Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-09-20 / 19. szám
szerű előadásai során különböző megfogalmazásban újra és újra elhangzott : — örülök a meghívásnak, segíteni szeretném a magyar kultúra megismertetését, elmélyítését, mert ezt — magyarságomból vagy magyar származásomból eredő — természetes és szívesen vállalt feladatomnak tartom. A felismerés, hogy 'közösek a gondok, hogy együtt kereshetjük a megoldást, hamar elűzte az elszigeteltség tudatát. A „Hungarológiai Adatbank” gondolata, amelyet Molnár-Basa Enikő, Basa Péter és Biró Ruth terjesztett elő, azért talált általános tetszésre, mert sokan érezték át szükségességét, sökan keresték eddig is a megvalósítás módját és a nagyszabású terv egymás utáni lépéseinek felvázolása kézzelfogható közelségbe hozta az intézményt. Az amerikai földrészen működő magyar szakemberek sókat ígérő szervezete a Magyar Tanárok Szövetsége jó keretnek bizonyulhat. A megvalósulás lehető tenné a hazai könyvtárakkal, mindenekelőtt a Széchényi Könyvtárral való tartós, állandó és termékeny együttműködést és csatlakozhatnának a kezdeményezéshez az európai és más földrészek könyvtárai is. Talán nincs messze az idő, amikor az egységes „világnyilvántartásból” kereshetjük meg a magyar kultúrkincsből azt, amire napi munkánkban szükségünk van. Ez megsokszorozza majd a magyarságról szóló korszerű tudás hatásfokát, mert kihullanak az elavult, előítéletté merevedett hiedelmek. A konferencia színes volt, érdekes, ötletgazdag. Kétoldalú és sokoldalú megállapodások születtek könyvtárak és szakemberek közt a tanácskozáson és a szünetekben. Megismerhettük a közkönyvtárak gondjait is. Többen föltették a kérdést, hogy a magyarságtudat fenntartásában milyen szerepet tölthet be a magyar könyv, és a gyötrődés is hangot kapott, hogy teljesíti-e ezt a szép feladatát. A könyvtáros nem ülhet „hosszú, méla lesben”, várva a betévedő olvasót, hanem el kell menni hozzá és kezébe adni a jó könyvet. Ahhoz, hogy ez elérhető legyen, ismerni kell az irodalmi ízlésállapotot, fel kell mérni a valóságos helyzetet. Kabdebó Tamás és Kádár Péter előadásai ehhez adtak jó gondolatokat. A konferencia első lépés volt, és mindenki várja a folytatást. A folytatást a hétköznapokban, jövőre az Anyanyelvi Konferencia tanácskozásain és talán nem is sokára egy új találkozón, amikor már visszapergethetjük, mit valósítottunk meg, és megrajzolhatjuk az új feladatokat. Mert megállás nincs. Ahogy Vörösmarty a Gondolatok a könyvtárban című versében — amelynek egy-egy emlékezetes sora vezette írásomat is gondolatról gondolatra — a költő, átvergődve a kételyek tengerén, felelt önmagának és nekünk is: Mi dolgunk a világon? Küzdeni! Erőnk szerint a legnemesbekért. SZÁNTÓ MIKLÓS Előző számunkban hírt adtunk arról, hogy augusztus 11—15 között a külföldön élő magyar könyvtárosok Budapesten találkoztak hazai kollégáikkal. A velük folytatott beszélgetéseket, interjúkat következő számainkban közöljük. Most néhány felszólalás legfontosabb megállapításait és javaslatait összegezzük. Szmuk E. Szilvia, a New York Public Library munkatársa elmondta, hogy a majd hatmillió kötetet számláló főkönyvtárban 1947-ben még csak 1100 magyar szépirodalmi mű volt, ma pedig 25 ezer kötetnél is többet tartanak számon. A könyvtár előcsarnokában Munkácsy Mihály festménye látható, amelyen a vak Milton diktálja lányainak „Az elveszett paradicsom”-ot. A régi könyvgyűjteményben őrzik — egyebék között — Xántus János Amerikáról szóló könyvének első kiadását és Titus Livius „A második pun háború” című Corvinakötetét. Lemeztárukat gyarapítaná, ha a könyvtár együttműködhetne a magyar hanglemeziparral. Hasznosnak bizonyulna az is, ha filmtárukat magyar néptáncokról készített filmekkel és videoszalagokkal bővíthetnék. Elizabeth M. Rajec, a City College of the City University of New York, Cohen Library magyar állományáról beszélt, illetve a könyvek beszerzésének a módszereiről