Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-08-09 / 16. szám
A napokban vastag borítékot hozott a posta. A borítékból jó néhány újságkivágás került elő. Brazíliai lapok rövidebb cikkekben brazíliai magyar művészeket méltatnak. Claudia Andujar Magyarországon született, a családját a második világháborúban kiirtották. Azóta különös érdeklődéssel foglalkozik a kisebbségek sorskérdéseivel, a brazíliai indiánok életével: húsz év óta szebbnél szebb fotókat készít róluk. Robert Szidon magyar származású zongoraművész legutóbbi nagy sikerét a Deutsche Grammophon lemezével aratta: Liszt Ferenc műveit tolmácsolja. Rio de Janeiróban neve állandóan szerepel a hangversenyplakátokon. Jelenleg Porto Alegrében él. Geszti György, vagy ahogyan az újság nevezi, George Geszti, zongoraművészetében már hosszú évek óta gyönyörködhetnek a brazíliaiak. Élete bővelkedett viszontagságokban, újrakezdésekben: sokáig koncertezett, volt egyetemi tanár, sőt egy ideig bárban is zongorázott. Nemrég elköltözött Rióból, s mint a Manausi Konzervatórium zongoraszakos tanára, az elmúlt négy év alatt mintegy kétszáz fiatalt oktatott és nevelt a zene szeretetére. A munkásságát és hivatásszeretetét méltató cikkben Geszti György idézi Kodály Zoltánnak a zenei nevelés fontosságáról mondott szavait is. Egyetlen borítékban három újságkivágás: három név. Három magyar művész. * A Journal do Brasil április 12-i számában bő terjedelemben méltatja Rónai Pál Brazíliában élő magyar származású író-műfordító Madách: Az ember tragédiája fordítását. A brazil kiadást Zichy Mihály eredeti illusztrációi díszítik. A cikkíró így fejezi be cikkét: „A fordító, Rónai Pál, aki Magyarországon született és nevelkedett, rajong ezért a könyvért, amelyet kívülről is tud, s amely ma már saját életének egy részét képezi.” MAGYAR GYERMEKEK ABBÁZIÁBAN Nem mostanában történt, hanem még 1918 nyarán, amikor az első „nagy háború” fegyverei már elhallgattak. Felejthetetlen élmény, felejthetetlen izgalom volt nekünk — fővárosi gyermekeknek, hogy a háborúval járó bajok, nélkülözések ellenére megláthatjuk a magyar tengerpartot. Különös érdekessége ennek a tengerparti nyaralásomnak az, hogy a nálam csak pár évvel idősebb József Attila is közöttünk volt; velem egy szállodában, az akkori fényes Hotel Quittában. Nagyon gyengén táplált, vézna fiú volt, akinek a szemében mindig szomorúság honolt. Tanítónénink (ha jól emlékszem, Margit néninek hívtuk), mintha valamit megsejtett volna a különös gyermek jövendő sorsából, mert Attila lett a kedvence. Mi is nagyon megszerettük őt, kedveltük a szép versmondások miatt is, amik között már saját versei is szerepeltek. Ma is örülök, hogy József Attilának közvetlen társa voltam pár hónapig, ha sokáig nem is tudtam, hogy bekerült a magyar költők Parthenonjába. Versmondását nemcsak mi gyerekek élveztük, de a legtöbbször velünk tartó rokkant katona is, aki ugyancsak látható az abbáziai társas fényképünk felső sarkában. Rajta kívül már csak egy házbeli fiú nevére emlékszem (Tolnai László), aki egy évvel volt idősebb nálam. Ö is a budapesti Zrínyi Miklós Főgimnáziumban érettségizett: egy évvel korábban, mint én. József Attilával később sohasem találkoztam, de ma is büszke vagyok arra, hogy 61 évvel ezelőtt pár hónapot vele együtt tölthettem. DR. BOGNÁR KÁLMÁN (Részlet egy kanadai újságcikkből) Kovács Ferenc elektroműszerészt, — aki 1941. december 4-én született Budapesten, anyja neve: Kovács Erzsébet — keresi 14 éves kislánya, akinek 1980. március 26-án meghalt az édesanyja, és nagy szüksége lenne távolban — Kanadában — élő édesapjára. Dobrodinszky János (született: Pilis, 1935. július hó, anyja neve: Pirkó Katalin) műszerész, 1956-ban külföldre ment. Utolsó ismert címe: Kanada (Toronto). 1973-ban írt utoljára, azóta nem tudnak róla semmit. László nevű testvére keresi Pilisről. Fleischmann Arankát (született: Felsőgalla, 1914. anyja neve: Láng Irén), akit 1944-ben deportáltak és 1948-ban a Német Szövetségi Köztársaságban láttak, keresi Izraelben élő testvére, József. Jöhl Ottó Oszkár (született Csobánka, 1922. március 2., anyja neve: Gerich Katalin) pékmester 1947-ben kivándorolt külföldre. Utoljára 1956- ban írt Velencéből. Állítólagos címe: Ausztria, Asten. Keresi édesanyja Budapestről. Steiger Gizella (született: Szent- Martonka, 1903.) nevű testvérét keresi Bécsből, Mária. Marusa Ilonát keresi testvére Éva, Budapestről. A keresett 1935-ben született Budapesten. 1956 óta él külföldön, valószínűleg Kanadában. Pivarnyik Mihály, Gazdag Géza, Marech László és Klein Magda nevű cukrászokat keresi Beke Sándor Venezuelából. A három férfival Beke Sándor együtt dolgozott Nyíregyházán Sipos Gézánál. Klein Magda a Columbus utcai Cukorgyárban dolgozott. Re 90s Júlia (Újpesten született 1946-ban) 1948—49. körül vándorolt ki külföldre. Utolsó ismert címe: USA. Legutoljára 1962-ben adott hírt magáról. Keresi testvére. Péter Budapestről. Nagy Albin (szül. Budapest, 1953. november) édesanyjával és nagyszüleivel együtt 1956-ban külföldre ment ki, és Montrealban telepedett le. Keresi testvére, Nagy Enikő Budapestről. Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A Magyarok Világszövetsége (Budapest, H—1905.) készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Az abbáziai Hotel Quitta parkjában. A kép bal felső sarkában a hadirokkant magyar honvéd. Az alsó ülő sorban: Margit néni, tőle jobbra a második: József Attila, majd Attilától a második: Tolnai Laci, s a kép jobb sarkában, lent az utolsó előtti Bognár Kálmán 22
