Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-08-23 / 17-18. szám

Radnóti sorait idéztein, és nem véletlenül. Hi­szen „e tájék" szülötte Dallos Marinka, művei­nek ihlete a magyar népművészetben fogant. Idealizmus, naivitás, tisztaság, értékmentés és értekfelmutatás ebben a fegyvergyártástól dü­börgő, önpusztításra készülődő világban — va­jon, nem figyelmeztet-e bennünket is, itt, e ha­zában élőket, hogy gondosabban ügyeljünk ér­tékeinkre? Ebben a rafinált információözön­­ben, a gondolatficamok útvesztőjében, vajon észrevesszük-e, megértjük-e még az egyszerűt, az igazat, az igazit? A nagy művészek alapkér­déseket fogalmaznak meg, emberiségléptékű kérdőjeleket rajzolnak. Dallos Marinka művé­szete ilyen: világokat kapcsol össze, együtt-gon­­dolkodásra buzdít, mindenki számára érthető. Dallos Marinka kiállítása Budapesten E forrongó glóbuszon egyre gyakrabban, egy­re intenzívebben igyekszik hidat verni a szaka­dékok fölé az egészséges élni akarás. Jeles alakjai vannak e világméretű akciónak, amely legkivált a művészeknek sikerül. Közéjük tartozik ez a magyar-olasz asszony is, akinek szándéka, sőt, akarata az egymás megismerése, különben miért ültetné olasz nyelvre Radnóti Miklós, Ady Endre, József Attila líráját, Déry Tibor, Balázs Béla, Lukács György szövegeit, ha nem az írók szándékával megegyezően, a világot akarná jobbítani, és a nyelv burkába zárt felhalmozott kincseket a szelek hátára ültetni. Köszönettel tartozunk neki a világ összes nyelvén, mert azt akarja, hogy örök tisztaság­ban éljünk. LINTNER SÁNDOR A küszöbön i ■1 i i

Next

/
Thumbnails
Contents