Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-10-04 / 20. szám
Történelmünk képekben 2D. BÚJ! HZ ÜLDÖZŐIT Bocskai és a hajdúk szabadságharca 1604—1613 Magyarország balsorsának egyik oka az volt, hogy gazdasági és politikai feltételek hiánya miatt Mátyás király fekete seregének feloszlatása után száz évig nem jöhetett létre magyar „mezei sereg”. Ezen a néven a kortársak a nyílt csatára alkalmas, erre különlegesen felkészített haderőt értették. Ez nagyon sok pénzbe került volna, s a magyar nagyurak pénzüket inkább magánhadseregeikre költötték, azokat pedig váraikban helyezték el. A Ha'bsburg-királyoknak Magyarország Bécs elővédjéül szolgált, ezért ők is a magyarországi várakat erősítették, s úgy-áhogy el is látták. Márpedig mezei sereg nélkül a törököt Magyarországról kiverni nem lehetett, amit a „hosszú háború” ellanyhulása is bizonyított. Hiába foglalták el s tartották kegyetlen rémuralommal kézben Erdélyt a Habsburgok, ha az ország közepén kimozdíthatatlanul benn ült a török. A Habsburg-hadvezetés a XVII. század első éveiben a szanaszét kóborló magyar szabad hajdúkat, mint veszedelmes elemeket előbb ki akarta irtani, később megpróbált belőlük olcsó sereget szervezni. Néhány ezret lőfegyverrel fel is szereltek, hogy a török ellen indítsák őket. Az újjáalakulni kezdő magyar mezei sereget azonban a Habsburg-önkény ellen lázadozó erdélyi és királyságbeli magyar nemesség elnyomására akarták felhasználni. A háborúban eladósodott Habsburg-dinasztia pénzszerzés céljából a magyar nagybirtokosok ellen indított örökösödési, majd felségárulási pereket, s hogy a protestáns többségű ország lelki engedelmességét is biztosítsa, a vallásháborúktól eddig megkímélt Magyarországon erőszakos ellenreformációt kezdeményezett. 1604- ben Belgiojoso tábornokkal elfoglaltatták a kassai lutheránus templomot az egri érsek számára, s további templomfoglalásokat is terveztek. A vallásüldözés ellen tiltakozó nemességet azzal próbálták elhallgattatni, hogy az 1604. évi törvényekhez egy utólag hamisított (XXII.) cikkelyt csatolták, mely megtiltotta a vallásügy országgyűlési tárgyalását. Most már a társadalom alsó és felső rétegeiben egyaránt megnőtt azoknak a száma, akikről a Himnusz azt mondja: „bújt az üldözött, s felé kard nyúlt barlangjában”. A török és császári hadak által fosztogatott parasztság, a kiirtásra vagy jobbágysorsra ítélt szabad hajdúk, a protestáns köznép, polgárság és nemesség s a birtdkjogaikban fenyegetett nagyurak egyaránt a Habsburg-kormányzatban látták a fő ellenséget. A felkelés kitöréséhez csak vezér kellett. Ezt a török földre menekült erdélyi emigráció fiatal vezére, Bethlen Gábor találta meg Bocskai István személyében, aki már megbánta, hogy annak idején Erdély sorsát a Habsburgokhoz kapcsolta s most hajlandó volt török segítséggel erdélyi fejedelemmé lenni. Szervezkedését azonban leleplezték s Belgiojoso tábornok nagy sereggel indult ellene. Ebben a seregben volt az a korszerűen felfegyverzett 5000 hajdú is, akiket a magyar királyi mezei sereg magvának szántak. Ezek azonban „magok nemzetinek hóhéri nem akarván lenni”, Bocskaihoz csatlakoztak és 1604. október 15-én meglepetésszerű éjszakai támadással Álmosd és Diószeg között szétverték Belgiojoso számbeli fölényben levő német, vallon és rác seregét. A császári tábornok fej veszetten menekült a Felvidékre, s a segítségére siető Basta hadereje is felőrlődött a hajdúk sorozatos rajtaütéseitől. Bocskai Erdélyt és a királyi Magyarországot elfoglalta, de bár a török szultán királyi koronát küldött neki, a magyar nemesség kívánságára békét kötött a Habsburgokkal és megelégedett az erdélyi fejedelemséggel. A bécsi béke (1606) biztosította a magyar országgyűlés törvényhozó jogát, az általa választott tisztviselők hatalmát és a protestáns vallásszabadságot. A hajdúk közül mintegy tízezret Bocskai saját birtokaira (a későbbi hajdúvárosokba) telepített le, később erdélyi fejedelmek és magyar főnemesek még további szabad hajdútelepüléseket alapítottak, melyeknek lakói nem adóztak, nem robotoltak, csak katonáskodtak. Bocskai a székelyek szabadságát is helyreállította s ezzel nagy számú szabadparaszti katonaságot szerzett az erdélyi fejedelmek számára. Bocskai korai halála (1606) miatt azonban sem a hajdúk végleges letelepítése, sem a bécsi béke érvényesítése nem volt biztosítva. Rudolf császár-király makacsul megtagadta a „lázadó” magyarok kívánságainak teljesítését. A hajdúk ezért fegyverre keltek és a Habsburgok detronizálásával nemzeti királyt akartak választani. A bécsi békét megkötő Habsburg Mátyás főherceg és a magyar nagyurak azonban rábírták a hajdúkat, hogy fegyvereiket Rudolf ellen fordítsák, akit lemondattak s helyére Mátyást választották királynak. Ő azután az 1608. évi országgyűlésen törvényerőre emelte a bécsi békét. A hajdúk közül azok, akik még nem települtek le véglegesen, az ifjú Báthori Gábor mellé álltak és 1608-ban fegyverrel segítették őt az erdélyi fejedelmi trónra, amelyet családi jogon követelt magának, s amelyet egyébként Bocskai is neki szánt. A XVII. század első évtizede a politikai viharok ellenére a magyar művelődés terén sem volt gyümölcstelen. Bocskai közvetlen környezetében élt a kor legkiválóbb költője, Rirnay János, a magyar humanista történetírás legnagyobb képviselője, Szamosközi István, a szombatos szekta humanista alápítója, Pécsi Simon, a Bocskai kiáltványait fogalmazó és az ellenreformációval vitatkozó Alvinczi Péter kassai református prédikátor. Ekkor kezdte írói pályafutását a jezsuita Pázmány Péter, s főként ez időben fejtette ki sokoldalú nyelvészeti, költői és fordítói tevékenységét az első magyar nyelvtan és szótár szerzője, a zsoltárok nagyszerű tolmácsolója s egyben Bocskai külföldi propagandistája, Szenei Molnár Albert. MAKRAI LÄSZLÖ 2 10
