „fennakadt”, s „közelről”, a pályán állva nézte társai küzdelmét. A második félidő derekán tapasztalt némi fellendülés, néhány kihagyott helyzet után a vendégek két gyors góllal állították be a végeredményt, és a szovjet válogatott eddigi legnagyobb különbségű győzelmét aratta Budapesten. A két ország találkozóinak mérlege magyar szempontból tovább romlott, a négy győzelem és öt döntetlen után most már nyolc vereség, 17:25-ös gólkülönbség szerepel a statisztikákban. A PRÓBÁLKOZÁSOK Spanyolország (szeptember 24. Budapest), Ausztria (október 7. Bécs) és a Német Demokratikus Köztársaság (november 19. Halle) válogatottja ellen folytatódnak, majd a télen — a tervek szerint — ausztrál túra következik, az első világbajnoki selejtezőkre csak 1981 áprilisában kerül sor. De a jelenlegiek szerint még azért is nagyon-nagyon meg kellene küzdeni, hogy az angol, a román, a svájci és a norvég csapattal egy selejtező csoportba került magyar válogatott akár másodikként is tovább kerüljön az 1982-es spanyolországi világbajnokság huszonnégyes döntőjébe. A svédek ellen nyújtott halvány teljesítmény, s a szovjet csapattól elszenvedett vereség tanulságai legalábbis erre figyelmeztetnek. VAD DEZSŐ
