Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-08-09 / 16. szám
A PRÓZÁT IS HALLANI KELL... Csatlós János Svédországban él: tanár, műfordító. Nem mindennapi teljesítmény az övé. Azt tartják ugyanis, hogy anyanyelvre fordítani „könnyebb”, idegen nyelvre pedig irodalmi tokon szinte lehetetlen. Ö erre is vállalkozott, már néhány évvel azután, hogy Svédországban telepedett le, s azóta számos magyar szerzővel ismertette meg a svéd közönséget. Az egyik stockholmi elővárosban levő otthonában beszélgettünk svéd felesége, Éva asszony és nagyobbik fia, Péter társaságában. Hogyan tanult meg ilyen gyorsan és tökéletesen svédül? Mit fordított le elsőként svédre? — Talán az akarás volt nálam az átlagosnál nagyobb. Mert magam is úgy kezdtem, mint bárki más. Egy német—svéd nyelvkönyvhöz fogtam hozzá. El is jutottam a tizedik leckéig, aztán félretettem, mert úgy éreztem, hogy lassan haladok. A leghagyományosabb módszerhez folyamodtam ezután, elkezdtem fülelni, utcán, moziban, színházban és rengeteget olvastam. Elsőként Babits: Balázsolás című versét fordítottam le, azután Gelléri Andor Endre egyik novelláját, úgy 1960—61 táján. Ez utóbbit már beküldtem egy folyóiratnak. Mivel választ nem kaptam, néhány hét múlva felhívtam a szerkesztőséget. Türelmemet kérték, mondván, hogy amikor írásom beérkezett, vagy háromszáz novellafordítás feküdt az asztalon, s az enyém természetesen alulra került. Nem sokkal ezután mégis jelentkeztek, közölték, hogy fordításom megjelenik, s kérték, hogy küldjék még. Krúdy: Két nővér című elbeszélését választottam. Bizonyára korábbi magyarországi fordítói gyakorlatom is hozzájárult ahhoz, hogy a svéd nyelv elsajátításával szinte egy időben már a fordításhoz is kellő bátorságot éreztem. Magyarországon franciáról fordítottam magyarra, Sartre, Babeuf, Verne, Diderot, Dumas, Balzac és Zola műveit. S ha még korábbról próbálom származtatni itteni meglehetősen gyors fordítói indulásomat, feltétlenül meg kell emlékeznem iskolámról, az Eötvös Kollégiumról, az ottani kemény munkára, igényességre szoktató légkörről. — Prózát is, verset is fordít. Melyiket szívesebben? — Ez ideig prózát fordítottam többet, verseket fordítok szívesebben. — Ügy mondják, a versek keményebb próba elé állítják a fordítót ... — Szerintem prózát fordítani van olyan nehéz, mint verset. A prózát is hallani kell, prózai mű fordításakor is fel kell fedezni a szabadságnak és a hűségnek a határait. A nyelv minden írónál más. Szabó Magda mellék mondatos szerkezeteit például lehetetlen svédül egy az egyben visszaadni. Nála is, más írónál is adódott már, hogy egyetlen mondatának átültetésével többet bíbelődtem, mint egy verssel. — Bizonyára nem csupán a nehéz fordítói lecke az oka, hogy pont Szabó Magdát említette ... — A Régimódi történet a negyedik regénye volt, melyet lefordítottam. Ezt a munkámat az őszszel fejeztem be Budapesten, ahol a PEN meghívására, majd a svéd akadémia ösztöndíjával összesen két hónapot töltöttem. — Mely magyar szerzőktől jelentek meg fordításai Svédországban? — Meglehetősen hosszú a sor. Thinsz Gézával közösen modern magyar novellaantológiát fordítottunk, folyóiratokban vagy kötetben többek között Sarkadi Imre, Juhász Ferenc, Ady Endre, Illyés Gyula, Weöres Sándor művei jelentek meg fordításomban. — Thinsz Géza, 1972-ben az Élet és Irodalomban megjelent interjúban azt mondta, hogy több magyar mű látott napvilágot svédül, mint svéd magyarul. Ma mi a helyzet? — Ügy tűnik, hogy napjainkra kialakult az egyensúly. Jómagam 1973 óta fordítok svédről magyarra, első munkám Ingmar Bergman Suttogások és sikolyok című művének fordítása volt, amely a Nagyvilágban jelent meg. Azóta számos megbízásnak tettem eleget, elsősorban a Nagyvilág és az Európa Kiadó felkérésére. A svéd prózairodalom legjobbjai jelentek meg fordításomban: Artur Lundkvist, Sven Delblanc, H. Martinsón, Eyvind Jóhnson munkáit említeném. Hadd jegyezzem meg, hogy a magyarországi kritika nem mindig foglalkozott úgy e szerzők köteteivel, mint ahogy azt világit odaírni jelentőségük indokolná. — Itt ül velünk svéd felesége is nagyobbik fia, s nem csupán udvariasságból vannak jelen, érdeklődve hallgatják beszélgetésünket. Értenek magyarul, mi több, kitűnően beszélnek. Ezt hogyan érte el? — Ez nemcsak az én érdemem, sőt, talán elsősorban nem az enyém ... — Nekem is nagyon fontos volt, hogy két fiúnk tudjon magyarul — szólal meg Éva asszony. — Ahhoz, hogy igazán ismerjék apjukat, szerintem hozzátartozik, hogy lássák régi környezetében is, azaz Magyarországon, a nagyszülők, rokonok között, és ott se veszítsék el. Ehhez pedig beszélniük kell a magyart. — Kezdetben én is csak svédül beszéltem idehaza — mondja Csatlós János. — Aztán itt töltöttek a szüleim három hónapot. Először szinte sokkolta a gyerekeket, hogy egy számukra ismeretlen nyelven beszél az apjuk a nagyszülőkkel, aztán napról napra egyre többet beszéltek magyarul. A magyar lett a „papanyelv”, a svéd a „mamanyelv” — így emlegették. Azóta velem csak magyarul hajlandók beszélni, és érdekes, hogy egymás között is csak magyarul társalognak. Idővel persze magyar könyveket is a kezükbe adtunk, és 1968 óta minden nyáron Magyarországon töltünk pár hetet. Ezt a gyerekek sem és mi sem hagynánk ki a nyári programból. Meggyőződésem, hogy az a gyerek, aki két ennyire eltérő nyelvben és kultúrában mozog otthonosan, mint amilyen a magyar és a svéd, igen nagy szellemi mozgékonyságra tesz szert. Könnyebben tud egy harmadik nyelvben, kultúrában is gondolkodni. Ezt Péter fiam francia tudásán is látom, meg abban, hogy az orientalisztika iránt érdeklődik. — Milyen művek jelennek meg fordításában a közeljövőben, s legújabban milyen fordítói tervek foglal koztatják ? — A Régimódi történet svédországi megjelenése augusztusra várható. Idén vagy jövőre adják ki fordításomban Illyés Gyula hatvan versét. Az Európa Kiadónál két fordításom vár megjelenésre. Sven Delblanc: Kirándulások című regénye és Artur Lundkvist prózaverskötete, Vigasztaló varázsigék címmel. Mostanában mai magyar költők — Tandori Dezső, Orbán Ottó, Vas István, Csoóri Sándor — verseinek svédre fordításával foglalkozom. Nemrégiben nagy élvezettel olvastam Sara Lidman svéd írónő Hallja a te szolgád című regényét, amelyet szívesen megismertetnék a magyar olvasóközönséggel is. BALÁZS ISTVÁN A SZERZŐ FELVETELE 15