és a könyvtárközi kölcsönzésről. Györgyey Ferenc a Yale Egyetem orvostörténeti könyvtárában dolgozik, s a modern technikával felszerelt nagy könyvtárak előnye mellett a hagyományos könyvtárak szerepét méltatta. Szerinte: „A közönség a könyvet szereti, s nem hajlandó filmtekercsekkel bíbelődni”. S bár a mérleg a haladás, a modernizálás javára dől el, úgy véli: nem minden könyvtárat kell gépesíteni. Kádár Péter göteborgi tapasztalatairól számolt be, s a könyvtárak sokoldalú szerepét emelte ki. „Részben a könyvtárakra hárul az a feladat, hogy könyvekkel, folyóiratokkal, zenei anyagokkal erősítsék a két ország közötti nyelvi és kulturális kapcsolatokat” — hangsúlyozta. Zoltay Zsófia, a Buenos Aires-i magyar könyvtárak helyzetéről számolt be. Az 1920-ban alakult 5000 kötetes könyvtár a háborús évek következtében több apró könyvtárra oszlott. Hasznos lenne, ha ezek a könyvek ismét együvé kerülnének. Jelenleg csupán néhányan dolgoznak a katalógus összeállításán, hogy ezzel is elősegítsék az Argentínában lakó mintegy 50 ezer magyar művelődését és magyar nyelvű ismeretszerzését. Kozák Réka (Washington University Library, St. Louis) a magyar vonatkozású anyagok feldőli gozásának módszertani kérdéseit ismertette. Leszögezte: „Nekünk könyvtárosoknak egyik legfontosabb feladatunk, hogy a magyar vonatkozású anyagot • a külföldi közkönyvtárakban hozzáférhetőbbé tegyük könyvtári bibliográfiák segítségével.” Horchler Gábor (Library of Congress, Washington) elmondta, hogy a könyvtár 1814-ben Thomas Jefferson magánkönyvtárából kapta az első magyar könyvet. A rendszeres beszerzés csak az 1950-es évek óta folyik, illetve 1977-től, amikor Magyarország csatlakozott a könyvtár együttműködési programjához. Ma évente mintegy 2000 magyar könyvet és 15 ezer folyóiratot vásárolnak. A ritkaságok között őrzik Thuróczy János 1488- ban nyomtatott „Chronica Hungarorum”-át, Fabriczy Kováts Mihálynak, a Pulaski Légió parancsnokának George Washingtonhoz írott jelentéseit, Széchenyi István több művének első kiadásait. Molnár Basa Enikő és Basa Péter (Library of Congress, Washington) az úgynevezett adatbankról adtak hírt. Az Amerikai Egyesült Államokban levő teljes magyar könyv- és folyóirat-állományt gépi úton feldolgozzák, így teszik hozzáférhetővé a kutatók részére. Dobozy Mária (University Library, Princeton) a 250 éves princetoni egyetem könyvtárának a történetét ismertette: a ma már 3 milliós állományú könyvtár havonta 6 ezer művel gyarapszik. Bár évente csupán 30—35 magyar könyvet rendelnek, a budapesti egyetemi könyvtárral folytatott csereakció során tudományos folyóiratokhoz is hozzájutnak. Biró Ruth (University, Pittsburgh) nagy jelentőséget tulajdonított az Anyanyelvi Konferenciáknak, mert bár az „Anyanyelvi Konferencia értelmét és munkásságát még sok magyar félreérti és ellenzi Amerikában, de a szakvélemény mást mond. Az amerikai nevelési intézmények a mi könyvtáros konferenciánktól és az Anyanyelvi Konferenciáktól várják a segítséget”, hogy sikeresen folytathassák a multikulturális oktatást. Példaként hozta fel a „Tarka lepke” című kötetet, amelyet sikeresen használnak a magyar nyelvoktatásban. Javasolta: hozzanak létre az Egyesült Államokban magyar filmtárat, hogy a tévéállomások onnan kölcsönözhessenek minél több magyar filmet. A könyvtáros találkozó tanulságait Havasi Zoltán, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatóhelyettese foglalta össze. A találkozó végén a vendégek ellátogattak Szombathelyre, ahol részt vettek a Magyar Könyvtárosok Egyesületének XII. vándorgyűlésén, s emléktáblát avattak az Alkotmány utca 6. szám alatti műemlék épületen: itt kezdte el működését száz évvel ezelőtt a város első közkönyvtára. —a— 1. A könyvtáros találkozó Hazai és külföldi résztvevői a Széchényi Könyvtár (a Magyar Nemzeti Múzeum) lépcsőin FOTO: JARDAY GYÖRGY 2. Biró Ruth 3. Basa Péter 4. Szmuk E. Szilvia 5. Kádár Péter FOTO: GESZTI ANNA 3
