Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-10-04 / 20. szám
amikor jó három esztendővel ezelőtt erre jártunk, még nem szegélyezte az országutat ez a félreismerhetetlen vöröses por. Azóta rátelepedett a falevelekre, a tócsák alvadt vér színűek lettek végig az Iharkútig vezető út mentén. Lapunk olvasói talán még emlékeznek, 1977-ben arról számoltunk be, hogy a Bakony kellős közepében, ahol véget ér az út: Iharkút községben az egyik gazda jámbor malaca bauxitot túrt a kert aljában. Azóta a falu valamennyi épülete — egyetlen kivétellel — a földdel lett egyenlővé, vagy hatalmas gödör tátong a helyén. Külfejtéses bauxitbányát nyitottak ugyanis ezen a területen, 3 négyzetkilométeres térségben. — Szerencséjük, hogy ma érkeztek, mert tegnap jókora eső esett — ezekkel a szavakkal fogadott Toronyi Kálmán, az iharkúti bánya vezetője. Először nem nagyon értettük, miért vagyunk a szerencse fiai, tán csak nem azért, hogy bokáig gázolhatunk a cuppogós, marasztaló sárban. De amikor megtudtuk, hogy meleg nyári napokon vöröses porfelhő lebeg a légtérben, beleivódva az arc ráncai közé, rátelepedve a szempillára, megfestve a sötét hajat is és az emberekről patakzó izzadságot — már értettük, és áldottuk az égieket. A bányakatlanban szélcsendes időben 50 fokot is mértek már. Télen szintúgy, csak akkor lefelé szalad a higanyszál... — Kemény, férfias munka ez! — ez jutott az eszembe először a látottakról, miközben a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat terepjárójában zötykölődve lementünk az Iharkút—Il-es lencsébe. Az üzemvezető és Torda István művezető mosolyogva vették a hangos gondolkodást, jól eshetett az elismerés, hiszen évek hosszú sora óta ez a mesterségük — a természetet faggatják, mit tartogat az ember számára. — Az az érdekes, hogy már korábban is fúrtak errefelé a geológusók, de nem találtak semmit. Egy disznó kellett hozzá ... Ugrattuk is őket eleget. Az első lencsét 1974—75-ben kezdtük kibontani. Robbantással jövesztjük az ércet, amely kiváló minőségű ebben a térségben, néhol a 15—20 modult is eléri. Ez a szám azt jelzi, hogy magas az érc alumíniumtartalma, tehát kevésbé költséges a fém előállítása. Az ajkai alumíniumkohó ezekből a jó minőségű ércekből dolgozik, a kevésbé jót pedig exportáljuk. Évi több száz ezer tonna átlagminőségű bauxit kitermelését tervezzük. Ügy számítjuk, hogy évtizedekre elegendőt rejt itt a Bakony. Kikászálódunk a kocsiból a magas partfalakkal övezett kráter közepén. Az elmúlt napi esőzések miatt, csendes patakocska csörgedez a katlanban, végcélja egy csillogó tavacska. A bauxit kitermelését az eső miatt most leállították, a hatalmas, acélmarkú erőgépek átvonultak az esőtől kevésbé sújtott területre. Itt most szivattyúk emelik át a vizet a kanyon falán túlra, ahol régi természetes medrében folytatja útját. Miközben Toronyi Kálmán üzemvezető körbemutogatja: hol húzódnak az értékes érc rétegei, egy derekára kötött, kötélen függő embert veszünk észre, amint egy tekintélyes Vasrúddal bontja le a sziklákról a törmeléket, a porhanyós, könnyen gördülő föld-szikla-bauxitrögöket. Bakancsa peremét kiálló, biztonságosnak tűnő szikladarabba illeszti és a száz ágról sütő nap fényében kitartóan csépeli, feszegeti a követ. — Kovács János, az egyik legjobb sziklamászónk. Kitartó, bátor ember. Órákat is képes egyhuzamban a függőleges falon eltölteni. Rendkívül fontos feladata van, hiszen a katlanban emberek és értékes gépek dolgoznak. Ha megindul a hegyoldal, az könnyen tragédiával végződhet. A masszív szikláig kell lecsupaszítani a partfalat, hogy folytathassuk a mélyítést, a lencse további kiaknázását. — Mélyíteni? Hát meddig külfejtés a külfejtés? — Mi úgy számoljuk, ha hat tonna meddő letakarításával egy tonna ércet nyerhetünk, az gazdaságos külfejtés. Itt, a Il-es lencsében egyébként negyven-ötven méter mélységben még újabb, gazdag bauxitréteg húzódik. Ennek ellenére ezt majd visszatemetjük, a mélyművelést csak a későbbi ötéves tervek során kezdjük el. Az egész területen harmincméterenként, hálószerű fúrásokat végzünk, hogy pontos képet nyerjünk az iharkúti bánya bauxittartalmáról. A fejtés alatt álló lencsék közti széles utakon 15 tonnás teherautók hordják az ércet a bányaterület szélére, ahonnan kisebb tengelynyomású teherkocsik szállítják a pályaudvarra. A 12 órás műszak alatt 130—140 fuvart járnak oda-vissza a gépkocsik. A hegyoldal legmagasabb pontjáról, mint egy magaslesről, belátható az egész bányaterület. Gondosan megtervezett utak kanyarognak a katlanokból a rámpáig. A naponta kitermelt érc mennyiségét nemcsak a számoszlopok jelzik,* hanem rögzítik a térképeken is, mikor, honnan, mennyi bauxitot hordtak el. így kívánja az emberek biztonsága is, hiszen a geológusok mérései jelzik a térképeken a biztonságos bányaművelés határait. A malomkőnyi teherautó-abroncsok nyomaiba fészkelt pocsolyákat kerülgetve visszaballagunk a falu egyetlen épen maradt házához, amelyben a bányairoda rendezkedett be. Itt szóba került a falu lakói közt vegyes érzelmeket kavaró kiköltöztetés, illetve a bányanyitás. Ki nagyobb faluba, ki városba, de valamennyi volt iharkúti lakos mindenképpen jobb körülmények közé került, hiszen 8
